Zulejhka

Somogyi Katalin adatvédelmi szakértő, adattudós. Most viszont művészi oldaláról ismerhetjük meg. Festészettel kezdte, s különleges módon, képeit kristályokkal, féldrágakövekkel ötvözte. Majd az ékszerek megálmodásával, gyártásával is elkezdett foglalkozni.Édesapám festő volt, így gyerekkorom óta az életem része a festészet, a művészet. Emlékszem, apukám még az emlékkönyvembe is olajfestékkel festett. A festészet 2010-ben hobbiként indult, de azt vettem észre, hogy más is szívesen helyezi el otthonában, irodájában, vagy akár magánklinikáján a képeket. Felkértek az első 1-2 kiállításra, és a helyszínen lefoglalták már képeket, majd hamarosan lettek, akik rendszeres vásárlóvá váltak.

Akrilfestékkel dolgozom és ezt ötvözöm a kövekkel, ami vagy féldrágakő, vagy Swarovski kristály. Egy képre akár 1500 kő is felkerülhet. Általában 100×100, 100×120, 100×150 centiméteres képeket készítek, de van most egy 180×200 cm-es vászon is, ami még várja, hogy életre keljen. Realista világban élünk, így a képek tekintetében az absztrakt ábrázolást választottam, mert itt nincs a kreativitás gúzsba kötve. Nincsenek szabályok és konvenciók, csak a képzelet és a kreativitás, ami sok szabadságot és inspirációt ad.

Az inspiráció nem tudatos, de aki művészettel foglalkozik, azt általában minden, ami a környezetében történik inspirálja, sokszor a nagyon rossz és csúnya, vagy fájdalmas dolgok is. Nem vagyok egy egyhelyben ülő rajzolgató típus, elraktározom az információkat és amikor feljön, akkor előveszem a vásznat és elkezdek festeni. Egyszerre három-négy képen dolgozom és szinergiában tartom a munkát a képek között. Vannak képeim, melyeket egy hét alatt befejezek, de van, amin fél évig is dolgozom. Mindez attól függ, hogy mikor jön az ihlet. Mivel nem megélhetési művész vagyok, így nincs kényszer az alkotói tevékenységemet illetően.

A festményeimben megtalálható ékszerekből született az ékszertervező mivoltom, ami egy önfejlesztő folyamat volt. A porcelán a kerámiaipar legnemesebb anyaga. Ennek köszönhetően a porcelán ékszerkészítésre fókuszáltam. Itthon nem igazán van olyan képzés, amit alkalmasnak tartottam volna, így magam néztem utána a külföldi tananyagoknak, folyamatoknak és technikáknak. Ez egy hosszú és időigényes folyamat volt, de minden percét megérte, mert egy olyan területet sajátítottam el, ami nem csak szép és nehéz, de örömet okoz másoknak is, akik viselik a kész terméket.

 A porcelán egy emlékező anyag, így minél kevesebb a művelet, annál jobb. Éppen ezért maga a tervezés az elejétől kezdve nagyon fontos, hogy csak annyira „kínozzuk” az anyagot, amennyire muszáj. Mégis, ha összeszámoljuk a folyamatokat, legalább 50-60 alkalommal nyúlok hozzá a porcelánhoz különböző fázisaiban. Megtervezem, megformálom, retusálom, majd egy porcelánégető kemencében zsengélem, azaz 900 fokon kiszárítom az anyagot. Ezt követi a mázazás, ami már 1300 fokon égetődik. Ebben a fázisban alakul ki a porcelánékszer keménysége. Minél magasabb a hőfok, annál áttetszőbb lesz az anyag, sokszor üvegszerű, amikor kikerül a kemencéből. Ezt követi a különböző felületi díszítés, ami legtöbbször folyékony arany vagy platina. Nagy kedvencem a kék és a fekete porcelán, ami már anyagában színezett. Itt nem kell a felületet színezni, hanem egy színtelen mázzal kapja meg a végleges állapotát, végső fázisként pedig a fémek, kövek, szerelékek. Nem használok sablont, minden szabad kézzel készül, így minden egyes darab egyedi. Nem kell attól tartanunk, hogy szembe jönnek a kollekcióink, amely fülbevaló, nyaklánc, medál, gyűrű, karkötő, mandzsetta, zakótű és kitűző is lehet. Minden terméket egyenként és kollekcióban is meg lehet vásárolni. Főleg hölgyeknek, de férfiaknak, sőt, immár kislányoknak is készülnek ékszerek.

A márkanév választásánál cél volt, hogy könnyen megjegyezhető, szerethető legyen, így jött a Zulejhka. A véglegesítés előtt több szakemberrel konzultáltam és mivel mindegyik pozitív visszajelzést adott, így zöld utat kapott a márkanév.

A folyamatosan készülő termékek mellett készül egy következő ünnepi kollekcióm az év végére, ami a hét főbűnt fogja feldolgozni pozitív értelemben. Minden bűnnek van egy színe és egy pozitív csakrája, ezért minden ékszernek lesz egy története, leírása a szín és a forma alapján.

„Zulejhka nemcsak egy ékszer, hanem egy összekacsintás, egy cinkosság azokkal a hölgyekkel, akik  el merik hinni magukról, hogy úgy tökéletesek, ahogy vannak.”

www.zulejhka.hu

Megosztom