Nekem ez az életem
Beszélgetés Tóth Sándorral, a BVSC alelnökével, a klub 115 éves történetéről, az itt eltöltött 60 évéről.
Gyerekkorom óta kötődöm a helyhez. Már hatévesen hallottam reggelente a sípszót, édesapám pedig elhozott, hogy megismerkedjek vele. Ősszel elkezdtem úszni, majd a következő évben a BVSC igazolt sportolója lettem, de hamar a vízilabda mellett kötöttem ki. Ez meghatározta az életem, hiszen később több mint százszoros válogatott lettem.
A klub akkoriban egy igazi közösség volt, szinte egy nagy család. Mindenki ismert mindenkit, együtt jártunk meccsekre, szurkoltunk egymásnak, barátságok és kapcsolatok születtek. Ez az élmény adott nekem egy víziót, amikor később fejlesztések indultak, azt szerettem volna, hogy újra ilyen közösség épüljön.
Ezért fontos volt számomra, hogy közösségi tereket hozzunk létre, például egy éttermet, és fejlesszük a létesítményeket. Ma már látszik, hogy működik. A fiatalok újra járnak egymás meccseire, kapcsolatokat építenek. Hosszú távon egy klubtagságra épülő rendszert képzelek el, ahol a tagság nemcsak előnyöket ad, hanem valódi összetartozást is jelent.
Mindig törekedtem arra, hogy a klub részben saját lábon is megálljon, ezért vállalkozói szemlélettel építettem fel bevételi forrásokat. Bár sok ötlet tőlem indult, ezt nem lehet egyedül csinálni. Kulcsszerepe van Szentpáli Gábor barátomnak, akit közgazdászként felkértem és ügyvezető elnökként elkezdte rendbe rakni a klubnak a dolgait. A másik nagyon fontos személy ebben a mostani fejlődésben Szatmáry Kristóf, egyesületünk elnöke. Büszkén mondhatom, mint BVSC, most már közel egymilliárd forint vállalkozási bevételünk van éves szinten.
Számomra hatalmas ajándék, hogy azzal foglalkozhatok, amit szeretek. Alkotni, fejleszteni, közösséget építeni. Kereken hatvan éve részese vagyok ennek az egésznek.
A 115. éves évforduló keretén belül a Magyar Arany Érdemkeresztet vehettem át Schmidt Ádám sportért felelős államtitkártól. Ami nagyon meghatot,t az a közel száz ember, aki felállva tapsolt nekem. Az elismerésen túl a szeretet, ami fontos, ami összeköt.
Összességében csak azt tudom mondani, szerencsés vagyok.
