Aki járt már itt, megerősítheti, aki majd csak ezután fog, pedig meggyőződhet róla: Hallstatt az egyik legmutatósabb, s egészen különleges kisvárosa Ausztriának. A települést eleve egyedivé teszi, hogy a maga hétezer (!) évével itt van a világ legöregebb sóbányája, de nem éppen szokványos az sem, hogy a Hallstatti-tó partján kiépült városkának csupán egyetlen főutcája van.
Nyolcszázan sem lakják
Maradjunk is ez utóbbi fura ténynél: a kényszer szülte az „egyutas” – a házak között itt-ott csupán apró utcácskákat megengedő – megoldást, tudniillik a tó és a közeli hegyek víz fölé magasodó sziklafalai között csak igen szűkös hely kínálkozott lakhelyalapításra a part mentén, s mivel nem igazán volt merrefelé terjeszkedni, a keskeny sávban végül is szorosan egymásra épült, majdhogynem „libasorba” rendeződött házakból született meg a város.
Amelynél még a kis jelző is túlzónak hat, hiszen Hallstattnak 2018 januárjában – a hivatalos adatok szerint – mindössze 778 lakosa volt, a városi „jelleget” javarészt a nagy számban idelátogató, évente sokszázezres turistasereg biztosítja. Mert persze látnivaló akad bőségesen, mondhatni, amennyire apró a település, annyira gazdag történelmi, természeti kincsekben. Az UNESCO igenje nyomán éppen múltjának, ipartörténeti és kultúrhistóriai jelentőségének köszönhetően válhatott részévé környékével együtt a Világörökségnek 1997-ben.
Négy lábbal, két lábbal, autóval
Hallstatt – földrajzi-közlekedési helymeghatározása szerint: – Felső-Ausztria Traunviertel régiójában, a sókamrák emlékét elnevezésében is őrző Salzkammergut területén, a Hallstatti-tó délnyugati partján, a Dachstein-hegységtől északra fekszik. A helyi közlekedést is a terjeszkedésnek minden értelemben gátat szabó helyszűke határozta meg kezdettől fogva. Évszázadokon át csupán négylábúval, jellemzően öszvérháton vagy lóval, s néhány gyalogösvényen keresztül volt megközelíthető. Elérhetőségét leginkább vízi út garantálta. Máig jellemzően hajójáratok érintik a település több pontját is, a szárazföldön pedig 1966 óta van mód eljutni ide, amikor is megnyílt a galériáiban parkolókat is magába foglaló, nagyjából egy kilométer hosszú alagút, gyalogos célba érést is lehetővé téve.
Ausztria egyik legbájosabb tóparti városkája kicsiben kínál nagyot, azaz bőséggel szolgál olykor egészen elképesztő látnivalóval az idegennek. Ha a helyi hírességeket-nevezetességeket vesszük sorra, ott van mindjárt a fekvéséből fakadóan is festői szépségű település egyik legfőbb kuriózuma: a közeli hegyen található sóbánya.
Sok ezer éves só-biznisz
A Hallstatt feletti Salzbergen hét évezreddel ezelőtt kezdtek sót bányászni. A „fehér arany” azóta is fontos szerepet játszik Hallstatt életében, olyannyira, hogy jelenleg is folyik a kitermelés, s becslések szerint több száz évre elegendő mennyiség nyugszik még a mélyben. A város, ahol annak idején, a középkorban a helyiek sokáig sóval fizettek más árukért, nevében viseli bányakincsét – Hallstatt annyit tesz: a Só helye -, amely létét és lényegét, múltját, jelenét és jövőjét, ha úgy tetszik, egész történelmét meghatározza a településnek. Olyannyira, hogy ez esetben nyugodt szívvel beszélhetünk hamisítatlan só-bizniszről.
Bányacsúszdázás
A sóbányába siklóval (Salzbergbahn) – a hegyoldalban kialakított felvonóval – vagy ha egy pazar vízesést is látni akarunk, gyalogosan lehet feljutni. Pontosabban a sikló felső állomásától nagyjából tízpercnyi sétával érhetünk oda a bánya bejáratához, hogy aztán elinduljunk lefelé. Kisvonat szállítja a kötelezően védőruházatba öltöztetett kíváncsiakat egyre lejjebb, a földalatti bányajáratokban pedig vetített képek mutatják be a sóbányászat valóban veretes itteni históriáját. Az igazi élményt azonban azok a csúszdák nyújtják, amilyeneket egykoron maguk a sóbányászok használtak. Ha nem a lépcsős lefelé gyaloglást választjuk, fából készült két csúszda segítségével szállhatunk alá. A sorban második, hatvan méternél valamivel hosszabb – a szabatosság kedvéért: pontosan 64 méteres – csúszdán akár ötven kilométer per órás sebességet is elérhetünk, az érkezés pillanatát pedig automata készülék rögzíti, ha valaki képi emléket akar, helyben megvásárolhatja a „célfotót”.
Csontház koponyákkal
A felszínre visszatérve érdemes sétautat tenni az 1284-ben épült, ma étteremként szolgáló Rudolf-toronyhoz (Rudolfsturm) a 863 méter magas Himber-csúcson, ahogy kihagyhatatlan a Hallstatt fölött 350 méterrel magasodó kilátóhíd, s egy másik kilátó is: a város fölé nyúló, háromszögletű Welterbeblick (jelentése Világörökség) is: az elénk táruló panoráma kárpótol a gyaloglás okozta esetleges fáradalmakért.
Más jellegű látvány fogadja és ejti rabul az embert, amikor Hallstatt sziklaszirtre épült katolikus templomát, s még inkább a mellette levő kápolnát keresi fel. Itt található tudniillik a város világhírű Csontháza (Beinhaus), amelyet nevezhetnének akár csontmúzeumnak vagy koponyatemetőnek is akár. A horrorfilmbe illő bizarr látvány kényszerhelyzet eredménye: a város temetője tudniillik egy idő után szűknek bizonyult, és szükségessé vált más megoldáshoz folyamodni. A korábbi sírokat fokozatosan felszámolták, az onnan kihantolt koponyákat pedig sajátos módon őrizték meg az utókornak: megtisztították, kifehérítették, majd kalligrafikus betűkkel rápingálták az elhunyt nevét, születésének és halálának évét, olykor pedig kereszteket, díszes virágmintákat is felfestettek. A Csontházban 1200-nál több koponyát tárolnak, ezeknek a felén vannak virágmotívumok, s külön ügyeltek rá, hogy a családtagok földi maradványait egymás mellé helyezzék el.
Maga a katolikus templom is megér egy mondatot: a Mária Mennybemenetele plébániatemplom (Pfarrkirche Maria Himmelfahrt) a 12-16. században épült, 1505-ben készült el, a belső értékek egyik kiemelkedő darabja pedig egy 1515-ös gótikus szárnyas oltár, amely a kéthajós épület jobb hajójában található. Hallstattnak evangélikus temploma is van, 1863 óta.
Piactér, fali fák
Kihagyhatatlan a megtekintendők sorából a város legvonzóbb pontjai közé tartozó Marktplatz is. A központi piacteret festőien színes házak ölelik körbe, a közepén álló Szentháromság-oszlop az 1750-es tűzvésznek állít emléket. Persze – hogy a kulináris élvezeteket se hallgassuk el – éttermek és bárok is akadnak errefelé…
Hallstatt szűk utcácskáin amúgy nemcsak a parkolásra nincs mód, de még a fáknak sincs elegendő helyük. Utóbbi gondra a helyiek azt a megoldást találták ki, hogy házuk falára futónövényként futtatták fel jellemzően a gyümölcsfákat.
Strandsziget
Ausztria legszebb strandjai közé sorolják a hallstatti Badeinselt. A városközpontjától gyalog alig 10 percnyire, a déli bejáratnál van a kis hídon át elérhető fürdősziget. A mesterséges strand igazi kikapcsolódást kínál, a gyerekeket – szüleikkel együtt persze – sekély, bár hideg víz és nagy játszótér várja.
Fotók: Szaka József
