A futballimádók földjén
Hogy kinek hoz szerencsét július 13-a, amely nem péntekre, hanem vasárnapra esik, persze nem tudható, de cseppet sem okozna meghökkenést, ha a címvédő spanyolok és a házigazda brazilok nemzeti válogatottjai vívnák a döntőt a labdarúgó-világbajnokság utolsó napján, Rio de Janeiro patinás stadionjában, a sportág egyik szentélyének számító Maracanában magyar idő szerint 21 órától.
Igaz, összefuthatnak előbb is a legfőbb esélyesek, ám ez leginkább akkor történhet meg, ha nem ugyanúgy csoportgyőztesként végeznek a június 12-én elrajtolt alapszakaszban. Nyilván ezt próbálják előidézni a csoportriválisok, ám kifejezetten meglepetés lenne, ha a spanyoloknak a B jelű négyesben elébük tudnának kerülni a legutóbb vb-döntős hollandok, s még nagyobb szenzációt jelente Chile vagy – horribile scriptu! – Ausztrália csoportelsősége. Az A jelű kvartettben pedig Mexikó, Horvátország és Kamerun együttese igyekszik meggátolni a brazilok győzelmét, ami szintúgy eléggé kilátástalan vállalkozásnak tetszik. A 2010-es világbajnok és a selecao mindazonáltal akár már a legjobb 16 között összefuthat egymással, mely esetben újfent teret nyer majd a gyanú, s felerősödhet a többek által is hangoztatott vád, miszerint csalás történt. Nevezetesen – állítják az összeesküvést szimatolók – a FIFA, a sportág nemzetközi szövetsége manipulálta a sorsolást, mert a felső ágra „vezényelte” mind a spanyol, mind pedig a brazil csapatot, éppen mielőbbi randevújuk tető alá hozatala miatt. Ráadásul a címvédőnek az egyenes kieséses szakaszban az olasz–angol–uruguayi „haláltrióból” jöhet az ügyeletes ellenfél…
Akárhogy is legyen, a fogadóirodákban az említett két élgárdára érdemes a legkevésbé pénzt felrakni, mint ahogy igazán sokat nem hozna a konyhára Argentína vagy Németország végső diadala sem. A lehetséges befutók között jegyzik még – már jóval szolidabb oddsszal – Olaszország, Anglia, Franciaország és Oroszország, Latin-Amerikából pedig Uruguay és Kolumbia esetleges vb-elsőségét, míg Afrikából Elefántcsontpartot várják a legelőkelőbb helyre.
A titkos favoritok listáját sokaknál a belgák vezetik, a rendkívül fiatal korátlagú – a klubszinten a londoni Chelsea-ben légióskodó szupertehetség, Eden Hazard fémjelezte – csapat az, amely a leginkább felboríthatja a papírformát, ugyanakkor rendkívüli módon meggazdagodhatna az a fogadó, aki Costa Ricára vagy Hondurasra tesz fel nagy összeget – mármint ha bejön a tippje. Csakhogy ez az, ami gyakorlatilag kizárt, a két közép-amerikai ország válogatottja gyaníthatóan a futottak még (de legalábbis a nem sok vizet zavarók) kategória tagjaként utazhat majd haza a brazíliai vb-ről, miként Algéria és Irán együttese is a hátsó fertályon lelhető fel a világbajnoki aranyéremre aspirálókat rangsoroló listákon.
Ugyanakkor egy további lehetséges meglepetésszerzőre is térjünk ki, már csak azért is, mert ezt a gárdát erősíti a világ jelenlegi legjobb futballistájának tartott Cristiano Ronaldo. Természetesen a portugál nemzeti válogatottról van szó, amely rendre felmerül az esélylatolgatásokkor mint potenciális sikercsapat, ám érdekes módon eddig csak nagyon ritkán tudott megfelelni a várakozásoknak, többnyire idő előtt elvérzett a vb előcsatározásaiban. Legjobbja egy harmadik hely: az 1966-os világbajnokságon végzett bronzérmesként. A jelenlegi alakulat vezéregyénisége, a mezszámát is tartalmazó beceneve szerint CR7 gyakorlatilag egy éve folyamatosan kiválóan teljesít, okkal érdemelte ki 2013-as produktumáért a FIFA-tól a legjobb futballistát évente megillető Aranylabdát – 2008 óta másodszor.
A másodvirágzását élő, karrierjében most, 29 évesen kiteljesedő csatár márciusban, amikor is Portugália 5-1-re jószerivel kiütötte a szintén vb-résztvevő Kamerunt, kétszer is betalált, s duplájával újabb csúcsot döntött: hazája válogatottjának legeredményesebb játékosa lett 110 meccsen szerzett 49 góljával. A spanyol szuperklubban, a Real Madridban is hosszú ideje jeleskedő Ronaldo egyéb „legek” tulajdonosa is. A pályán kívüli legjelentősebb csúcsot 2009 nyarán állította fel, amikor is a madridi királyi gárda 94 millió euróért szerződtette a Manchester Unitedtől, így akkor a világ legdrágább játékosának számított. A játéktéren a 2010/11-es szezonban 51 találattal a Real történetének legtöbb gólját jegyezhette egy idényen belül. (Egy zárójeles megjegyzést illő idebiggyeszteni: a korábbi rekordot a mi Puskás Ferencünk tartotta 49-cel.) 2013 végén még kiválóbb statisztikával jelentkezett: az összesítés szerint a Real Madrid színeiben 59 meccsen 69 gólt szerzett, újabb klubrekordot állítva fel. A klubfoci nemzetközi porondján pedig idén, április finisében „legelt”: a Bajnokok Ligájának döntőjébe tudniillik úgy jutott be a Real, hogy a címvédő Bayern München elleni 4-0-s sikerből Ronaldo duplával vállalt részt, miáltal pedig új BL-csúcsot ért el, 16 gólra emelve az egy európai kupaidényen belüli rekordgyűjteményt.
A portugál válogatottban 2003 óta szerepel, 2010 óta övé a csapatkapitányi poszt, legjobb eredménye egy Európa-bajnoki ezüstérem 2004-ből, míg vb-karrierjét tekintve legjobbjaként eddig be kellett érnie a 2006-os negyedik helyezéssel. Brazíliában vélhetően az utolsó lehetősége kínálkozik rá, hogy – természetesen a megfelelő csapattársakkal – tovább javítsa világbajnoki bizonyítványát. Egyéni piaci értéke szempontjából sem mellékes persze, hogy mennyire teljesít kiemelkedően a vb-n. Eddigi szolgálatait mindenesetre madridi klubja rendre csúcsgázsival honorálta: tavaly szeptemberben, amikor szerződést hosszabbított a Reallal 2018-ig, évi 21 millió eurós fizetéssel lett a világfutball legtöbbet kereső labdarúgója.
És ha már pénzek: arról nincs, és nem is várható átfogó hivatalos bejelentés, hogy az egyes nemzeti szövetségek mekkora summákkal akarják-ígérik honorálni válogatottjuk tagjainak vb-teljesítményét, az viszont régóta ismert, hogy mennyire kellett a zsebükbe nyúlniuk a világbajnoki döntőt a helyszínen megtekinteni vágyóknak. A Maracanában helyet foglaló „átlagnézőtől” négyezer eurót kértek el, vagyis forintban számolva több mint egymilliót, a legdrágább belépő pedig 30 ezer eurót – kilencmillió forintnál is többet! – kóstált. Aztán a látvány és leginkább a végeredmény alapján ki-ki eldöntheti majd, hogy ő vagy a szervezők jártak-e jobban.
Amivel viszont a szervezők biztosan nem nyertek semmit, az az előzmények olykor drámai alakulása. Először is vissza-visszatérően érkeztek a feddések – kezdetben szolid ejnye-ejnyék, utóbb már súlyosabb megfogalmazások, sőt verbális fenyegetések formájában is – a FIFA részéről, amely nem volt, nem is lehetett elégedett a vb-re szánt 12 stadion felújításának, illetve újak megteremtésének folyamatával, merthogy a brazilok „módszeres” késéssel, a munkálatokban mutatkozó állandó lemaradással riogatták a nemzetközi szövetséget s a rendezés biztonságáért szorító szurkolói milliókat szerte a Földön. A lassúság okozta főfájást erősíthette a balesetek sora is, amely nem egy stadionnál bekövetkezett, s több munkás lelte halálát az építkezések évei alatt a biztonság fogyatékos volta, a slendriánság miatt. Így a nyitómeccs színhelyéül jelölt Sao Pauló-i Arena Corinthians építésének befejezését olykor tragikus kimenetelű esetek is késleltették, de másutt átmenetileg szintén többször le kellett állni a munkálatokkal. Akár jellemzőnek is nevezhető, hogy ötven nappal a világbajnoki nyitány előtt még három stadion nem volt teljesen készen.
Ám nem pusztán a futball-infrastruktúra gondjai nehezítették a helyzetet, hanem az amúgy a labdarúgást már-már őrületig imádó brazilok egy részének reagálása az építkezésekre, illetve egyáltalán arra, hogy a dél-amerikai ország ad otthont a világbajnokságnak. A kétségtelenül hatalmas kiadások miatt még egymilliós tüntetés is előfordult, nemegyszer vonultak az utcára tiltakozók számos brazil településen, azt követelve, hogy az államvezetés inkább szociális kiadásokra, a kórházi ellátásra, az oktatásra költsön. Ami a legszomorúbb: a tüntetők és a karhatalmi erők összecsapásainak több tucatnyi halálos áldozata is volt.
Ezzel együtt egyet lehet érteni Jerome Valcke FIFA-főtitkárral, aki a minap így nyilatkozott: „Sajnálom, hogy ennyire feszült a légkör az országban, és természetesen végtelenül elszomorít, hogy az erőszakhullám következtében többen életüket vesztették. De a vb megrendezését semmi nem akadályozhatja meg.” A világ kezdettől abban bízott, hogy végül mégiscsak a helyére kerül minden, a józanság, a fociszeretet győz, a társadalmi bajok ostorozását legalább a vb idejére háttérbe szorítja a futballcsúcs hangulata, a meccsdömping beindulása.
Brazíliában – a 2010-es bemutatkozást követően – most másodízben szerepelhet vb-n ilyen sok, jelesül 32 csapat, kár, hogy a „bővítmény” nem érint bennünket, magyarokat, merthogy – folytatva az 1986-ban megkezdett nemtelen gyakorlatot – a 2014-es labdarúgó-világbajnokságot is nélkülünk rendezik. Még az a vigaszunk sincs meg ezúttal, hogy legalább a bíráskodásban érintve vagyunk, mivel a játékvezetők mezőnyéből is kiszorultunk. Sovány vigasz, hogy így legalább nincs kiért-miért szorítanunk, s teljesen elfogulatlanul szemlélhetjük a 12 városban zajló küzdelmeket, a június 26-ig tartó alapszakaszt, majd a csoportselejtezők zárását két nappal követő egyenes kieséses etap meccseit, az összesen 64 találkozót. Közülük az utolsó tisztázza majd a világbajnok kilétét. A statisztika szerint az eddigi 19 vb-döntőt tekintve a selecao, Brazília nemzeti együttese és a Nationalelf, Németország válogatottja lépett a pályára a legtöbbször, jelesül egyformán hét-hét alkalommal a végső elsőségért. A brazilok 1958-ban, 1962-ben, 1970-ben, 1994-ben és 2002-ben világbajnokká avanzsáltak, míg 1950-ben – amikor négyes körmérkőzéses döntőt rendeztek – és 1998-ban ezüstérmesként végeztek. A hétszer kísérletező németeknek három ízben – 1954-ben (ne feledjük: Aranycsapatunk legyűrésével), 1974-ben és 1990-ben – sikerült diadalmaskodniuk. Az olaszok döntős mérlege az említett kettő között van: az azzurrók élgárdája a hat döntőből négyet nyert meg, mégpedig 1934-ben, 1938-ban (ekkor éppenséggel ellenünk győzedelmeskedett), 1982-ben és 2006-ban.
A futballistáknak a brazíliai vb-n sem csak a játéktéren kell bizonyítaniuk, hanem a tiltott szerek kimutatásán ügyködő szakemberek előtt is: a világbajnokságon jelen lévő négyszáz játékos mindegyikének még a rajt előtt kötelező doppingvizsgálaton kellett részt vennie, s a folytatásban is árgus tekintetek, szigorú ellenőrök követik őket. Az előírások értelmében minden meccs után csapatonként két-két kisorsolt játékos köteles mintát szolgáltatni. A FIFA azt szeretné elérni, hogy doppingbotránymentes legyen a futballcsúcs, s a szigor jegyében akár két évre szóló eltiltást is kaphat, aki fennakad a rostán.
Hitünk és reményünk szerint azonban a vb nem az ilyesfajta pozitív esetektől lesz hangos, hanem a ragyogóbbnál ragyogóbb mérkőzésektől, a jobbnál jobb alakításoktól, a pazarnál pazarabb góloktól. Mi, jelenleg futballszegény magyarok pedig rokonszenvünk szerint szoríthatunk a harminckettek közül ennek, annak vagy éppen amannak a csapatnak. Gazdag a választék.
Jancsó Kornél
