Példának okáért rögtön arra, hogy vajon ki a legjobb a világ férfiteniszének jelenlegi vezéralakjai közül. Természetesen a nagy hármasról van szó, a fehér sportot évek óta egyértelműen uraló triumvirátusról, amelyet – az augusztusi lapzártakor igaz világranglistát véve alapul – Novak Djokovics, Rafael Nadal és Roger Federer alkot. A szűk elitet jelentő hármasba betörni más képtelen, csupán az jelenti a változatosságot, hogy olykor egymás között helyet cserélnek. Az olykori „háztáji” sorrendmódosulás persze eleve megnehezíti, hogy egyértelmű választ adjunk induló kérdésünkre: akkor most ki a legjobb?
Az aktuális helyzet szerint Djokovics a No 1, csak hát azonnal jöhet a jogos replika: a szerb összesen 101 hetet töltött el eddig az 1973 óta hivatalosan rögzített világranglista élén, s most vezet ugyan, csakhogy korábban a svájci Federer összességében 302 hétig uralkodott – ezzel amúgy abszolút világelső –, a spanyol Nadal pedig 124 hetes elsőséget vallhat a magáénak. Az értékmérést tovább finomítva: ha a folyamatos éllovasságot nézzük, akkor is csak „bronzérmes” Djokovics a maga 53 hetével, mert Nadal 56, Federer pedig 237 (!) héten át volt letaszíthatatlan a nemzetközi eredményességet visszatükröző világlajstrom éléről. Szorosan ide tartozik az év végi világelsőség is, mivel hármasunk tagjai a mögöttünk hagyott évtizedben rendre ott voltak a „zárszámadáson”. Olyannyira, hogy Federer 2004 és 2009 között öt ízben volt a legjobb, csak 2008-ban nem, amikor Nadal vitte el az óévbúcsúztatáskor a pálmát. A spanyol győzött 2010-ben és legutóbb, 2013-ban is, míg Djokovics 2011-től és 2012-től köszönhetett el az esztendő legjobbjaként.
Önmagában az imént kiemelt faktor alapján nyilván nem tudhatunk egyértelműen igazságot tenni „jóság” dolgában, próbálkozzunk meg inkább a legkiemelkedőbb viadalokon mutatott teljesítmények rangsorba állításával! Jelesül a Grand Slam-tornákon szerzett győzelmekkel, merthogy a legnagyobb presztízse, ha úgy tetszik, sportági értéke az év eleji Ausztrál Open, a két tavaszi csúcsesemény, a Roland Garros, vagyis a francia nyílt bajnokság, illetve Wimbledon, a nyílt angol bajnokság, végül pedig a nyár végi US Open, azaz az Egyesült Államok nyílt bajnoksága megnyerésének van. A négy nagy bármelyikének győztesévé válni önmagában is hatalmas dicsőség, egy naptári évben mind a négyen az élen végezni pedig diadal a javából, valóságos sportos haditett, aminek rendkívüli rangja van. E téren – már csak koránál fogva is – a hármójuk közül 32 évével a legidősebb Federer a legjobb, aki 2003 óta, abszolút csúcstartóként, 17 GS-tornát nyert meg, a 28 éves Nadal 2005-től máig 14 alkalommal ünnepelhetett, ráadásul mindketten voltak elsők legalább egyszer már mind a négy színhelyen, míg a trió legfiatalabb tagjának, a 27 esztendős Djokovicsnak a párizsi siker egyelőre hiányzik a gyűjteményéből. Ha az összes tornagyőzelmet figyelembe vesszük, hasonló végeredményre jutunk: a svájci egy híján nyolcvan elsőséget számlál, a spanyol 64, a szerb pedig 45 tornán győzött.
A professzionális, tehát anyagilag is busásan dotált versenyekből adódó összképhez pedig hozzátartozik még az amatörizmus csúcseseménye, az általunk, magyarok által oly nagy becsben tartott olimpia is, merthogy a nyári ötkarikás játékok sem maradtak ki írásunk hőseinek életéből. Olyannyira nem, hogy mindhárman eljutottak az éremig egyéniben: Djokovics bronzig, Federer ezüstig, Nadal pedig aranyig vitte.
Rangsorképzési törekvésünknél a szempontok közül nem felejthetjük ki a pénzt sem, tudván tudva persze, hogy az eredményességet felettébb gálánsan díjazzák a professzionális teniszben, vagyis a legkiválóbbak sikereiknek köszönhetően nagy vagyonra is szert tesznek. Esetükben nem kérdés, hogyan jutottak el az első millióig – ráadásul dollárban –, legfeljebb az merülhet fel, hogy mely ponton ér véget a „tőkefelhalmozási” gyakorlat. A karrierzárás mindazonáltal még Federer esetében is odébb van, s még feljebb kapaszkodhat a világ legjobban kereső élsportolóinak listáján. Ami tény: eddig toronymagasan a svájci „ütögette össze” a legtöbb pénzt a férfiaknál, s a nagyon is naprakész teniszkönyvelők kimutatása szerint 2014 augusztusának idusán 83 millió 102 ezer 704 dollárnál tartott a sportági bevételek tekintetében. A pénzkereseti listán közvetlenül mögötte következik a másik két ász: Nadal 70 488 305, Djokovics pedig 65 332 655 dollárral.
A köztük felállítandó sorrendiség keresésekor használjuk ismét a sportszakmai megközelítést, jelesül nézzük meg, hogy áll az egymás elleni mérlegük! Nos, elöljáróban annyi leszögezendő: a hármas összevetésben Nadal a legjobb. A spanyol eddig 33 alkalommal találkozott a legkülönbözőbb (salakos, füves, kemény) borítású pályán a svájcival, és bizony fölényesen vezet, amennyiben 23-szor nyert tíz vereség ellenében. Már a legelső, 2004-es összecsapáson a mallorcai sztár kerekedett felül, és tán említeni sem kellene: a párharcokat tekintve vele szemben áll a legrosszabbul Federer. 
Nadal még ennél is többször, méghozzá 42 ízben küzdött meg Djokoviccsal, s 23-19 az állás a javára. Az eleddig 35 meccses Federer-Djokovics párviadal a legszorosabb: a svájci eggyel nyert többet, mint a szerb, s 18-17-re vezet. Ha csupán a legjelentősebb mérkőzéseket, vagyis a Grand Slam-tornák egymás elleni eredményeit vesszük figyelembe, az is Nadal mellett szól. A spanyol GS-mérlege Djokoviccsal szemben 9-3, míg a Federer elleni győzelem-vereség mutatója 9-2. A szerb és a svájci ugyanakkor itt 6-6-os döntetlenre áll egymással.
Mivel nem szaklap szakcikkéről van szó, a tenisztudásnak, az adogatásoknak, a szervák fogadásának, a háló közeli támadó- és védőjáték összevetésének szakmai oldalú taglalásától tekintsünk el. Ami a sportot csak úgy általában kedvelőnek is feltűnhet azonban: a legelegánsabban elvitathatatlanul Federer teniszezik. Ráadásul még eredményesen is teszi ezt, más kérdés, hogy az utóbbi években a talán látványosságban kevesebbet adó, viszont jóval energikusabb, ha úgy tetszik, erőszakosabb, dinamikusabb, ugyanakkor sokoldalú teniszt játszó Nadal és Djokovics is mind többször kerekedik a svájci fölé. Ám súlyos hiba lenne Federert leírni, többször is bizonyította már, hogy még mindig képes csúcsprodukcióra, és bárkit, olykor még a jelenleg a világranglistán előrébb álló legfőbb riválisait is legyőzni. Sokan, sokszor írtak-beszéltek már róla elismerően – miként a másik kettőről is –, ezúttal hadd citáljuk ide a magyar tenisz egyik legkiemelkedőbb képviselőjének, Taróczy Balázsnak a véleményét, aki ezt mondta a svájciról:
„Nem tudom elképzelni, hogy Roger Federernél szebben, elegánsabban lehetne játszani. Az ütései és a mozgása egyszerűen tökéletesek. Ha az ember őt nézi, azt gondolja, hogy a tenisznél nincsen könnyebb sport.”
Djokovics viszont – hogy a közvetlenül érintettek egyike is megszólaljon – a maga részéről Nadal mellett tette le a voksát, mondván: „hatalmas, számomra a legnagyobb kihívás legyőzni a világ legjobb játékosát”. A spanyol ráadásul már ma, a nagy teniszcsillagok közül is kiragyog egy különlegesség révén: egy 2003-ban felfedezett kisbolygót tudniillik róla nevezték el 128036Rafaelnadalnak.
Djokovicsnak is akad jócskán mire büszkének lennie, például arra, hogy a szerb ortodox egyház, majd hazája legmagasabb állami kitüntetését is megkapta. Miközben nincs híján az elismeréseknek, a különböző díjaknak Nadal és Federer sem.
Ezzel együtt okkal merülhet fel az a kérdés is, hogy akkor mégis melyikük a legnépszerűbb? Az egyik lehetséges választ korunk, még pontosabban közelmúltunk nagy találmánya, az internet adhatja meg. Nevezetesen azzal, hogy rögzítjük világhálós sikerüket Facebook-adataik segítségével, amelyek szerint Nadalt 14 millió 470 ezer 286-an, Federert 14 376 973-an, míg Djokovicsot jóval kevesebben, 5 106 426-an kedvelik.
És akkor melyikük is a legjobb? Talán mégiscsak Novak.
Vagy Rafael.
Vagy mégis inkább Roger?
Jancsó Kornél
