Bolt elszáguldott

Debrecenben indult, Londonban zárult a bámulatos atlétakarrier

Mérhetetlenül szegényebb lett a világ atlétikája augusztus közepén, amikor is Londonban, az idei vb-n végleg búcsút intett a sportok királynőjének Usain Bolt. A zseniális jamaicai rövidtávfutó – kívüle soha senki nem nyert 100-on és 200-on három-három ötkarikás aranyat! – már egy esztendeje egyértelművé tette ugyan: 2017 nyarán befejezi pályafutását, ám valahogy senki – legalább is, akinek a lelkéhez kicsit is közel áll a sportág – nem akarta elhinni, és még inkább elfogadni, hogy minden idők legkiválóbb atlétája harmincévesen valóban szögre akasztja szöges cipőjét.

Az elköszönésről ideje korán tett bejelentése mindenesetre bölcs lépés volt, annak fényében különösképpen, hogy a brit fővárosban haloványan teljesített korábbi önmagához képest. A viszonylagos kudarc sem csorbított azonban a róla kialakult képen, merthogy életműve már London előtt teljes volt. A kérdésre, hogy presztízsveszteségnek tekinthető-e búcsúfellépése – 200 méteren nem indult, 100-on harmadik lett, a 4×100-as jamaicai gyorsváltó utolsó tagjaként pedig (vesztes pozícióban, csak a harmadik helyen futva) lábsérülés miatt feladta a versenyt -, szintén nemleges a válasz. Tudniillik Usain Bolt már 2016-ra „bebetonozta” magának a tán örökre szóló elsőséget a sportági dicsőséglistán. Vagyis gyakorlatilag mindegy volt már, hogyan zárja utolsó vb-szereplését. Ha rossz szóval akarnánk bárkit is illetni, az legfeljebb a Puma lehetne, amely rábírta vágtakarrierjének egyéves meghosszabbítására, de hát a szponzor is úgy lehetett vele: Bolt már nem tud semmilyen módon veszíteni, alakuljon bárhogyan is a londoni „zárszó”. Arról nem beszélve, hogy a német sportszergyártó világcég tántoríthatatlanul kitartott védence mellett, már 16 (!) éves korától támogatva az akkor még csupán reményteljes talentumnak számító fiatalembert.

Akinek atlétikai pályafutása nem másutt, mint Magyarországon indult… Jelesül Debrecenben, a 2001-es ifjúsági vb-n, ahol – pár héttel 15. születésnapja előtt – a 200 méteres síkfutás előfutamát még megnyerte, döntőbe azonban nem jutott. A magas, bár még vékony alkatú Bolt a hajdúsági debütálást követően ifjúsági világbajnok lett 200 méteren, hogy aztán csaknem másfél évtizeden át elvétve találkozzon a vereség élményével vágtaszámokban és váltóban egyaránt. Olyannyira, hogy a végül 195 centisre nőtt, csupa izom és legfőképpen szélvészgyorssá fejlődött jamaicai  2008-ban Pekingben, 2012-ben Londonban, végül pedig tavaly Rio de Janeiróban összesen nyolc olimpiai aranyat érdemelt ki (volt egy kilencedik is 2008-ból, de azt utóbb, egyik váltótársa doppingesete miatt a staféta tagjaként neki is vissza kellett adnia), míg a vb-ken 11 alkalommal állhatott fel a dobogó legtetejére. Nagyon nem mellesleg pedig: többször is világrekordot javított, s gyaníthatóan igen sokáig élni fog egyéniben elért csodarekordja mind 100-on (9,58 mp), mind 200-on (19,19 mp).

És ha már itt tartunk: miközben legkiválóbb riválisai sorra megbuktak doppinggal, Bolttal kapcsolatosan nemigen hangzott el vád, hogy tiltott segítséget vett volna bármikor is igénybe. Az ellenőrzések nála mindig negatív eredményt hoztak, de azért is lehet példakép, mert a pályán kívül is képes volt mindig „csúcsformát” hozni: a honfitárs Bob Marley zenéjén felnőtt Bolt mondhatni világelsővé vált az emberekkel való bánásmódban, barátságos, mosolygós lénye, könnyedsége, mókamester mivolta, jellegzetes győzelmi „íjászpóza” rendkívül népszerűvé, roppant kedvelt csúcsatlétává avatta őt. 

A vágtakirály immár nem fut tovább. Ég veled, Bolt!

 J. K.