Három gyerek és világcsúcs

Szilasi Viktória tizenévesen már olimpiáról tudósított 1992-ben. Aztán a BBC-nél dolgozott, majd sikeres, profi pókerjátékos lett. A család miatt hagyott fel vele, az ingatlanozás azonban ment a család mellett is, jelenleg 13 háza van az Egyesült Államokban, ezeket bérbe adja. A harmadik lánya megszületése után kezdett sportolni, 2020-ban ő nyerte az Ironman magyar bajnokságot, a napokban pedig világcsúcsot futott a 72 órás futásban. Ma Viktoria Brown néven ismert a férje után, Kanadában élnek és nem mellékesen pedig a szénhidrátcsökkentett élelmiszereket gyártó cégét vezeti.

– Nemrégiben futottál világcsúcsot 72 órás futáson. Miért fut az ember 72 órát?
– Mert jó vagyok benne. Bárcsak 100 méteres sprintben lennék jó, sokkal könnyebb lenne. De abban nem vagyok jó, nincs alapvető, nyers sebesség a lábaimban. Még a maratonhoz sem vagyok elég gyors. A 24 órás futás határeset, ott már közel vagyok a világ élvonalához. De a többnaposban már egyre kevésbé számít az alapvető sebesség és ahogy nő a táv, más kvalitások is fontosak lesznek, például, hogy bírja-e az ember az alvásmegvonást. Azt én nagyon jól bírom, 72 óra alatt mindössze 2 órát aludtam. Az igazi fő célom a 6 napos világcsúcs megdöntése.
– Amikor elkezdtél sportolni a harmadik gyerek után, sejtetted, hogy egyszer majd világcsúcsot fogsz elérni bármiben is?
– Á, dehogy! Ez egy folyamat eredménye. Azzal kezdődött, hogy szerettem volna fogyni, és heti háromszor kimentem fél órát futni. Akkor ennyi fért bele az időmbe a pici babával. Aztán találtam egy edzéstervet félmaratonra, ami heti négy futásra szólt, belevágtam. Utána maraton, majd Ironman. Aztán egy pár hónapos edzős készülés után a féltávú Ironman versenyen meglepő módon 7. lettem a korosztályomban.

– Mi volt az első igazán kiugró eredményed?
– A nagyatádi hosszútávú triatlon, vagyis Ironman (3,8 km úszás, 180 km kerékpározás, 42 km futás) országos bajnokság megnyerése, és rögtön utána, egy hónappal később, az első ultrafutó versenyemen az is kiderült, hogy az ultrafutáshoz még tehetségem is van.
– Ekkor szippantott be a sport igazán?
– Igen, jelenleg tényleg egy jelentős részét teszi ki az életemnek a sport. Most a 6 napos világcsúcs lelkesít, a következő években pedig több nagy versenyt tervezek, mint például a Spartathlon. Egyelőre nagyon élvezem, és ahogy a gyerekek nőnek, egyre jobban megengedhetem magamnak, hogy elszabaduljak egy hétre, vagy akár vigyem őket is magammal a versenyekre.

– Menny időd jut a családra?
– Próbálok továbbra is úgy edzeni, hogy ne menjen a család rovására, a hosszú edzéseket akkor oldom meg, amikor iskolában vannak. De, amikor eltűnőknapokra egy versenyre, az nyilván terhet ró a családra, a férjemre és a lányokra is. Ez a része nagy kihívás. Úgy oldjuk meg, hogy például Hawaii-on lesz az Ironman világbajnokság, velem jön a család is, és ott leszünk tíz napot együtt, ebből pedig csak egy nap lesz a verseny, vagyis összekötjük a világbajnokságot a nyaralással
– És mennyit tudsz foglalkozni az üzlettel, azért az sem elhanyagolható, hiszen nagy kereslet van a lowcarb élelmiszerekre?
– Szerencsés vagyok, mert sikerült az utóbbi egy évben pár olyan emberrel együtt dolgoznom, akik a munka nagy részét elvégzik helyettem. Most kicsit összekaptam magam és tényleg rendben van a cég is, aminek nagyon örülök.
– Mi kell ahhoz, hogy valaki sikeres legyen mindenben, amibe belefog?
– Körülveszem magam olyan emberekkel, akik rendszerezik helyettem az életemet, a cégemet, az edzéseket. Ez az egyik titka, hagyni kell, hogy mások végezzék el azokat a dolgokat, amikhez sokkal jobban értenek. A másik a kitartás. Hogy ha az ember valamit elhatároz, akkor csinálni kell. Sokat tanulni róla, olvasni és menni előre. Ez a közös minden sikerben, amit elértem.

Tamás Rita
Fotók: Kevin Youngblood