Hirdetés

Negyedszázada az Állatkert élén

Google Plus

Persányi Miklós főigazgatónak nincs hiányérzete

Gyerekkorától dédelgetett nagy álmát valósította meg azzal, hogy az Állatkert, egészen pontosan: a Fővárosi Állat- és Növénykert főigazgatója lett. Ennek már 25 esztendeje, s megbízatása, ötödik vezetői terminusa – legutóbb is sikeres pályázatának eredményeképpen – 2022 őszéig szól. Annak idején Londont, az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bankot hagyta ott azért, hogy hazatérve – mellesleg tized akkora fizetésért – átvegye az Állatkert irányítását. Ez 1994 tavaszán történt. Dr. Persányi Miklós azóta tölti be a posztot, átmeneti megszakítással, vagy ahogyan ő fogalmaz: pár esztendőre elment „tanulmányi szabadságra a politikába”, merthogy 2003 és 2007 között ő volt Magyarország környezetvédelmi és vízügyi minisztere. Hogy aztán a bársonyszékből visszatérjen „álomvilágába” – állatai és növényei, na meg kiváló munkatársai közé.

Életútjának vázlatos ismertetéséből sem hiányozhat, hogy több könyvnek is a szerzője, szerkesztője, a politikai tudományok kandidátusa, aki számos elismerést érdemelt ki az elmúlt évtizedekben, így a Budapestért díjat, a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét, megkapta a Gyermekekért Díjat, a Műemlékvédelemért Díjat. Átvehette a Podmaniczky-, és a Klauzál Gábor-díjat, Budapest XIV. és XVI. kerületének, Kertvárosnak és Zuglónak is díszpolgára, az MTA Környezettudomány Elnöki Bizottságának tagja.

 

A Budapesten született szakembert életútja is a fővároshoz köti. A Terézvárosban nőtt fel, de biológia-kémia tagozatos osztályban Óbudán érettségizett, az ELTE-n biológia és népművelés szakokon szerzett diplomát, majd az Árpád Gimnáziumban biológiát tanított. Környezetvédelmi szakmérnöknek a Gödöllői Agrártudományi Egyetemen tanult, amely később címzetes egyetemi tanárává fogadta. A Magyar Tudományos Akadémia kutatójaként szerzett politológiából kandidátusi címet, alapítója és főszerkesztője is volt a Környezet és Fejlődés folyóiratnak, a kilencvenes évek elején pedig a londoni székhelyű pénzintézet, az EBRD környezetvédelmi főszakértőjeként ténykedett. Amikor is hatalmasat fordult vele a világ...

- Március elsején volt 25 éve, hogy elkezdtem itt dolgozni – idézte fel az irodájában készült interjúban a történteket a 68 éves szakember, akinek a doktor és a professzor megszólítás is kijár. - Jó régen volt, de emlékszem, hogy Londonból autóval jöttünk haza, amikor visszatértünk Budapestre. Még ma is használjuk az öreg Corollát… Mielőtt a nagy fordulat bekövetkezett volna, éppen itthon voltam szabadságon, s kezembe került az újság a hirdetéssel: főigazgatót keres a Főváros az Állatkert élére. Miután ez az állás gyerekkori álmom volt, felvillanyozódtam. Igaz, akkor, 43 évesen teljesen más dolgokkal foglalkoztam, s nem volt egyszerű döntés, hogy akkor most mi legyen, hogyan tovább, menjünk haza, vagy maradjunk gazdagnak Londonban. Ám a gyermeki álom sosem múlt el, s amikor eljutottam valamelyik világ valamelyik városába, az első hely, ahová elmentem, az rendre az ottani állatkert volt. Amikor a budapesti lehetőség felmerült, már közel kétszáz állatkertet láttam, s munkáltak bennem gondolatok arról, hogyan kéne a miénket is modernizálni. Hetekig rágódtunk a feleségemmel, s végül az lett, hogy megpróbálok egy elemző programot írni arról, hogy szerintem milyennek kéne egy budapesti állatkertnek válnia a következő évtizedekben, s szinte a sorsra bízva a döntést beadtam a pályázatomat. Rá egy jó hónapra a bankban hívtak telefonon, s a főpolgármesteri hivatal illetékese közölte, hogy a pályázatom minden döntéshozónak nagyon tetszik, de tudom-e, hogy mennyi itt a fizetés. Persze, mondtam, hiszen nem szakadtam el a magyar valóságtól külföldön sem, de én ezt a munkát nem a pénzért csinálom, hanem mert érdekel, fontos ügynek tartom, s régi álmom, hogy ezt csinálhassam. Szóval belevágtam, miután a nyolc pályázó közül engem választottak.

- Személy szerint hogyan minősítené saját negyedszázados főigazgatói tevékenységét, azt, amivé lett ez idő alatt a budapesti állatkert? Jó sokan állítják, hogy jelen állapotában, az újjáépítésekkel, korszerűsítésekkel, újdonságokkal  egyenesen csodálatos az intézmény...

- Ezt a jelzőt a nagy elődeim által teremtett örökségre tartanám fenn. A kalandos életű szabadságharcos tüzér, huszár világutazó Xántus János, a legnagyobb magyar geológus, Szabó József, az örök újító és szervező zoológus Lendl Adolf, az író-építész Kós Károly, a világhírű akkurátus fővadász Nádler Herbert, a hazai televíziós ismeretterjesztés sztárja, Anghy Csaba Geyza, és a többi kiválóság szellemiségét folytatja a mai Fővárosi Állat- és Növénykert is. Olyan közösségi, kulturális létesítmény, amelyben persze az állatok és a növények vannak a középpontban, de nagyon sok egyéb missziót is felvállal – ahogyan a másfél évszázados szlogen szól: „Tudomány, Gazdászat, Művészet, Élvezet”. Csak bámul az ember például az itt teremtett építészet művészi minőségén. Ez nálunk szerencsésen túlélte az egész XX. századot, és ami pedig nem, azt szinte maradéktalanul sikerült újra alkotni, a „nagyok” eredeti tervei alapján visszaépíteni. Az Állatkert nyugodtan lehetne hivatalosan is a világörökség része, hiszen a világon nagyon kevés van, amely nemcsak rendelkezett egyedi univerzális minőséggel, de képes is volt megtartani ezt az értéket. Legfeljebb másfél tucatnyi ilyen közösségi kert van a Földön, s ahogy múlik az idő, ezek egyre nagyobb értéket képviselnek. A budapesti közöttük egyike a legkiválóbbaknak, sőt szerintem nem is csupán egyike... Ha mégis jelzőt keresek, úgy gondolom, egy nagyon nagy értékű történelmi állatkertben vagyunk, amely régi társaihoz hasonlóan a rendelkezésre álló terület szűkösségéből és a városba való beszorítottságból eredő problémákkal éppúgy küszködik, mint ahogyan élvezi a városi elhelyezkedés előnyeit. Korszakos siker, hogy legutóbbi években 1-ről 19 hektárra nőtt a területünk.

- Szükségből erényt alapon a rendelkezésre álló térben viszont nemcsak keresztben s hosszában „nyújtózkodnak”, hanem a jelek, a szemünk elé táruló látvány szerint felfelé, a magasba is. Csak a legutóbbi fejlesztéseket említve: a hamisítatlan gyerekparadicsom, vagyis Holnemvolt Vár, a mentett állatokról gondoskodó Sünispotály, a frissen elkészült Cápasuli után már javában építik a Pannon Parkot, benne az építészetileg is fantáziadús Biodommal...

- Évekig gondolkodtunk azon, hogy a tönkrement Vidámpark után az Állatkertnek jutott területet milyen módon hasznosítsuk. Itt említem meg, hogy a bővülés nyomán az európai fővárosok állatkertjeit kiterjedésük alapján rangsoroló lista végéről feljöttünk a középmezőny elejére, a huszadik hely környékén vagyunk. Ennél sokkal fontosabb azonban, ami most történik a fejlesztésekben. A Vidámpark kellékei, gépei, létesítményei, épületei elkerültek innen - de mi kerüljön a helyükre?... Azt tudtuk, hogy például az elefántok tartására új, korszerű létesítményt kell teremtenünk, és hogy a közönség régóta vár egy nagy tengeri akváriumot, s ugyanígy, hogy a fókákat ki kell hozni abból a zónából, ahol vannak, mert nemcsak nekik, de szomszédaiknak, a jegesmedvéknek is nagyobb helyre van szükségük. Aztán jött az ötvöző gondolat: mi lenne, ha ezeket az igényeket nem külön épületekben valósítanánk meg, hanem egy közös fedél alatt, ahogyan azt különben néhány európai állatkertben már megtették. Ezek a beltéri állatbemutatók, vagy nevezzük őket fedett állatkerteknek, egyértelműen sikert arattak másutt, pozitív fogadtatásra leletek. Hosszú elemzések, külföldi példák és a saját feltételeink vizsgálata oda vezetett, hogy próbáljuk meg egyetlen tető alá elhelyezni a sokféle igényt, s nem utolsó sorban igyekezzünk létrehozni egy olyan új közösségi teret, amelyet a családok tizenkét hónapon át használhatnak, évszakoktól függetlenül. Ha rossz az idő, itt akkor is jó legyen.

- Így vágtak bele a Pannon Park életre hívásába...

- Reméljük, hogy nagyjából két év múlva végezni fogunk a berendezésével. Ha minden jól megy, akkor 2021 közepére megleszünk, ha nem megy minden jól, picit csúszhat még. Négy egymásba kapcsolódó kupola már elkészült rácsszerkezetű együttese fedi a Biodómot, és már most, az építés közben is rendkívüli élmény a hatalmas beltér. Több szintje lesz az épületnek, amelyben egyébként két kilométer hosszú sétány vezet végig, s a valóban mesés úton derül ki a nagyközönség számára, hogy milyen volt Budapest tízmillió évvel ezelőtt. Valójában eurázsiai és afrikai élőlényeket mutatunk be, de kizárólag olyanokat, amelyek vagy a mai formájukban, vagy az elődeik révén ebben a térségben, a Pannon-tengerben és a partján éltek. Nagy attrakciónak szánjuk például a hatalmas tengeri medencét, ahová majd átkerülnek azok az óriásragadozók, amelyeket jelenleg a Cápasuliban növesztenek. De a sok oktatási, élményszerzési lehetőség mellett a közönség komfortja is fontos, lesz itt étterem, kávézó, kiállításokra alkalmas tér is. Hogy az ötlet mennyire kiváló, jól mutatja: tavaly, egy angliai ingatlanfejlesztési megmérettetésen, ahol a világból több száz projektet neveztek be bírálatra, a Biodom terve nyerte el az Európa legjobb szabadidős épülete címet. Az ország egyik, vagy talán a legnagyobb kulturális fejlesztése, ami most az Állatkertben történik.

- Negyedszázada ügyködik azon, hogy az ön által irányított intézmény a lehető legjobb, legtökéletesebb legyen. Mennyire elégedett a huszonöt év alatt történtekkel?

- A pályázatomban megfogalmazott célkitűzések szinte maradéktalanul megvalósultak, egy kivétellel. Akkortájt úgy gondoltam, hogy szükség lenne a város környékén egy nagyobb területű iker-állatparkra, amely az Állatkertet kiegészítve működik. Ahová szafaripark-szerű környezetbe költözhetnének olyan nagyobb mozgásigényű, nagytestű állatok, amelyek esetében sokkal több génmegőrző tenyésztésre vállalkozhatnánk, az eredeti helyén pedig megmaradna a mag-állatkert. Mivel sokkal több előnyt jelentett a terület szinte megduplázása a város belsejében, és az épülő újdonságok beüzemelése sok évre ad teendőket, ez a terv az én teendőim közül lekerült, de lehet, hogy majd egyszer leveszik a polcról a nagy állatpark terveit is. Egyébként nincs hiányérzetem...

Jancsó Kornél

 

Képek

Negyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élénNegyedszázada az Állatkert élén

Google Plus

Galéria

Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén
  • Negyedszázada az Állatkert élén

Hirdetés