Cannes Filmfesztivál

A korlátozások miatt kevesebb fesztiválozóval, kevesebb akkreditált újságíróval, több óvintézkedéssel, erős szakmai és sztármezőnnyel zajlott a tavaly elmaradt, idén nyárra tolódott Cannes Filmfesztivál. Nekünk, magyaroknak minden idők legköltségesebb európai koprodukciója, a 10 millió eurós A feleségem története okán marad emlékezetes. Enyedi Ildikó közel három órás versenyfilmje a holland Gijs Naber és a francia szexszimbólum, Léa Seydoux főszereplésével vastapsban, meleg fogadtatásban részesült az európai, elsősorban francia közönség részéről. Az amerikaiak értetlenül álltak Füst Milán irodalmi Nobel-díjra jelölt fő művének korban és szellemiségében is hű feldolgozása előtt, amely a teherhajó kapitány szemszögéből meséli el egy furcsa házasság, a féltékenység, a nemek közötti értetlenség drámáját a két háború közötti Európában. A Mundruczó Kornél – Wéber Kata szerzőpáros Evolúció című kamarafilmje három idősíkban és helyszínen, Auschwitztól Budapesten át Berlinig, egy család történetén, trauma élményein keresztül mutatja be a holokauszt „rejtett örökségét”. Nagy érdeklődés és elismerés övezte a német többségi produkcióban készült innovatív alkotást, Monori Lili lebilincselő játékával az Auschwitzban született Éva szerepében.

Élénk színek, extrém ruhák uralták a vörös szőnyeget, a Grand Théatre Lumiére kétezer fős nézőterén telt házakkal mentek a díszbemutatók. Négy nyelven, franciául, angolul, spanyolul és koreaiul nyitotta meg a 74. fesztivált Jodie Foster, Spike Lee, Pedro Almodóvar és Pong Dzsungho, a 2019-ben Arany Pálmát nyert dél-korai film, az Élősködők rendezője. Érzelmes pillanatokkal szolgált, amikor az ékes franciasággal beszélő Jodie Foster a spanyol mester, Almodóvar kezéből vehette át színészi és rendezői munkássága elismeréséül az életmű Arany Pálmát. A zsűrielnök Spike Lee pink és egyéb harsány színű öltönyeivel igazán szórakoztató színfoltnak tűnt. Tilda Swinton is kitett magáért vörös, pink, narancssárga, arany kombinációjú öltözékében. Talpig feketében, 109 esztendős korában elhunyt édesanyját gyászolva lépett a cannes-i „porondra” Catherine Deneuve, aki tavalyelőtti agyvérzése óta nem szerepelt nagy nyilvánosság előtt. Rákos fiát a halálba kísérő orvosként tért vissza a Croisette-re Emmanuelle Bercot Még életében című filmjében. Érdekesség, hogy pont ennek a filmnek a kórházi forgatásán lett rosszul Deneuve. A francia díva az évek múlásával egyre több mosolyt és ráncot enged meg magának, a betegsége óta rokonszenvesebb lett. Sophie Marceau szoborszerű szépségként pózolt Valentino fekete-fehér szettjében Francois Ozon oldalán, akinek legújabb filmjében, André Dussolier partnereként játssza a női főszerepet. Marceau 2015 óta nem tette be a lábát Cannes-ba több rossz emlékű öltözködési incidens okán: a világsajtót akkoriban bejárták a fotók a combvillantós szoknyája alól kilátszó alsóneműjéről, lecsúszott vállpántja miatt fedetlen melléről.

Provokatív öltözékekből, szemet gyönyörködtető vagy éppen meghökkentő látványokból idén sem volt hiány. Dögösség és stílusérzék terén sokan tanulhatnának a 63 évesen is ragyogó Sharon Stone-tól. Jött, látott, és minden kamera ráirányult. A magyar versenyfilm, A feleségem története díszbemutatóján elvitte a show-t . Földig érő türkizkék Chanel tüllruháján tenyérnyi, színpompás virágok csüngtek, mintha egy Disney rajzfilmből lépett volna elő. A látvány önmagáért beszélt, de Sharonnak még a túlzások is jól állnak. Klasszikusan elegáns halványlila Valentino estélyiben tündökölt az amfAR jótékonysági gálán Cap d’ Antibes-ban, aminek Liz Taylor halála óta a tiszteletbeli háziasszonya. Emellett Stone-t az a megtiszteltetés is érte a fesztivál részéről, hogy idén őt kérték fel a Chopard tervezte Arany Pálma átadására.

A vörös szőnyegen Bella Hadid amerikai topmodell volt a fotósok egyik kedvence. Alakkövető, gyönyörű fekete uszályos fehér Jean-Paul Gaultier kreációban tökéletes szoborszépségként uralta a fesztiválpalotához vezető utat. Hadid viselte a legmerészebb öltözéket is: Schiaparelli tervezte, mellrésznél teljesen nyitott, testhezálló fekete ruhájának felsőrésze egy tüdőt mintázó, hatalmas arany nyakdísz volt. Egyesek bizarrnak, mások ötletesnek találták a pandémiára vonatkozó ilyen jellegű utalást. Helen Mirren 76 évesen is divatikon: kanárisárga Dolce&Gabbana selyemruhája és cipője jól ment hófehér hajához. Andie McDowellről viszont nem mondható el, hogy természetes őszes hajkoronája fiatalossá tenné ráncokkal barázdált arcát. Diana Kruger fekete-ezüst Armani Privébe öltözött, Isabelle Huppert az évek múlásával egyre soványabb, szikárabb és mosolytalanabb, a tehetségén viszont nem fog az idő. Marion Cotillard az Anette című zenés nyitófilm sztárja azzal okozott meglepetést, hogy hímzett, nyakig gombolt farmerruhában mutatkozott, ami leginkább valamilyen népviseletre emlékeztetett. Jude Law modellként és színésznőként is egyre keresettebb 20 éves lánya, Iris fél centisre vágott hirtelenszőke hajával keltett feltűnést. Sean Pennt Dylan nevű, modellszépségű lánya is elkísérte, egymás partnerei a színész-rendező legújabb filmjében. Bill Murray, a The French Displatch című Wes Anderson film egyik sztárja civilben amatőr zenész, külön filmzenei koncerttel is megörvendeztette a cannes-i közönséget.

Igazi kavalkádot kínált Cannes 2021-ben európai szerzői filmesekből, amerikai függetlenekből. Az olasz Nanni Moretti, a francia Jacques Audiard, az amerikai Tom McCarthy Marseille-ben forgatott filmje, a Stillwater Matt Damonnal a főszerepben. Sean Penn családi drámája, a Flag Day, Wes Anderson szerelmi vallomása Franciaországnak, a The French Dispatch, a holland Paul Verhoeven leszbikus apácái a Benedettában, a francia Léos Carax rendhagyó punkmusicalje, az Anette. A metoo óta a nők előretörése feltartóztathatatlan. A szervezők kínosan ügyelnek arra, hogy elegendő női alkotó jusson bemutatkozási lehetőséghez, kerüljön be a filmje a versenyprogramba. 2021-ben hét francia filmet válogattak be a 24-es mezőnybe, közülük hármat női rendező készített.

A fesztivál fődíja, a nagy presztizsű Arany Pálma egy viszonylag ismeretlen, ám annál radikálisabb képi világot képviselő francia rendező kísérleti alkotásának jutott. Az extrém ízléséről híres Spike Lee-nek az tetszett a Titán című filmben, hogy egy Cadillac termékenyíti meg a főhősnőt! A bizarr, brutális, radikális, zseniális és gyomorforgató jelzőkkel egyaránt illetett Titán robbantott Cannes-ban. A fesztivál történetében a 37 éves Julia Ducournau a második női rendező Jane Campion (A zongoralecke) után, aki Arany Pálmát nyert. Ráadásul a verseny legerőszakosabb filmjével, ami a horror és a pszichothriller határán mozog. Főhősnője egy pszichopata női sorozatgyilkos, aki gyerekkori balesete következtében titánt visel a koponyájában. Nemet vált, miközben egy halott férfi kiöregedett tűzoltó apjához menekül, elhitetve magáról, hogy annak rég elveszett fia. Bizarr humorral párosuló féktelen látványvilág, színes koreográfia, kőkemény szexjelenetek: a Titán szélsőségesen megosztotta a közönséget, a kritika viszont egyértelműen nagy felfedezésnek nevezte a szokatlanul agresszív filmet. Vélhetően új korszakot jelöl a fesztivál életében, hogy egyre nagyobb teret ad a szerzői kísérleteknek, a fiataloknak, és nem utolsósorban a női filmeseknek.

Fontosabb díjazások:

Arany Pálma: Titán
A zsűri nagydíja megosztva: Juho Kuosmanen A hatos kupé és Aszhat Farhadi Egy hős
A zsűri díja megosztva: Nadav Lapid Ha’berech és Apichatpong Weerasethakul Memoria
Legjobb rendezés: Léos Carax: Anette
Legjobb forgatókönyv: Takamasa Oe és Haruki Murakami (Drive my Car)
Legjobb férfi alakítás: Caleb Landry Jones (Nitram)
Legjobb női alakítás: Renate Reinsve (Julie)
Életmű Arany Pálma: Jodie Foster, Marco Bellocchio

Szentgyörgyi Rita