Történjék bármi, teniszsportunknak 2018 bizonyosan kiemelkedően sikeres esztendeje lesz. Bátran állíthatjuk ezt már most, az év legelején, miután januárban bravúrosan teljesített legjobb női és férfi játékosunk, vagyis mind Babos Tímea, mind pedig Fucsovics Márton.
Előbbi az ausztrál nemzetközi bajnokságon, az évnyitó Grand Slam-tornán diadalmaskodott a női párosban, vegyes párosban pedig másodikként zárt, míg utóbbi egyéniben jutott be három győzelemmel a nyolcaddöntőbe, ahol a régi-új világelső Roger Federer állította meg.
Grand Slam-tornából négy van, az Australian Open mellett a párizsi Roland Garros, a wimbledoni nyílt bajnokság és a US Open számít a legjelentősebb viadalnak, s közülük a melbourne-in sikerült Babosnak francia társával, Kristina Mladenoviccsal nyernie a hölgyek páros versenyében. A soproni illetőségű, májusban 25 éves játékos az első magyar 1986 óta, aki GS-tornán győzni tudott; 32 éve Temesvári Andrea a csehszlovákból lett amerikai Martina Navratilova oldalán végzett az élen a Roland Garroson. Babos korábban háromszor is döntőt vívhatott Grand Slam-viadalon, de Wimbledonban két női és egy vegyes fináléban is alulmaradt. Az élet most kárpótolta, nem véletlenül hangoztatta könnyek között karrierje első GS-diadalát követően, hogy hihetetlenül boldog, majd így folytatta: „Két év után kezdtünk újra együtt teniszezni Kristinával, és nagyon élvezzük a közös játékot. Az elszántságunk és a barátságunk sokat segített.”
Babos első magyarként játszhatott ugyanazon a Grand Slam-tornán két döntőt Melbourne-ben, ahol is a „duplából” egyet elveszített, mégpedig vegyes párosban, amelynek fináléjában az indiai Rohan Bopannával egészen közel jártak a végső sikerhez, ám a döntő szettben alulmaradtak.
Tímea még azelőtt, hogy újfent összeállt volna Mladenoviccsal, már elkönyvelhetett egy kiugróan nagy sikert: tavaly év végén a cseh Andrea Hlavackovával megszerezte a világbajnoki címet Szingapúrban, már akkor jelezve: a világ egyik legjobb páros játékosává nőtte ki magát. A tételt a régi-új társsal is hamar igazolta.
Egyéniben ugyan ezúttal nem tudott hasonló bravúrt bemutatni Babos, mivel a második fordulóban kikapott, de hogy szólóban is nagy jövő előtt áll, arra éppenséggel a nemzetközi ranglétrán elfoglalt helye ad kellő alapot: Melbourne-t követően tudniillik februárban Tajvanon WTA-tornát nyert, miáltal a női profi teniszezők lajstromában előrenyomult a 35. helyre. Volt már ugyan még ennél is előkelőbb pozícióban – 2016 szeptemberében, akkor eddigi legjobbjaként a 25. helyen jegyezték -, de bőven benne van a lehetőség, hogy még jóval előbbre jusson. Ő 2018-ra azt a feladatot szabta magának, hogy az egyéni világranglistán bejusson a legjobb harmincba, párosban pedig a világelsőség a célja. Az ausztráliai sporthistóriai súlyú siker után már ez utóbbi sem tűnik a teljesülhetetlen vágyak világába való képzelgésnek. 
A kimagasló eredményeket ebben a szerte földön roppant népszerű sportágban kimagaslóan is jutalmazzák. Ráadásul a női profi teniszt szervező WTA – akárcsak a férfiakat összefogó ATP – közre is adja a kereseteket, így aztán tudni lehet, hogy Babos Tímea melbourne-i remekléséért forintra átszámolva közel százmilliót utalhatott át a bankszámlájára, egész eddigi profi pályafutását tekintve pedig összbevétele – e cikk születésekor – túllépte a 4 és fél millió amerikai dollárt.
Maga Babos erről így vallott: „Munka nélkül a tehetség mit sem ér. Rólam azt mondják, a legnagyobb erényem a munkabírás. Eddig is tudtam teniszezni, de mentálisan most érett be az a munka, amit edzőmmel, Thomas Drouet-val végeztem. Végre megtanultam, hogy soha nem szabad feladnom, bármilyen reménytelennek tűnik a helyzet.”
Ars poeticának sem utolsó a gondolat, és akár Fucsovics Márton szájából is elhangozhatott volna, aki szintén a nagy küzdők közé számít. A hosszú ideje első számú magyar férfiteniszező, aki februárban volt 26 éves, az Australian Openen igazolta, hogy immár végképp a nemzetközi elitben a helye. Eleve nagyot alkotott azzal, hogy mérkőzést nyert a főtáblán, amire korábban férfijátékosaink közül legutóbb Sávolt Attila volt képes 2002-ben az ausztrál nemzetközi bajnokságon, 2003-ban pedig a francia fővárosban. Az a Sávolt, aki két éve Fucsovicsnak az edzője, és sajátos véletlen folytán az előbb említett GS-tornán éppen Federerrel került szembe a 3. fordulóban, s meccsüket a svájci nyerte ugyancsak három szettben… A tanítvány Melbourne-ben túltett mesterén: nem is egyet, hanem mindjárt három meccset nyert egymás után egyéniben.
„Hitének és a kemény munkának köszönheti folyamatos fejlődését. Amikor elkezdtünk együtt dolgozni, mindennap végeztünk meditációs gyakorlatokat, s az egyik után Marci azt mondta: lelki szemei előtt megjelent, hogy Roger Federer ellen játszik a főtáblán” – mesélte Sávolt. Fucsovicsnak megvalósult az álma, egészen a negyedik körig verekedte el magát, hogy ott és akkor gyerekkori példaképével csapjon össze, immár valóságos tétmeccsen, a nyolc közé jutásért. A szenzáció ugyan elmaradt, ám a magyar legény derekasan helyt állt, kemény küzdelemre késztette a svájciak 36 éves élő legendáját. Végül három játszmában szenvedett vereséget a Melbourne-ben mások számára is megállíthatatlannak bizonyuló Federertől, aki a férfiteniszben világrekordot jelentő módon 20. Grand Slam-trófeáját gyűjtötte be. Nem pusztán udvariasságból nyilatkozta utóbb, hogy nagyon jól játszott Fucsovics, akivel most először meccselt, bár előtte többször is edzettek már együtt.
„Rettentően gyors a pálya, gyorsan is kell gondolkodnod ilyenkor, és ő ebben is nagyon jó volt – jelentette ki Federer. – Minden megvan benne, ami a modern teniszhez kell. Amíg nem kerültem két szettes előnybe, addig borzalmasan nehéz volt, ezt mondtam a hálónál is, amikor gratuláltam neki.” 
„Küzdöttem, nincs szégyellni valóm – ezt már Márton írta Facebook-oldalán, hozzátéve, hogy sokáig egyenrangú ellenfélnek érezte magát, nagyon sokat tanult a meccsből, s legközelebb már ő szeretné győztesen elhagyni a pályát, amikor Federerrel, minden idők valószínűleg legjobb teniszezőjével újfent találkozik. – Úgy hiszem, ez csak idő kérdése.”
Fucsovics már tavaly ráállt a mind magasabbra ívelő pályára, az ő vezérletével nyert a magyar válogatott szeptemberben az oroszok ellen, minek köszönhetően felkerült a Davis-kupa 16-csapatos elitjébe, a világcsoportba, ahol legutóbb 1996-ban játszhatott nemzeti együttesünk. A jó játék, a gazdagodó eredménysor, az egyre hosszabb diadalszéria szó szerint is kifizetődőnek bizonyult. Az ATP honlapjának tanúsága szerint a melbourne-i jutalom csaknem 50 millió forintnyi volt, amivel Fucsovics összességében csaknem 874 ezer USA-dollárt „ütögetett össze”, vagyis mintegy 220 millió forintot kóstál eddigi teniszkeresménye.
Szakmailag fontosabb tény: hatalmas utat járt be, mire napjainkra eljutott a legjobbak közé. Profiként 2008 júliusában a felnőtt világranglista 1611. helyén debütált Nyíregyháza büszkesége, hogy aztán kisebb-nagyobb nehézségek árán 2017 augusztusában a 123., szeptemberében pedig a 113. pozícióba érjen. Majd 84. lett, az idei Australian Opent már 80.-ként kezdte, a nyolcaddöntőbe jutással pedig – mely magyar sikerre 35 évet kellett várni – még feljebb jutott: a 62. helyre, amely karrierje eddigi csúcshelyezése. Ám aligha a végállomása is egyben…
A fejlődés egyértelmű mindkét éljátékosunk esetében, s lévén fiatalok, van is idejük a még magasabb szint elérésére – akár már 2018-ban. Ahová úgy érkeztek el, hogy hazai pozíciójuk huzamos ideje megingathatatlan. Babos 2012-től, Fucsovics pedig 2013-tól folyamatosan kiérdemelte az Év teniszezője titulust.
Jancsó Kornél
