A belépő szint

Toyota egy ideje búcsút intett az unalmas autóknak. Ennek egyik jele a Supra, aminek a 258 lóerős alapmodelljét próbáltuk ki.

A sportautó és sportautó között, nagyok is lehetnek különbségek. A témában biztos pont, hogy ezek a járgányok azonos céllal születnek, de az esetek nagy részében teljesen eltérő karakterek.

A Toyota három éve bocsájtotta útjára az új Suprát, amit a BMW-vel közösen fejlesztett. Ezért az új generáció, a megjelenése óta vita tárgya a rajongóknál. Számtalan érvet és ellenérvet találni a Supra körül.

A gyár szemszögéből, teljesen érthető a közös munka a BMW-vel. Az együtt dolgozás bevált a bajorokkal, ez anno a BMW dízel motorok használatát jelentette. Mostanság pedig kék-fehérek használják a japánok hidrogén hajtási tapasztalatát. A sportautós vonalra visszatérve, hasonló a helyzet, mint a belépő szintű GT86-al, ami a Subaruval közösen készült. Ennek a működésnek az a motivációja, hogy egy viszonylag kis példányszámban készülő réteg autó önálló kifejlesztése, igen sokba kerül. Még a Toyotának is.

A felhördülés

Az új Supra körül nem lett volna ekkora szóbeszéd, és egyeseknél „hiszti”, ha nem készültek volna el a Halálos iramban filmek. Ezekben szerepelt a régi Supra, amely a jól tuningolható motorja révén, autós körökben igen nagy tiszteletnek örvend. Ez a tény és a filmek hatása, a legenda kategóriába repítette a korábbi Suprákat. Erre persze a gyár is rásegített. A végeredménye a felhajtásnak, hogy az átlagos régi Suprák árai, az egekig emelkedtek. Az új modellre pedig – ennek köszönhetően – nagy figyelem került.

Az újdonságról szóló vitáknak, pl. hogy a belseje túlságosan BMW-s és társai, nagyon örültek a japánok. Ugyanis ingyen reklámot kapott az autójuk, ezért azok is felfigyeltek a típusra, akiket a kategória nem érdekelt.

Ritkaság

A legnagyobb vételi hajtóerő az újdonságnál, hogy hátsóhajtású és direkt sportkupénak tervezték. Ez az autófajta – a szigorodó környezetvédelmi szabályzók miatt – gyakorlatilag kihalásra van ítélve. Főleg Európában, amit köszönhetünk a politika által keményen nyomott zöldítési kényszernek. Ennek köszönhető, hogy nem kapható hivatalosan az öreg kontinensen az új Nissan Z. Ezért kell nagyon örülni a Toyota sportkupéjának, aminek a következő generációja valószínűleg már elektromos lesz.

A való világ

Ha valaki kedvet kapott a Suprára, de még nem ment efféle autóval, akkor csalódások sorozata érheti. Ha ezeket bevállalja – és szeret vezetni – akkor sok örömöt fog okozni a japán autó tulajdonlása. Kezdésnek ott a minimális raktér és a csekély mindennapi használhatóság.

Az autó kétüléses, aminek előnye, hogy a csomagok elérhetők az utastérből is. (Hosszú karúak előnyben.) A csomagtér nyitása kissé körülményes, mert csak a fülkéből vagy a kulcsról nyitható. Ennek oka, hogy hátul, a látványos kacsafarok alatt nincs nyitó gomb. A csomagtartó mérete jól behatárolja az autó pozícióját, mert a 290 literes tér mutatja, hogy inkább második vagy harmadik autóként érdemes rá tekinteni. A rugózás alapállapotban is kemény, a sportülések ülőlapja pedig nagyon alacsonyan található. Ezért körülményes a ki és a beszállás. Ezért aki derékfájós vagy a térdeivel vagy a mozgásával akad gond, annak felejtős ez az autótípus. Nekik találták ki a gyors, erős, sportos, kupészerű szabadidő-autókat.

A ki és beszállást még nehezíti a vastag küszöb, ezért társasági eseményre érdemes a frissen vásárolt autóval úgy érkezni, hogy előtte gyakorolták a ki és beszállást. Ennek oka, hogy jókat lehet szerencsétlenkedni az alacsony ülés és a vastag küszöb párosa miatt.

Az ellen oldal

A másik oldalon kevés érv található. Ha valaki szeret vezetni, akkor annak bőven vállalhatók a fenti „nyűgök”. Elsőnek ott a lézer precíz kormányzás és a valódi sportautós életérzés. A karosszéria gyakorlatilag körül öleli a sofőrt, maga az ülés eléggé hátra került, ami igazi sportautós üléshelyzetet eredményez.

A 258 lóerőt felesleges keveselni, mert ebben a csomagolásban és a hátsó kerekek meghajtásával, igen izgalmas dolgokra képes. Az alapmotor előnye, hogy csökkent az autó tömege (-100 kg). A másik – talán fontosabb érv – hogy átlagos vezetési képességekkel is egész jól lehet boldogulni vele. Nincs a nagyon erős autótól való félelem, jól lehet vele közlekedni városban és a közutakon is. Ha a Supra nincs hajtva, és a sebesség határokon belül történik a közlekedés, akkor települések között hat liter körüli fogyasztás is elérhető. Ez az szám, az autó képességeinek a kihasználásával, egyenes arányban emelkedik. Persze a tiszteletet meg kell adni neki, mert a belépő modell jól tudja „szedni a lábait”.

Toyota GR Supra Dynamic 2,0 Turbo