Nosy Be, Kék Fuvallat

11 csodálatos nap története

Több mint 10 éve egy indiai-óceáni nagy hajóúton már eljutottunk Madagaszkáron a fővárosába, Antanarivóba és Nosy Be szigetére is, amelyet azóta számtalan szállodával kiépítve, méltán tartják számon a világ legszebb tengerpartjai között. Az utazási időpont kiválasztása az esős évszak végére szerencsés volt, mert az amerikai turisták hada még nem indult be, de az óceán mindig 29-30 C fokon kiváló volt a fürdésre. A Kék Fuvallat nevű szálloda közvetlenül az óceán partjára épült pálmaágakkal fedett rusztikus bungalók formájában. Hirtelen elvágólag estünk bele ebbe a trópusi világba. Még gondolkozni sem volt időnk, máris körülölelt megfellebbezhetetlenül a lágy, bársonyos meleg, a nagyon zöld élet mindenütt és az elemezhetetlen szelíd populáció. Nincsenek rá bejáratott jelzőink, csak tapogatódzó fogalmaink, annyira más itt a lét. Talán megfelelő a kifejezés, hogy úgynevezett negyedik világ, de ez sem mond semmit annak, aki ezt soha nem érzékelte.

Nem is hasonlít egyik vagy másik földre, hiába jártunk már több mint 150 országban. Bár a Nagy Sziget = Nosy Be másik felében működik a repülőtér, de félóra alatt így is elértünk a szállodánkhoz, mert kiválóan kiépített utak teszik ezt lehetővé, na meg az a számtalan taxi szerepét betöltő tuk-tuk, amely nagyon sok fiatal jól menő vállalkozását garantálja. A Kék Fuvallat nevű szállodánk mindössze 12 pálmalevéllel befedett bungaló, az állandó apály-dagály ősi törvényének engedelmeskedő tenger fölé kihajolva, kényelmes, nagy fedett teraszokkal a sok eső miatt, de a látvány innen páratlan. Kicsit olyan, mintha hazatértél volna a Paradicsomba. A tenger pedig az igazi Indiai Óceán! Nagyon meleg, sima, körül ölel. Hihetetlen… Ajándék. Érdemtelen ajándék nekünk, a rohanóknak, a telhetetleneknek, örökös elégedetlenkedőknek. Ölel tehát a víz, végtelen a csendje, árasztja a nyugalmat, elringat, el is altatna, ha hagynánk. De nézzünk körül! Olyan pozsgás harsogó a zöld, hogy elveszel benne, óriás virágok nyílnak, hatalmas levelek legyezgetnek.

Nagyon sok a gyerek, sokan járnak iskolába szép kis egyenruhában, mert egyáltalán nem ritka a tíz-tizenöt gyermekes családmodell. Az idősebbek is szorgalmasan dolgoznak. Alapbeállítottságuk a mora-mora = nyugi-nyugi életszemlélet. Bár még volna komoly fejlődési lehetőségük a szebb lakások kialakítása terén elsősorban. A lakásviszonyok nem sokat javultak az elmúlt 100 esztendő során, a többség továbbra is kis fából tákolt parányi kalyibákban él, ahol ennyi embernek már csak lefeküdni is képtelenségnek tűnik, ráadásul mindegyiknek a sarkában ott van egy nyílt lángú tűzhely is. Sok-sok pici üzlet, bolt, ahol mindenki árul valamit kusza összevisszaságban, a tengerparton állandóan ajánlják az olcsó és igen kellemes masszázst, amit nemcsak kipróbáltam, hanem minden nap igénybe is vettem a legnagyobb megelégedéssel, mert az ylang-ylang olajok nagyszerűek. Igen impozáns látvány a szép ruhába öltözött asszonyok és lányok, amint a fejükön viszik a kosarat, műanyag lavórt vagy táskát, és abból árulnak gyümölcsöt, kendőket, csecsebecsét, illatokat. Telihold lett. Fényesen ragyog, közel a felhőtlen égen és óriási titokzatos, megfejthetetlen erővel vonzza a nagy vizet a partra. Az óceán tükre megduplázza a Holdat, megragad a kettős erő. Elbűvölve meg kell állni és meg kell várni, amig légzésünk üteme helyre áll.

Minden második napon elmentünk kettesben szervezett kirándulásra mindig más-más közeli zöld szigetre, ahol megcsodáltuk az élővilágot, a kis bazárok áruválasztékát, mindenhol nagyot fürödtünk a tiszta, meleg, selymes óceánban, sznorkelleztünk és finom halat, rákot, langusztát ebédeltünk. Sakatia szigeténél vízalatti teknős látványra jöttünk. Lélekvesztő csónakunkból natúr módon vízbe ugorva sznorkel maszkon keresztül látjuk is az óriás teknőst, aki körülbelül százéves, de lehet, hogy több, talán még Benyovszky Móric is találkozott vele. Nyugodt, szemlélhető, csak akkor mozdul, amikor közvetlenül felette fenyegetettnek érzi magát, vagy csak nem kéri az embereket. Szinpompás halakban és korallokban sincs hiány. Komba szigetén a természetvédelmi területen gond nélkül éldegélnek a bájos kis fényes, selymes szőrű lemurok, akik nagyon szeretik a banánt és a látogatókkal barátságosak. Az erdejükbe vezető sziklás köves út mentén megdöbbentő a látvány, kézzel azsúrozott, varrott, hímzett csipkecsodák lebegnek több tucatnyi mennyiségben. Számunkra a legszebb sziget Tainkely volt, amelynek gyönyörű tengerpartja még Andaliána partját is felülmúlta. Ez már kaland a javából a háromkerekű tuk-tukokkal a vízmosásokban hatalmas köveket kerülgetve. Itt-ott járgányunkkal versenyt futnak a fekete kisgyerekek, tárgyaikat kínálgatva kezeiket nyújtogatják.

A nők durva fehér festékkel kenik be arcukat, így akarnak hasonlítani a fehér emberekhez. A városnak mondott helységeken átrobogva nagy forgalmi dugókba keveredünk, néha tucatnyi tuk-tuk is összegabalyodik, a köztük jövő-menő járókelőkkel. Mezőkre érve már egészen másként érdekes a látvány, például az ylang-ylang fák végtelen sokasága bonyolult növésű ágakkal és zöldségükkel, göcsörtös törzseikkel. A lakott területeket elhagyva púpos hátú zebuk legelnek, de igen sokat közülük szekerek elé fogva áruszállításra használnak. Néha egy-egy hajnalon a tengerparton megjelennek, elmenekülvén a fejés elől. A házak között gyönyörű kakasok kapirgálnak és reggelenként ébresztenek bennünket is messzire hangzó kukorékolással. Színesek, fényesek, büszkék. Most már aztán igazán sajnálom, hogy nem maradt meg örökségnek gróf Benyovszky Móric magyar királysága.

Dr. Tóth István