Karibi életöröm

Dr. Tóth István útibeszámolója

Trinidad és Tobago

„Ha még egyszer Trinidadba megyek, én a szívem visszaveszem…” Ezt a dalt már egyszer elénekeltük Hajnalkával együtt, amikor Kubában a Trinidad nevű városkába látogattunk, mégis ez az igazi Trinidad, itt a nagyobbik sziget a kettő közül. Az utazásunk megtervezésekor több útvonalat is választhattunk volna, de végülis azért esett a választásunk a London és Barbados mellett, mert így csekély anyagi többlettel, de a hosszú London-Barbados útvonalon oda-vissza egy úgynevezett prémium economy osztályon utaztunk nagyobb kényelemmel és jobb ellátással a fedélzeten.

Trinidadon bejártuk a fővárost, Port of Spaint, külön idegenvezetőnk volt, aki megmutatta az összes nevezetességet, a legszebb kormányzati épületeket, és azt a hatalmas parkot is, ahol zajlanak a karneváli felvonulások és tobzódások. Az utcákon azt tapasztaltuk, hogy rengeteg új autó van, a tömegközlekedés hiányában mindenki mindenhova azzal közlekedik. Egyelőre jön az olaj a közeli Venezuelából, így senkinek nem esik nehézére tankolni.

Utána felkerestük az egyik legszebb öblöt, a méltán híres Maracast, ahol nagyot fürödtünk a kiváló időben, a 28 fokos vízben.  Délután pedig még izgalmasabb program várt ránk, a Caroni természeti park és madárrezervátum. A csendes délutáni lagúnában nagy motorcsónakokból figyelhettük ahogy a rózsaszín flamingók kezdték meg éjszakára összegyűlve pihenésüket, hazatértek a sziget szimbólumának számító, színtisztán vörös íbiszek is a haragos zöld mangrovebokrok ágai közé. Ott a legbővebb a kedvenc táplálékuk, főleg a rákok, ahol a sós tengeri víz és a beömlő folyó édesvize keveredik.

A következő napon belföldi repülőjárattal mentünk át a közeli Tobagora. Vajon hova kerültünk? Érdekes volt hallanunk, hogy ott mindenki Tobégónak ejti a szigetük nevét. Kicsi sziget, mert a hossza még a mi Balatonunk hosszát sem éri el, igaz egy kicsit szélesebb annál. Tobago repteréről gyorsan visz a taxi a keskeny kanyargós úton, körös-körül nagyon zöld sűrű trópusi növényzet, virágok mindenütt. Mindkét oldalon kedves meglepetésként csinos kis házak idézik a hajdani elegáns, esztétikus gyarmati időket. Újak, nem kopottak, mégis rájuk nézni történelem, régi film, nosztalgia. Itt nagyon kevés jel utal a harmadik világra, csak elvétve pillanthatunk meg egy-egy rozoga kunyhót, lábon álló faházakat. Fél óra taxizással elértük Scarborough városát, ahol a tengerpart nyugodt öblében helyezkedett el szállodánk csodálatos tengerre néző kilátással – ahogy mondani szokták, még az ágyunkban fekve is csodálhattuk itt az Atlanti-óceánt.

Újabb meglepetésként, modern enteriőr helyett régmúltat, már szinte elfelejtett könyveinket idéző színes bársony kárpitozású, faragott támlájú bútorok, aranykeretes tükrök, a falon megfakult képek, Audrey Hepburn, Gone with the wind, Bob Marley. Talán túl is tesz ezeken az étterem, még több tükörrel, még régebbi filmek képeivel.

Hatvanhat különböző magasságú, rusztikus lépcsőfok vezetett le a tengerpartra, a trópusi, buja, nagyon zöld és virágos növények között. A szomszédos kertekben egy-egy bizarr, kétméteres, imbolyogva lépkedő tarajos varánusz tűnt fel, amint a bozótba igyekezett. Homokos, sima, nagyon árnyas, ámulatba ejtő a part. Az Atlanti-óceán óriás hullámai brutális erővel futnak a sekély part felé, hogy ott habosra töredezzenek.

Egyik nap megpillanthattunk egy eldugott, nagyon romantikus öblöt, az Englishman’s Bayt. Hogy ki lehetett ő, senki nem tudta megmondani, de a nevét viselő öböl most már méltán örök látnivaló, hatalmasra nőtt kókuszpálmáival, azok gyökereivel áthálózott homokpadjával, igazi sárga homokos parttal, világoskék meleg vízzel és talán már soha többé meg nem szűnő hullámaival. Az idő ilyenkor megáll, semmilyen valódi vagy gondolatbéli zaj nem zavar, csak érezzük, hogy hol vagyunk és lebegünk. Az úszkálás és sznorkellezés közben olyan gyorsan telt az idő, hogy csak azt vettük észre, a taxink, amely elvitt oda, már meg is érkezett értünk.

Nagy élmény volt a szigeten a Pigeon Point felkeresése, ahonnan hajóval juthattunk el Margit hercegnő által kissé furcsán elkeresztelt gyönyörű Nylon Pool-hoz, és a Bucco reef-hez. Így még zavartalanabbul csodálhattuk a gyönyörű korallokat, színes halakat, polipokat, teknősöket a kristálytiszta vízben. Utunk végén kikötöttünk egy kis lakatlan szigeten, ahol bőven volt enni-innivaló és kis vásárfia, ami mindenhol megtalálható.

Most csend és nyugalom van, mert tegnap vége lett a legnagyobb ünnepüknek, a karneválnak. Emlékeztetőül megmaradt a fantasztikus díszítések tobzódása, tollakkal, táncos figurákkal, felsorolhatatlan formában, színesen, csillogóan, kápráztatóan.

Rum, rum, rum, – homár, languszta, kis rákok, halak, fűszerek… Összeolvadtak, emlékké szelídülnek, mire hazaérkezünk.