Egzotikum, buddhizmus, évezredes hagyományok, különleges kultúra – ilyen és ehhez hasonló varázsszavakkal ajánlják az utazásszervezők Thaiföldet, csábítják a thai masszázs, a thai box, a thai ételek és más „tájjellegű” ínyencségek iránt vonzódókat a délkelet-ázsiai országba, a néhai Sziámba. Hogy szembesüljünk napjaink ottani valóságával, úti célul a szabadok országának – thaiul a thai szabadot jelent – egyik közkedvelt városát, Pattaya Cityt választottuk.
Pattaya – magyarul délnyugati szél – megközelítése és elérése semmiképpen sem tartozik a komfortos és nagyon vágyott programok sorába. A Budapest-Isztambul távolság légi úton történő leküzdése még csak rendben van, ám a török metropoliszból eljutni Thaiföld fővárosába, bizony már kisebb tortúrával felérő vállalkozás. Merthogy nagyjából tíz órát kénytelen az ember egyvégtében a levegőben tölteni.
Ha a reptéren várják az érkezőt, a nem vészesen hosszú, bár ujjlenyomatvétellel is együtt járó hivatalos ellenőrzés után Bangkokból még két-három órás közúti próbatétel, amíg autóval célba, azaz Pattayába ér.
A Thai- avagy Sziámi–öböl partján kiépült, néhány évtizede még egyszerű és gyéren lakott halászfaluként számon tartott település manapság a leginkább felkapott üdülőközpontnak számít – mind a helyiek, főleg Bangkokból leruccanók, mind a külföldi látogatók körében. Népszerűségét, ha úgy tetszik: hatalmas léptékű fejlődését azonban nem a szokványturizmus alapozta meg. Hanem – a vietnami háború. Egészen pontosan azok az amerikai katonák indították el a szexturizmus paradicsomává válás útján, akik a könnyed kalandok keresése céljából utaztak ide mulatni, a helyi lányok társaságában eltöltve az időt. A hatvanas években Pattaya legfőképpen a US Navy tengerészeinek köszönhetően virágzott fel, és semmi jele nincs, hogy vonzereje jottányit is apadt volna napjainkra, sőt…
Ezért is javallják a bennfentesek, hogy a prűdek, a gyerekes családosak kerüljék az éjszakai Pattayát, amelynek központja afféle örökké nyüzsgő, mozgalmasan lüktető vigalmi negyed. A Pattaya Walking Streeten – megjegyzendő: az angol mellett mind gyakrabban tűnnek fel az orosz nyelvű feliratok is, jelezve az idők változását, hogy tudniillik az orosz turisták hovatovább megszállták Pattayát (is)… -, a nagy sétálóutcán szinte örökös a forgatag, tobzódnak a mindenkinek mindent kínáló helyi lányok és fiúk a bárokban, a pénzüket thai élvezetekre elszórni akarókat ilyen-olyan show-műsorokkal is vonzó megannyi szórakoztatóipari egységben.
A természetes kikapcsolódásra vágyók a tengerparton és környékén lelhetnek rá a megfelelő kínálatra. Jómagunk a Pattaya részévé vált, a térség legelegánsabbjának tekinthető Jomtien üdülőtelepet választottuk, ahol korántsem elrémisztően drága hotelek garmadája fogadja a vendégeket. A vonzerő adott: ott kéklik a szálloda rendben tartott, kellemetes gyerekfürdője, picivel odébb ötvenes medence tiszta, 28 fokos vízzel, további pár méterre pedig már ott a tenger, amely harminc fokosan csábítja az embert nyíltvízi fürdőzésre, úszkálásra, napozásra. Errefelé általános a kép: lágy homok (bár a hotelek „felségterületén” kívül nem mindenütt tiszta a part menti sáv), pálmafák, párás meleg, a tengeren vízi sportok: evezés, kajakozás, vízisí, kite-szörf és sima szörf, a környező szigetek kínálta búvárkodási lehetőségek.
Az általunk preferált szeptember második fele ellen szólhat ugyanakkor, hogy az év egyik legcsapadékosabb hónapja ez, viszont a többnyire átfutó monszuneső után, s az időnkénti felhősödés közepette is döntően ragyogó az idő. Thaiföldön 25 és 35 fok között mozognak egész esztendőben a hőfokok, s bár április a legmelegebb, ekkor is alig pár Celsiusszal van több, s az eltérést a hónapok között csupán a csapadékosság jelenti.
Ha a napozást megunja az ember, vagy csak egyszerűen megéhezik, irány a taxi, de még inkább a tuk-tuk, az ázsiaiak roppant praktikus közlekedési eszköze. Okos alkuval jó áron lehet kibérelni akár több órás programra is.
Az amerikai és európai éttermek mellett piaci kifőzdék, éjjeli és nappali piacok kínálnak megannyi ízt, közte a nagyon csípős, rákkal és fűszerekkel teli Tom Yam Khung levest, vagy a Pad Thait, a sült tésztát, miként kihagyhatatlan a jéggel hűtött kókuszdió megkóstolása is. Tilos továbbá elmulasztani a helyi úszópiac, a különleges Floating Market megtekintését is, a nézelődés közepette a gazdag kínálat vásárlásra, evésre-ivásra csábítja a külföldi vendéget, akinek itt is érdemes alkudoznia.
Akad a léleknek, a szemnek való, a gondolkozást mélyítő, a szellemi emelkedettséget segítő ínyencség is bőségesen. A buddhizmus egyik legjellegzetesebb országában első utunk a Pratumnak hegy tetejére vezetett. Nem(csak) azért, mert innen varázslatos a kilátás a tengerre és Pattayára egyaránt, hanem mert itt aranylik a maga 18 méteres magasságával már távolból is lenyűgöző Nagy Buddha, a hívőket és nem hívőket egyként vonzó pompázatos szoboróriás, amelyet 1977-ben újítottak fel. A Wat Phra Yai templom központi alakjához hasonlatosan a fekvő, ülő és álló kisebb Buddha-szobrok is – hét másik ilyen van – módfelett népszerűek, rabul ejtik, és sokáig fogják a tekintetet, akárcsak a keleti mítoszokban kevésbé járatos európainak különlegesnek tetsző hétfejű, aranyozott Naga-óriáskígyók, amelyek a tetőre felvezető hosszú lépcsőt szegélyezik kétoldalt.
Buddha – magyarul megvilágosodottat jelent – szinte mindenütt jelen van Thaiföldön. A legkifejezőbb módon, a legtöményebb formában alighanem a Prasat Sut Ja-Tum – angolul a Sanctuary of Truth, magyarul az Igazság Szentélye – tudatosítja az oda látogatóban a buddhista vallás lényegét. Maga az építmény eleve lenyűgöző, egyszerre üti szíven, és varázsolja is el az embert a gigantikus templom, amely kizárólag kézzel faragott tikfa-elemekből épült. Azazhogy a múlt idő használata nem indokolt, tudniillik a szent helyet – amelynek megalkotására egy thai milliomos üzletember biztosította a nem kevés pénzt – 1981-ben kezdték el építeni, s az útikalauz szerint legkorábban 2025-re, de lehet, hogy csak 2050-re lesznek meg vele teljesen. Ám ami már eddig elkészült, az is maga a tökély. A kemény indiai tölgyből faragott műremek száz méternél is magasabban mered az égnek, a tengerrel a háttérben messzebbről bámulatos úszóerődnek is tetszhet akár, amely Buddhának hódol, a buddhizmus legjellemzőbbjeit tárva a látogatók elé. A figurák, a szobrok tömkelege, a mitikus alakok, a rémmeséket idéző állatok faragómesterek kezéből születtek meg, s a figyelmes szemlélőnek feltűnhet, hogy a szentély oromzatán helyet kapott az indiai befolyásról árulkodó Erawan, a hindu mitológiából „kölcsönvett” háromfejű elefánt is. A Sanctuary of Truth–t okkal sorolják a délkelet-ázsiai építészeti csodák közé – állapíthattuk meg magunkban, miközben a bibliai Tízparancsolattal óhatatlanul összevetettük Buddhának a szentély központjában lévő táblán sorolt tanításait: ne gyilkolj, ne lopj, ne paráználkodj, ne hazudj, tartózkodj a mértéktelenségtől…
A Pattaya és környéke kínálta nevezetességek sorából egy „tételt” még hadd ajánljunk az olvasó figyelmébe, noha kétségtelen, hogy a padaungok (szó szerinti jelentésük: hosszúnyakúak) látványa meglehetősen bizarr… Azokról a nyújtott, ha úgy tetszik, zsiráfnyakú nőkről van szó, akik a padaung törzs tagjai, és fejük mintha rézoszlopon ülne… A lányoknak ötéves koruktól fogva minden esztendőben egy-egy sárgaréz karikát helyeznek rá a nyakára, amely mire felnőnek, a természetesnél kétszer hosszabbra nyúlik, a karikák összsúlya pedig akár az öt kilót is elérheti. A deformálódott csigolyák és a fejletlen nyakizmok miatt rendkívüli fájdalommal jár, ha leveszik az „évgyűrűket”, ezért aztán rendületlenül, sorsukba beletörődve viselik azokat, s jobb híján a kíváncsi turisták pénzéből próbálnak megélni…
Merthogy ez is Thaiföld.
Jancsó Kornél
Fotók: Szaka József
