Djokovic még kitart
Az idei esztendő utolsó nagy tenisztornája, a legjobb nyolc férfi játékost felvonultató novemberi világbajnokság volt hivatva választ adni arra, hogy megtörténik-e az őrségváltás, vagyis a két legfőbb trónkövetelő valamelyike, a spanyol Carlos Alcaraz vagy az olasz Jannik Sinner letaszítja-e a sportág nagy öregét, Novak Djokovicot, avagy a szerb klasszis sokadszorra is bizonyítja, hogy még mindig korai a leváltásáról beszélni.
A torinói ATP-vb, a profi férfi játékosokat összefogó szervezet esztendőt záró viadala végül is nem tudott választ adni a tenisz híveit izgató kérdésre, merthogy Djokovic vállsérülése miatt kénytelen volt lemondani a részvételt a csúcstornán, ahol a címvédőként induló Sinner a másik négyesbe került, míg Djokovicot és Alcarazt ugyanabba a kvartettbe sorsolták, ám a szerb világsztár visszalépésével 2026-ra tolódott át annak kiderítése, hogy végül is ki az úr a háznál, azaz hogyan fest a jelenlegi valós erősorrend a férfitenisz háza táján.
Az év végi hajrához úgy érkeztünk el, hogy Alcaraz szinte végig lefoglalta magának a világranglista első helyét, amelyet csak átmenetileg, rövid időre tudott megkaparintani Sinner, miközben Djokovic az olaszországi világbajnokságra úgy utazhatott el, hogy a rangsor negyedik helyére jött föl. Méghozzá annak köszönhetően, hogy az amúgy 15 és fél millió dollárral dotált torinói vébét megelőző athéni tornát megnyerte „Djokó”, pályafutása 101. trófeáját begyűjtve. Az úgynevezett Open Érában – amikor az amatőr és a profi tenisz elkülönült egymástól – csak ketten állnak előtte: az amerikai Jimmy Connorsé a legtöbb trófea rekordja (109), míg a svájci Roger Federer a második (103).
A szerb 38 éves és 5 hónapos korában nyerte meg az athéni viadalt, ezzel pedig ő lett az ATP Tour történetének legidősebb tornagyőztese. Az utóbbi évtizedek nagy hármasának – a Djokovic, Federer és a spanyol Rafael Nadal alkotta triónak – napjainkra egyedüliként maradt hírmondója éppen a svájcit múlta felül a korlajstromot tekintve, de 72 címével megelőzte Federert a kemény pályás tornagyőzelmek számában is. Szintén rekordot állított fel továbbá azzal, hogy 20 különböző országban nyert tornát, ezzel szintén Federer elé kerülve. Ami pedig a 2025-ös évzáró eseményt illeti, Djokovic 18. alkalommal kvalifikálta magát a vb-re, ezzel beállítva a svájci rekordját, más kérdés, hogy azon végül 16 alkalommal indult el, mivel az ideihez hasonlatosan, vagyis ugyancsak sérülés miatt, visszalépett a 2024-es rendezvénytől is. Viszont hétszer megnyerte a négy GS-torna után a férfi tenisz ötödik legértékesebb versenyének számító világbajnokságot, amivel senki más nem dicsekedhet.
Ami Djokovic karrierjének korábbi kiemelkedő állomásait illeti: olimpiai aranyérmet szerzett 2024-ben, jócskán azt követően, hogy 2008-ban bronzérmes volt az ötkarikás játékokon. 2010-ben Davis-kupa győzelmet ünnepelhetett a szerb nemzeti csapattal, egyéni csúcseredményei közül pedig nem kifelejtendő, hogy övé az örökös rekord 428 héttel a világelső teniszezőként eltöltött leghosszabb idő tekintetében. S ami legalább ennyire lényeges: a szerb jelenleg 24-szeres Grand Slam-nyertesnek vallhatja magát – ezzel ugyancsak rekorder a férfi egyesben aratott diadalok abszolút listáján, a négy ATP-szuperviadalon – az Australian Openen, a French Openen, Wimbledonban és a US Openen – ennyi elsőséget sem Federer, sem Nadal nem tudott „összeütni”. A sokoldalúságot megkövetelő, nagy presztízsű GS-tornák közül a mindig az év elején zajló AO-n, Melbourne-ben kemény pályán, tavasszal Párizsban, a Roland Garroson salakon, többnyire nyárelőn, Londonban füvön, míg New Yorkban, rendre augusztusban ismét kemény borításon játszanak a résztvevők, így Djokovic 24 győzelme bátran illethető a fantasztikus jelzővel. Az eddigi legutolsót idén januárban aratta, amikor is a szerb tizedik címével rekordot döntött Melbourne-ben, és az évnek a 25. Grand Slam-győzelmére készülve vágott neki, az újabb bravúr azonban nem jött össze. Még? Vagy már?
Mindenesetre hatalmas kihívás vár a szerb sztár babérjait akár csak megközelíteni igyekvő két ifjoncra, akik 2024-ben már domináltak a férfi mezőnyben. Hogy mennyire, itt és most rögzítsük: a 24 éves Sinner, akinek 21 ATP egyéni címe van, eddig négy Grand Slam-tornán győzött, kétszer az Australian Openen (2024, 2025), egyszer a US Openen (2024) és egyszer Wimbledonban (2025). Emellett az olasz 2024-ben megnyerte az ATP-vb döntőjét, az olasz válogatottal pedig 2023-ban és 2024-ben is Davis-kupát nyert. A 22 éves Alcaraz 24 ATP-címet vallhat a magáénak. Ezen túlmenően ezüstérmes volt egyéniben a 2024-es párizsi olimpián. A spanyol hatszoros Grand Slam-bajnok, aki kétszer nyerte meg a French Opent (2024, 2025) és Wimbledont (2023, 2024), valamint kétszer a US Opent is (2022, 2025). Persze bőven van még idejük, hogy a novaki magasságba emelkedjenek.
Az anyagiak terén – mert ne legyünk szégyenlősek: a tenisz nem kis mértékben azért a pénzről, a tetemes bevételekről is szól… – egyiküknek sincs oka panaszra, s az már a vébé előtt kiderült, hogy mindhárom játékos igen jó évet zár 2025-ben (is). A pénzügyekben felettébb bennfentes Forbes-magazin legutóbbi, rendszerint a nyár után közzétett összegzése szerint a világ tíz legjobban fizetett teniszezője együttesen 285 millió dollárt keresett 12 hónap alatt sportteljesítményének és a pályán kívüli bevételeinek – így szponzorpénzeknek, bemutató meccseknek, különböző üzleti vállalkozásoknak – köszönhetően. A legnagyobb jövedelme Alcaraznak volt, a tavaly augusztustól ez év augusztusáig érvényes lajstromot a spanyol játékos 48,3 millió dollárral vezette, nyomában Sinner jött 47,3 millióval, majd – a harmadik helyet 37,2 millióval elfoglaló női teniszező, az amerikai Coco Gauff után – negyedikként Djokovic következett 29,6 millió dolláros bevétellel. A spanyol egyéb iránt a második egymást követő évben bizonyult a világ legjobban fizetett teniszezőjének, ő 2024-ben 42,3 millió dollárt teniszezett össze – írta a Forbes.
Kis kitérőt óhatatlanul tennünk kell az olasz esetében, akinek az idei éve koránt sem csak a teniszről szólt, mivel februárban három hónapra eltiltották doppingvétség miatt. Még tavaly márciusban produkált pozitív tesztet, szervezetében a szteroidok közé tartozó clostebol jelenlétét mutatták ki. Az ügy nagy vihart kavart, a hivatalosan elfogadott magyarázat úgy hangzott, hogy gyúrója használt olyan, a tiltott anyagot tartalmazó kenőcsöt, ami a doppingbukfencet előidézte. A teniszvilág irányítói végül is bocsánatos bűnként kezelték a dolgot, Sinner megúszta negyedéves büntetéssel, amelyet ráadásul úgy tölthetett le, hogy a kényszerszünet idejére egyetlen érdemi verseny sem esett, így Grand Slam-tornát sem kellett feláldoznia neki. A férfi elit több képviselője sem tapsolt az enyhe fegyelmi ítéletnek, voltak, akik rút kivételezést emlegettek, mondván, hasonló esetben más – kisebb kaliberű – játékosokra bezzeg súlyos büntetést róttak ki. Djokovicot is megszólaltatták Sinner ügyében, s a szerb úgy vélekedett, hogy szerinte az olasz nem szándékosan doppingolt. Szóvá tette azonban ő is a sajátos időzítést, vagyis hogy Sinnernek egyetlen GS-viadalt sem kellett kihagynia. Szerinte nagy súlyú dologról van szó, amely árnyékot vet az olasz teniszezőre, s bár idővel elhalványul az eset, nem fog teljesen a feledés homályába merülni.
Novak Djokovic manapság azért már nem tölti el a teljes esztendőt tenisszel. Példának okáért májusi, genfi tornagyőzelme óta többnyire csak a Grand Slam-versenyeken játszott, ám de a Roland Garroson, Wimbledonban és a US Openen is az elődöntő jelentette neki a végállomást, s cseppet sem mellesleg két alkalommal Sinner, egyszer pedig Alcaraz állította meg a menetelésben úgy, hogy egyetlen szettet sem engedtek át neki. Vereségek ide vagy oda, a szerb azonban még mindig megtörhetetlen, s a fogyó sikerek dacára sem adja fel, s pláne nem adja meg magát, noha egyre kevesebben jósolják azt, hogy a negyvenhez közeledve, a jövőben még meglehet neki a 25. GS-elsőség is. Hiba lenne azonban őt leírni. Az esélye kétségtelenül csökkent, azonban számos alkalommal bizonyította, hogy igazi délszláv harcos, aki a végsőkig akar és tud is küzdeni.
Ő maga, mielőtt az idei ATP-vébétől visszalépett volna, így nyilatkozott: „Amikor nem a világ két legjobb játékosának egyike ellen játszottam, jól teljesítettem a Grand Slam-tornákon, hiszen eljutottam az elődöntőkig. De a bennem lakozó győztes mindig a legjobb akar lenni.”
Ez a törekvés vezérli az olimpiát illetően is. Djokovic szeretne Szerbiát képviselve a 2028-as Los Angeles-i nyári játékokon is diadalmaskodni, s ötkarikás aranyérmesként befejezni a pályafutását. Merthogy arra az esztendőre tette visszavonulásának lehetséges időpontját. Nemrég legalább is azt mondta, hogy jócskán 40 utánra tervezi profi pályafutásának lezárását. Persze ez attól is függ, hogy meddig lesz versenyképes, mennyire engedi meg erő- és egészségi állapota az elitben maradást, így jelesül az olimpiai bajnoki címvédést is.
Ami tény: Párizs bajnoka – aki a francia fővárosban Carlos Alcarazt legyőzve szerezte meg az aranyérmet – 41 éves lesz a Los Angeles-i játékok idején. Ez még odébb van. Viszont abban biztosak lehetünk: noha korosodik, még 2026-ban is a hatalmas küzdőt, a tudása legjavát nyújtó szuperteniszezőt fogjuk viszontlátni a pályán. Aki azt üzeni a neki szurkolóknak, de az ellendrukkereknek és rivális vetélytársainak is: a trónfosztásra még várni kell.
Jancsó Kornél
