Disneyland és a csillagok

​

Kétségtelenül éreztem valamiféle elégtételt, amikor a világhálón egyszer csak felbukkant Minerva Mouse, vagyis Minnie egér „posztumusz” elismerésének írásos és képi bizonyítéka: nevezetesen az, hogy Walt Disney alighanem legismertebb rajzfilmfigurájának, Mickey Mouse-nak az élete párja is csillagot kapott.

Igaz, hogy Miki egér már cirka negyven éve hozzájutott a csak a legnagyobbakat megillető kitüntetéshez, de ami késik, nem múlik: 2018. január 22-én Minnie is megörökíttetett a halhatatlanság számára Los Angelesben, a hollywoodi hírességek sétányán. Négy évtizeddel Miki után Minnie nevét is ötágú – de nem vörös, hanem rózsaszín – csillag viseli a sétányon.

Ahol – s innen a bevezető mondatban felemlegetett személyes elégtétel – pár héttel korábban mi magunk, vagyis e lap főszerkesztője és e sorok jegyzője szintén ott jártunk, de bizony akkor hiába kerestük, fel nem leltük az egérlányt, be kellett érnünk a rajzfilmsztárok tán legnagyobbikának, Mikinek a „csillagképével”.

A sztárlajstromba 6925-ös helyrajzi számmal beiktatott Mickey Mouse, azt kell mondjam, előkelő társaságba került a Hollywood Walk of Fame-en, hiszen közvetlen csillagszomszédjai között tarthatja számon Barbra Streisandot, Bruce Willist, Elton Johnt és Jack Nicholsont, de a közeli körítés sem akármilyen:  Jennifer Lopez, Kirk Douglas és Jennifer Aniston tartozik még a „főegér” közvetlen hatósugarába.  És mi van a magyarokkal? – vetődött fel a kérdés: a felmenőik révén honfitársunknak tekinthető hírességek közül például Drew Barrymore és Tony Curtis csillagára rábukkantunk, az érintett tucatnyi magyar sztár közül azonban ott és akkor csupán Lugosi Béla „mutatta meg” magát nekünk. A vámpír Drakula megformálásával világhírűvé lett Lugosi egyfelől Alec Baldwin, másfelől Elizabeth Taylor és Richard Burton „tőszomszédságában” bukkant a szemünk elé.

Rögtön megjegyzendő: felettébb korlátozottak voltak kutatási lehetőségeink. Tömegek, ember tízezrek lepték el a Hollywood Boulevard-t, s mi odaruccanásunk előtt mit sem sejtve a hagyományos Los Angeles-i parádéról, teljesen gyanútlanul éppen akkor kezdtünk volna neki a csillagnézésnek, amikor az évente esedékes masírozás, a fél várost megmozgató felvonulásos kavalkád megkezdődött. S az ominózus járdafelületek jó részén talpalatnyi szabad hely sem nagyon akadt, nemhogy könnyed hozzáférés csillagainkhoz.

A csillagvadászat mellett természetesen a váratlanul nyakunkba szakadt angyalvárosi élő látványosság nyomon követése is magától értetődött. Pláne, hogy külön izgalommal tetéződött parádés megjelenésünk: váratlanul a főáramlatba sodródván azon kaptuk magunkat, hogy a Hollywood Boulevard-on mi is a hivatalos felvonulók díszes seregének tagjaivá váltunk. A járdákat, a kereszteződéseket, az utcasarkokat ellepő emberáradat, s az alkalmi tribünök nézőserege előtt a részben idehaza is ismert Amerika masírozott: az Üdvhadsereg, tűzoltózenekar, katonamuzsikusok kisebb hada, aztán a valóságos színorgiát elővarázsoló amerikaiak, ázsiaiak, afrikaiak különböző csoportjai sorjáztak meghatározott forgatókönyv szerint. A Los Angeles-i „internacionalizmusnak”, s még inkább a kisebbségek békés egymás mellett élésének jegyében vonultak fel a legváltozatosabb jelmezekben különféle iskolák egyenviseletben pompázó tánccsoportjai, ilyen-olyan mutatványokkal jelentkező diákok, de akadtak a parádé szereplői között kerekes székes (!) táncosok ugyanúgy, mint japán dobosok.

A legnagyobb sikert azonban – már amennyire a fülhasogatóan harsány fogadtatásból ezt meg lehetett ítélni – a közel- és távolabbi múlt világszerte népszerű amerikai filmjeinek „újraélesztett” hősei aratták. Megelevenedett például a Csillagok háborúja, fénykardok erdejét láthattuk, sok-sok jedi lovaggal, persze az 501-es Légió sem maradhatott ki,  az pedig valóságos tumultust váltott ki a bámészkodók körében, amikor a nálunk is sikert sikerre halmozó  olyan filmek emlékezetes figurái léptek színre, mint Batman és a Batmobil,  vagy éppen a Knight Rider beszélő autója, Kitt,  de felbukkantak a Transzformerek, a Tini Nindzsa Teknőcök, Hazárd megye lordjai éppúgy, mint a Jurassic Park emblematikus arcai. Jöttek – pontosabban vonszolták őket – a végeláthatatlan menetben a többnyire rajzfilmfigurákat megtestesítő óriásballonok is, Garfielddel az élükön, s máris megint az amerikai mesevilág kellős közepén érezhettük magunkat.

Akárcsak Los Angeles után a szomszédos Anaheimben, ahol a régi-új ismerősök, Mickey és Minnie Mouse, s társaik, de már az igaziak (!) vártak ránk. Merthogy a Walt Disney által 1955-ben életre hívott vidámpark volt a világ első Disneylandje.  Azóta már több is működik szerte földön, de az eredeti első mégiscsak az anaheimi. A kaliforniai település gigantikus szórakoztatóipari központja – merthogy az elmúlt bő fél évszázadban azzá nőtte ki magát – sok-sok látványosságot kínál kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Főképpen annak köszönhetően, hogy a gyerekeknek épült Disneyland Park mellett már ott áll és nagyon is él a nagyobbacskáknak készült, s 2001-ben megnyílt Disney’s California Adventure Park, egy hamisítatlan felnőttmese-hely, ahol bárki, akinek kedve van, utat engedhet kalandvágyának
 

Az eredeti Disneyland azonban valahogy közelebb áll a már öregebb gyerekek szívéhez is. Az alapító –Walter E. Disney – 1955. július 17-i ajánlójában úgy fogalmazott, hogy „Isten hozott mindenkit, aki erre a boldog helyre jön”. Persze nem árt, manapság főleg nem, ha pénz is van az idetévedőnél, mert a szórakozás annyira nem olcsó errefelé. Egy felnőtteknek szóló, egynapos belépő 1987-ben 20 dollár volt, két évtizede 38, tíz esztendeje 69 dollárba került, legutóbb pedig már 124 dollárt kóstált egy teljes árú tikett.  Na de hát Miki és Minnie egér, Donald kacsa, Pluto és Goofy kutya, meg a többi mesés csodaalak minden pénzt megér… Ha nem így lenne, aligha haladta volna meg napjainkra az összlátogatók száma a 650 milliót.

Disneyland ott jártunkkor is teljes pompájában ragyogott, hömpölygött a nép fel-alá. Csipkerózsika kastélya nyűgözi le talán a legjobban az embert, de elkapja a látogatót a vágy a közös fotózásra, amikor a főállású Disney-figurákkal „élőben” összefut a parkban. S bizony egy közös kép erejéig összeáll akár még a 101 kiskutya főgonoszával, Szörnyella de Frásszal is…

 Jancsó Kornél