Cannes feketén-fehéren

Cannes filmfesztivál

Hollywoodi megaprodukciók hiánya, a filmipar nemi diszkriminációja ellen tüntető sztárok, a nagy nevek negligálása a versenymezőnyből, női témákra koncentráló filmek, megnyomorított sorsok, eltiltott alkotók: a megszokottnál komorabb, ám változatlanul politikus évet tudhat maga mögött Európa legrangosabb filmfesztiválja.

A vezető amerikai szaklapok egyenesen Cannes hanyatlásáról cikkeztek. A vészharangot mégsem kell megkongatni, hiszen jó néhány ismeretlen vagy kevéssé ismert rendező okozott meglepetést kortárs témájú alkotásával. Nekünk mindenképpen jó hír, hogy az idei egyetlen magyar film Cannes-ban, Szilágyi Zsófia első játékfilmje, az Egy nap megkapta a nemzetközi filmkritikusok, FIPRESCI különdíját. Szamosi Zsófia hihetetlenül természetes játékán, de a remek forgatókönyvön is múlik, hogy az egy háromgyerekes magyar anya hétköznapi rutincselekvéseire épülő történet feszes, izgalmas, mindenki számára átélhető tud lenni. A Filmalap pályakezdő alkotókat támogató Inkubátor Programjában rendkívül alacsony költségvetéssel készült filmet Európa számos országába eladták, bekerült a Sydney Filmfesztivál versenyprogramjába, a hazai mozikban ősztől lesz látható.

Az Arany Pálma az amúgy is erős ázsiai filmes felhozatalból a japán Bolti szarkáknak jutott. Sajátos családmodellt ábrázol Kore-eda Hirokazu filmje egy szegény családról, amelyet a pénzimádó nagymama irányít. Lassan, fokozatosan bontakozik ki, hogy valójában nem rokonokról van szó, hanem összeverődött emberekből, akik üzletek kifosztásából élnek. Egy napon a „férj” egy bántalmazott kislánnyal állít be, akit befogadnak. Egyszerre kegyetlen és érzékeny film, amelynek központi témája a gyerekrablás és az örökbefogadás.

Thierry Frémaux művészeti igazgató nem választhatott volna megfelelőbb személyt a zsűrielnöki tisztre, mint Cate Blanchettet, a szexuális zaklatások elleni fellépés egyik fontos szószólóját. A Weinstein- botrány és a Me Too kampány óta ez volt az első cannes-i filmfesztivál, ráadásul Harvey Weinstein éppen a fesztivál ideje alatt bonyolította a legtöbb zaklatási ügyét. Asia Argento olasz színésznő az amerikai producermogul egyik áldozata tüzes hangú felszólalást intézett a gálán. „21 éves voltam, amikor Harvey Weinstein megerőszakolt. Ma is ülnek olyanok a teremben, akiknek tudomása volt arról, hogy miket művelt. Szeretnék tenni egy jóslatot: Harvey Weinsteint soha többé nem látják itt szívesen.” Marlene Schiappa, a nők és a férfiak egyenjogúságáért felelős francia államtitkár vezetésével kampány indult a szexuális zaklatások ellen. Cannes-szerte röpiratokat osztogattak, a parti meghívókon is felhívták a figyelmet a megfelelő viselkedésre, és segélyvonalat üzemeltettek a fesztivál ideje alatt. Látványos demonstrációt tartott a világ nyolcvankét női filmese, köztük Cate Blanchett, Agnes Varda, Salma Hayek, Kristen Stewart. Kart karba öltve vonultak a vörös szőnyegen a filmipar nemi diszkriminációja ellen tüntetve. Azért éppen ennyien protestáltak, mert a fesztivál alapítása, 1946 óta 82 női filmrendező fordult meg Cannes-ban.

A másik, politikailag érzékeny pontot két rendező kényszerű távolmaradása jelentette. Hatalmas ovációval tisztelgett a fesztivál közönsége Kirill Szerebrennyikov és Dzsafar Panahi előtt. Az orosz rendező azért nem lehetett jelen a versenyfilmjének a bemutatóján, mert házi őrizetet rendeltek el ellene egy állami támogatás állítólagos elsikkasztása miatt. Panahit pedig az iráni hatóságok hivatalosan eltiltották a filmezéstől és a külföldre utazástól. Az iráni hegyekben, engedély nélkül forgatott filmjének premieréje sem engedték el, amely a legjobb rendezés megosztott díjában részesült. A harmadik távolmaradó az ikonikus francia rendező, Jean-Luc Godard, aki évekkel ezelőtt fogadalmat tett, hogy soha többé nem teszi be a lábát fesztiválra. Képeskönyv című filmesszéjével szerepelt a versenyben, amely az arab világról alkotott vízióit eleveníti meg a menekültválság tükrében. A francia újhullám emblematikus alakjának a munkásságát különdíjjal ismerték el a díjátadón.

Az egy párt alkotó Penélope Cruzra és Javier Bardemre fokozott figyelem irányult a fesztivál nyitófilmje kapcsán. Spanyolországban forgatták az iráni Asghar Farhadi pszichothrillerét Nyílt titok címmel. A két karizmatikus színész játéka ellenére a filmet nem övezte túl nagy érdeklődés. A vörös szőnyegen vonuló sztárokból idén kevés jutott, ami annak is köszönhető, hogy a hollywoodi szuperprodukciókat és a Netflix online médiaszolgáltató gyártásában készült alkotásokat mellőzték a fesztiválról. Persze vannak sztárok, akiknek ez nem szegte kedvét: Jane Fondának mondhatni bérelt helye van Cannes-ban. A hetvenesen is remek formában lévő színésznő fitness lady alkata remekül érvényesült a fekete, fehér Givenchy ruhakölteményekben. Salma Hayek szokásához híven a dekoltázsával keltett feltűnést. Az ex kormányfő feleség, Mme Sarkozy-Carla Bruni a visszafogott eleganciájával hódított. Kristen Stewart a punkos vonalat hozta hajviseletben és öltözékben egyaránt. Cate Blanchett a filmek nemzetiségeihez szabta cannes-i ruhatárát: a díjátadó gálán kimonót viselt az Arany Pálmát nyert japán film tiszteletére. A zárófilmhez, Terry Gilliam Az ember, aki megölte Don Quijotét bemutatójához flamencoszoknyás Armani Privé modellt öltött magára.

Terry Gilliam több okból is borzolta a kedélyeket. A vehemens, szangvinikus alkatáról híres rendező nemrég stroke-ot kapott, amiben az is közrejátszhatott, hogy az egyik producer le akarta tiltani a cannes-i vetítést. Az egykori Monty Python-os rendező majd húsz évig készített modern környezetbe helyezett Don-Quijote feldolgozását. Eredetileg Johnny Deppel kezdte el a forgatást, de megannyi akadállyal kellett szembenéznie az árvizektől az anyagi gondokon át a színészek sérüléséig. A mostani verzióban Jonathan Pryce játssza Don Quijotét. A nagy nehézségek árán elkészült filmből időközben kiszállt Paolo Branco producer, aki állítólag 2016-ban megvette a film jogait. Mindenesetre Cannes Gilliam mellé állt a perben. A fesztivál legérzelmesebb pillanatai közé tartozott, hogy a rekordidő alatt felgyógyult rendező viharos állótapsban részesült a gálán.

Botrányos visszatérésről beszéltek Lars von Trier dán rendező kapcsán, akit hét éve kitiltottak a fesztiválról Hitler szimpatizáns kijelentése miatt. Válaszul készített egy végtelenül durva, kegyetlen horrort, amit egyes kritikusok remekműnek, mások botránykeltésnek tartanak. A ház, amit Jack épített elmebeteg sorozatgyilkosának a szerepében Matt Dillon elképesztően nagy alakítást nyújt. A férfi válogatott kegyetlenséggel öli meg áldozatait, majd a holttestekből felépíti a maga házát.

Politikai pamfletből sem volt hiány Cannes-ban. A baseball sapkás, sötét szemüveges Spike Lee évek óta nem állt elő olyan eredeti, szórakoztató, humoros alkotással, mint a BlacKkKlansman. A feketék szószólójaként is ismert Lee merész állítása, hogy Donald Trump elnökké választásával a Ku-Klux-Klan jutott politikai hatalomhoz az Egyesült Államokban. A politikai történet, klasszikus thriller, akciómozi műfajában Spike Lee egy afroamerikai rendőr beépülését meséli el a rasszista, antiszemita Ku-Klux-Klanba, hogy leleplezze a módszereiket. A zsűri nagydíját nyert film érdekessége, hogy Denzel Washington nem kevés jóképű fia, John David Washington alakítja a főszerepet.

A valóság erejénél nincs megrázóbb: Nadine Labaki libanoni rendezőnő varázsolta talán a legtöbb könnyet és érzelmet a fesztiválozók arcára. A Bejrútban játszódó dokumentumfilmszerűen forgatott Capharnaüm egy 12 éves menekült utcagyerek története. Megformálója egy Szíriából menekült kisfiú, aki a film főhőséhez hasonlóan nem tud iskolába járni, az utcán árul, futárkodik, kisebb munkákból él. “A rendszerről akartam általában beszélni, a bántalmazott gyerekekről, a modern rabszolgaságról, a határok kérdéséről.”- mesélte Labaki a zsűri díjának átvételekor.

Fontosabb díjak: