A sport állócsillagai, a jelen népszerű világsztárjai mellett-mögött ritkábban jut a dicsfényből az ifjú titánoknak, a sportágukban a legnagyobb talentumoknak számító reménységeknek, holott eredményeik, képességeik alapján már most kijárhatna nekik is a megkülönböztetett figyelem. Nyilván idővel a legjobbak közülük is a középpontba, az ünnepelt nagyságok sorába kerülnek, egyelőre azonban – legyenek bármennyire tehetségesek is – többnyire még várniuk kell arra, hogy a sport világszínházának rivaldafénye teljes erővel vetüljön rájuk.
Persze kivételek akadnak. Az adott sportág népszerűsége a média sztárkreáló gépezete révén eleve villámgyorsan felrepíthet a legnagyobb magasságba is akár egy hirtelen felbukkanó tinédzsert, különösképpen, ha az üstökösként száguld előre, s valóban világvisszhangot kiváltó sikereket arat rövid idő alatt. Ahogyan azt tette az idén példának okáért a teniszvilág legfrissebb üdvöskéje, a mindössze 15 éves Cori Gauff. Az amerikai leányka már korábban is hallatott magáról, hiszen minden idők legfiatalabbjaként, 12 évesen diadalmaskodott az U18-as amerikai bajnokságon, ugyancsak korrekorderként, 13 évesen játszott a US Open 2017-es juniordöntőjében, 2019-ben meg ő lett a legifjabb, akinek sikerült Wimbledonban, a felnőttek egyik csúcstornáján főtáblára, a legjobb 16 közé jutnia, a teniszhistória legfiatalabb résztevőjeként. London után is folyamatosan gyűjtögette a pontokat, minek köszönhetően októberben már a legjobb 100 között jegyezték a -felnőtt-világranglistán. Amelyen amúgy januárban még csak a nyolcszázadik hely környékén tanyázott…
A hatalmas ugráshoz az is kellett, hogy az október közepi, linzi tornán újfent fantasztikus játékot nyújtson. Úgy festett, hogy korai selejtezős vereségével az ausztriai megméretés nem lesz sikeres, csakhogy szerencsés vesztesként mégis folytathatta a viadalt, onnantól pedig meg sem állt az első helyig. Az atlantai születésű, hosszú lábú, remek felépítésű, atletikus mozgású, s leginkább a korábbi világelső honfitársnőre, Venus Williamsre feltűnően emlékeztető tini élete első WTA-tornájának döntőjében a lett Jelena Osztapenkót, a négy nagy Grand Slam-torna egyikének, a párizsi Roland Garrosnak a 2017-es győztesét gyűrte le – újabb világszenzációt aratva. Igazolta, hogy 15 év ide vagy oda, már most a csúcskategóriás teniszezők közé tartozik. Sikerével pedig a 71. pozícióba ugrott előre a világlajstromban.
„Nemcsak fizikailag, szellemileg is érett. Sokkolna, ha 20 éves korára nem lenne világelső” – jelentette ki róla a tenisz élő amerikai legendája, John McEnroe. Azt már mi tesszük hozzá, hogy esetében a sport üzleti része is rendben van, a szépen gyarapodó meccspénzeken kívül – szponzori szerződéseinek köszönhetően – csupán idén több mint 1 millió dollárt keres…
A bevételeit illetően már 4 millió fölött jár ugyanakkor a nálánál hat esztendővel idősebb, a legeredményesebb férfiteniszezők elitjében viszont messze a legfiatalabb Sztéfanosz Cicipász, aki az idén „ütötte be” magát a szűk sportági élmezőnybe. A 193 centis görög legény bankszámláját novemberben duzzasztotta fel jelentős tétellel, miután megnyerte Londonban az ATP-világbajnokságot, ahol pedig a jelen legkiválóbbjai, a világranglista élén egymást váltogató klasszisok is ott voltak Nadaltól kezdve Djokovicon át Federerig. Bátran állíthatjuk: Cicipász – aki teniszcsaládba született, hiszen édesanyja profi játékos volt, édesapja pedig edző, aki hároméves korától teniszezik, hatéves kora óta versenyez, juniorként pedig világelsőségig jutott 2018-ban – már nem a jövő, hanem nagyon is a jelen embere.
Ha már ifjoncok és pénz: a legnépszerűbb sportágban, a labdarúgásban is tudunk „csillagszületéses” példával szolgálni, az akár a „legdrágább gyerek” minősítésre is okkal rászolgáló Ansu Fati révén. Az új spanyol bajnoki idényben ismerhettük meg igazán a nevét a 16 éves csatártehetségnek, aki egyik pillanatról a másikra vált a világ legértékesebb 18 év alatti labdarúgójává, miután bemutatkozhatott a bajnok FC Barcelona első csapatában, ahová a nyáron került fel a katalán klub utánpótlásából.
Az Afrikában, közelebbről Bissau-Guineában született, családjával 2010-ben Spanyolországba költözött fiatalembert a futballpiaci értéktőzsdén 25 millió euróra árazták be, amivel az ifjú – 18 év alatti – focisták nemzetközi sorrendjének az első helyére került, a La Ligának, a spanyol bajnoki élvonalnak pedig a 63. legértékesebb játékosává lépett elő. Értékét alapvetően azzal alapozta meg, hogy sajátos világrekordot állított fel, amikor 16 évesen és 304 naposan az augusztus végi bajnokin eredményes tudott lenni, ezzel pedig a Barcelona veretes történetének legfiatalabb gólszerzőjévé vált. Az erőteljes fizikumú, noha nem túl magas, viszont parádésan cselező és nagyszerű rúgótechnikával megáldott szélső – nem sokkal az után, hogy berobbant az ibériai futballéletbe – meghívást kapott az U21-es spanyol válogatottba. Ez is sajátos korrekord, miként az is, hogy ő lett a Barca valaha volt legifjabb játékosa, aki hazai bajnokin bemutatkozhatott, amikor augusztus végén pályára lépett a Betis ellen. Röviddel később a Valencia felett aratott 5–2-es siker alkalmával újabb csúcsokat írt át: 16 évesen és 318 naposan az eddigi legfiatalabb játékos titulust érdemelte ki, aki egy mérkőzésen gólt szerzett és gólpasszt adott az első osztályban – biggyesszük ide: a világ alighanem legerősebb futballbajnokságában. Azzal pedig, hogy a Borussia Dortmund ellen a kezdőcsapat tagjaként debütált a Bajnokok Ligájában, 16 esztendős és 321 napos korára a Barcelona históriájának legfiatalabb BL-játékosa lett. Több mint ígéretes pályakezdés!
Ansu Fatit már láthattuk kedvenc terepén, a pályán, az alig 19 éves Zion Williamsont viszont még nem. Az észak-amerikai profi kosárlabdaliga, az NBA mérvadó vélemények szerint valaha volt egyik legnagyobb tehetsége azért nem kerülhetett eddig a látóterünkbe, mert eme írás születésekor még nem kezdődött el az NBA új bajnoki idénye, vagyis az erőcsatár bemutatkozását óhatatlanul megelőzte a híre, amely szerint a tengerentúli profiliga meghatározó kosarasa lesz.
Ami tény: az idei drafton, vagyis az újoncokat elosztó nyári játékosbörzén a New Orleans Pelicans az első helyen választotta ki, nyilván roppant alapos megfigyelés után. A bizonytalankodó hangoknak is van azonban alapjuk: a rendkívül atletikus, roppant erős és módfelett dinamikus Williamson az előszezonban is nagyon keveset volt a parketten térdsérülés miatt, ezért merülhet fel a kérdés, hogy valóban annyira jó vásárt csinált–e a New Orleans. A szakmai vélemények ezzel együtt a legígéretesebb játékosok egyikeként jellemzik az észak-karolinai Salisburyben született, 129 kilós és 201 centis ifjú óriást, akinek debütálását a riválisok is kíváncsian várják.
Régen túl van a bemutatkozáson, első nagy sikereit azonban csak nemrég aratta Charles Leclerc, a Forma-1 egyik legtehetségesebb pilótája. A 21 éves monacói versenyző istállóváltások után a Ferrari színeiben, különösen nagy elánnal vágott neki a 2019-es idénynek, mintha csak igazolni akarta volna, hogy ilyen kocsival, mint amilyen a nagy múltú olasz istállóé, „illik” kiválóan teljesítenie.
A szeptember eleji Belga Nagydíj megnyerése annyiból nem volt különleges, hogy a Ferrari históriájában a 39. pilótaként végzett az élen a tűzpiros versenyautóval, viszont ezt minden elődjénél fiatalabb korban sikerült elérnie, mi több, a Forma-1 történetében is a harmadik legifjabbként a korlistán. Spa-Francorchamps után egy héttel rögtön meglett a második elsőség is: ő nyerte az Olasz Nagydíjat, ezzel 2010 után első ízben diadalmaskodott a maranellói istálló autója Monzában, hazai betoncsíkon – ráadásul éppen a Ferrari alapításának 90. évfordulóján. A két sikert követően a világbajnoki címvédő brit Lewis Hamilton így beszélt róla:
„Sohasem könnyű a váltás, amikor egy versenyző élcsapatba igazol, főleg, ha az a Ferrari – nyilatkozta. – Egy négyszeres világbajnokot – utalt a ferraris csapattárs német Sebastian Vettelre – pedig különösen nehéz folyamatosan felülmúlni. Rengeteg nagyszerű pillanat van még előtte, örülök, hogy végigkövethetem a fejlődését” – tette hozzá a Mercedes extraklasszis pilótája.
Charles Leclerc „röghöz kötését” mindenesetre stílusos ajándékkal alapozta meg az olasz versenyistálló, egy „sima” Ferrarival lepve meg őt 20. születésnapján. Hosszú távúnak remélt szolgálataira a Scuderia Ferrarinál bizton számítanak, azzal együtt is, hogy a monte-carlói születésű pilóta magánélete váratlan kanyart vett: szeptemberben véget ért 2015 óta tartó kapcsolata jegyes párjával, Giada Giannival.
Hogy a téli sportok sincsenek híján parádés képességű ifjoncoknak, arra frissiben a műkorcsolyázók szolgáltattak beszédes – és nem is egyetlen – példát. Szeptember elején történt meg, hogy történelmi ugrásokat produkált Alysa Liu, a mindössze 14 éves amerikai versenyző. Ő lett az első olyan női műkorcsolyázó, aki egy programon belül bemutatott egy tripla axelt és egy négyfordulatos ugrást, méghozzá a Lake Placid-i junior Grand Prix-n. Év közben is akadt példa sportághistóriai tettekre: kvintuplának hívhatjuk a legeslegújabb szuperelemet, az ötfordulatos ugrást, amelyet először egy orosz ifjú hajtott végre, májusban. Igaz, csak edzésen, s trénere „műszaki” segítségével, aki afféle biztosító hámot alkalmazott tanítványa védelmében, ám akkor is bátran állíthatjuk: a 12 (!) éves Makszim Beljavszkij bevonult a műkorcsolyázás históriájába. És történelminek nevezhetjük egy másik orosz, a szintén csak 12 esztendős Oleszja Kalinyina mutatványát is, aki ugyancsak tavasszal, edzésen ötfordulatos salchowot ugrott Moszkvában.
Összeállításunkban okkal követel helyet magának honfitársunk, Milák Kristóf is. A tavalyi Buenos Aires-i ifjúsági olimpiára már sokszoros junior világ- és Európa-bajnokként érkezett, s felnőtt Eb-győztesnek is vallhatta magát 200 méter pillangón. Mögötte volt már a Duna Arénában, élete első felnőtt világbajnokságán elért második helye is. Az argentin fővárosban kedvenc száma mellett 200 és 400 méter gyorson is győzött, 100 méter pillangón pedig ezüstérmet szerzett. A 19 évesen már kiérlelt klasszis idén a dél-koreai Kvangdzsuban világbajnoki címet nyert 200 m pillangón, ráadásul 1:50.73 perces idejével 78 századdal megdöntötte a 23-szoros olimpiai bajnok amerikai legenda, Michael Phelphs tízéves, már-már megdönthetetlennek gondolt világcsúcsát. A detronizált Phelps úgy reagált, hogy számított rá, egyszer ez a pillanat is eljön: „Volt egy srác, aki hitt benne, dolgozott érte, és meg is csinálta. Le a kalappal előtte!”
Jancsó Kornél
