Clint Eastwood a legenda

Clint Eastwood

Az igazság rendíthetetlen bajnokaként, az utolsó hallgatag hősként él sokunk szemében a 90 évesen is aktív mozilegenda. Pengeéles, szótlan humor, ezernyi apró ránccal barázdált arc, egyszerre jéghideg és gyengéd tekintet jellemzi a westernhősök, csavargók, nagyvárosi zsaruk, magányos harcosok megformálóját. Nincs még egy filmes, aki rendezőként is ugyanolyan jelentős életművet tudhat maga mögött, mint színészként. Akkor még nem esett szó a dzsesszbolond Eastwoodról, aki a Carnegie Hall közönségét is elbűvölte saját szerzeményeivel. Példaképe, Charlie Parker iránti rajongása nyomán elkészítette minden idők dzsessz életrajzi filmjeinek etalonját, a Bird-Charlie Parker életét.

Ikonikus arca idős korában sem veszített sármjából, szikár méltóságából. Legutóbb 88 évesen állt a kamera elé. A saját rendezésű, valós sztori ihlette A csempészben olyan férfit alakít, aki idős korában adta drogcsempészésre a fejét. A rendkívüli körülmények között helytálló hétköznapi hősök iránti érdeklődése mutatkozik meg az elmúlt években rendezett filmjeiben. A párizsi vonatban az 2015-ben Brüsszelből Párizsba tartó gyorsvonaton történt fegyveres támadást dolgozta fel eredeti szereplőkkel, két amerikai katonával és egy üzletemberrel, akik lefegyverezték a terroristákat. A 2019-ben készült Richard Jewellben az 1996-os atlantai olimpián történt bombatámadást filmesítette meg, amelyben egy biztonsági őr lélekjelenlétén múlott, hogy „csak” egy halálos áldozattal végződött a támadás.

Clint Eastwood junior 1930-ban látta meg a napvilágot San Franciscóban. A kórházban a nővérek a Sámson becenevet adták az 5,2 kilogrammal született bébinek. A 193 centiméteressé cseperedett fiú két nővérét követte a sorban. Apja a 30-as évek gazdasági csődjében könyvelőből alkalmi munkássá csúszott le, benzinkutastól favágóig sokféle munkát végzett. Anyja a gyerekek nevelésével foglalkozott. Clint a nagymama kaliforniai farmján tanult meg lovagolni. Zsebpénzkereset céljából az iskolai szünidőben beállt favágónak, majd miután megunta a faforgács illatát, az izgalmasabbnak ígérkező vízi munka után nézett. Úszómesteri képesítést szerzett, amit kiválóan kamatoztatott a hadseregnél is. A koreai lövészárkokat szerencsésen elkerülte, viszont egy alkalommal a légierő gépén utazott, az üzemanyag kifogyott, és a repülő a tengerbe zuhant.

Egy napon éppen a víz felszínén maradást mutatta be újonctársának, amikor a Universal Stúdió forgatócsoportja felfigyelt az atlétatermetű, fürdőnadrágos Clintre, és próbafelvételre hívták. Nem különösebben érdekelte a filmezés, biztosabb megoldásnak tűnt a továbbtanulás a seregtől kapott ösztöndíjjal a Los Angeles City College üzleti szakán. Tanulmányai mellett különféle munkákat vállalt benzinkutasként, újságkihordóként, bolti eladóként. Akkoriban már házasságot kötött a diáklányként megismert Maggie Johnsonnal. Végül a felesége beszélte rá, hogy próbáljon szerencsét Hollywoodban. Legnagyobb csodálkozására fél éves szerződést kötöttek vele, sőt vállalták a „kiképzését” is. 1955-öt írtak, akkoriban száguldott a halálba az örök tinédzserbálvány, James Dean.

Az újonc Eastwood megnyerő mosolyával, kidolgozott izmaival, természetes vonzerejével hatott. Igaz, évekig középszerű filmek mellékszerepeit kapta. Egy hosszan futó televíziós western széria, a Cowboyok hozta meg számára az ismertséget. A nézők az új John Wayne-t fedezték fel benne. Egy olasz rendezőnek, Sergio Leonénak kellett jönnie, hogy elhozza Eastwood számára a nemzetközi ismertséget. A vadnyugati mitológia esztétikus, ugyanakkor ironikus megközelítése lett az eastwoodi „névtelen férfi” névjegye Leone spagetti western-trilógiájában. Az egy marék dollárért-ot eredetileg azért vállalta, mert szívesen vakációzott volna Spanyolországban, ahol a filmet forgatták. A két rivális banda háborújából meggazdagodni vágyó hős után a Pár dollárral többért-ben rivális fejvadászként egy veszedelmes bandita kézre kerítése volt a küldetése. Sokak szerint ebben a filmben látható a mozitörténet egyik legjobb párbaja. A jó, a rossz és a csúf volt az utolsó közös munkájuk Leonéval, amit a műfaj mesterműveként emlegetnek.

Vadnyugati hős „hadjáratát” karakteres, erkölcsileg megvesztegethetetlen hősökkel folytatta, immár városi környezetben. Az 1968-as év két szempontból is meghatározó volt Eastwood életében: megszületett első gyermeke, Kyle, aki azóta élvonalbeli dzsesszbőgős, zeneszerző, és önálló filmgyártó céget alapított Malpaso néven. Az amerikai polgárháború idején játszódó Rászedettel kimozdult a kemény macsók világából egy ak

aratgyenge, csalós, nőcsábász képében. A 70-es évek elején egy pszichológiai thrillerrel, a Játssz nekem hamisan-nal esett át a rendezői tűzkeresztségen. Barátjával, Don Siegel rendezővel pedig megteremtette az elszánt San Franciscó-i zsaru, Harry Callahan karakterét. A Piszkos Harry és további négy folytatása újabb lépés volt Eastwood antihős karakterében, és végleg helyet biztosított számára a hollywoodi sztárszínészek sorában. Közben visszatért kedvenc műfajához, a westernhez a Fennsíkok csavargójával, a Törvényen kívüli Josey Wallesszel, utóbbi eposzi méretű lovas road movie. A film forgatásán ismerte meg Sandra Locke színésznőt, aki hat közösen filmen és tíz éven át tartott ki mellette.

Kasszabukások is becsúsztak olykor a színész-rendező-producer minőségében is aktív Eastwood munkásságába, mint a volt vietnámi veteránból lett katonai kémről szóló Firefox, vagy a Honkytonk Man. Minden idők egyik legjobb börtönös filmjét készítette el Don Siegel rendezésében, a Szökés az Alcatrazból-t, amelyben kaszkadőr nélkül mászott le a börtön falán. Kalandhős adottságaira a James Bond sagában és a Supermanben is igényt tartottak volna, de ő mindkét felkérésre nemet mondott. A Faló lovassal jó időre búcsúzott a western környezettől, hogy aztán hét év múlva pályafutása egyik legzajosabb sikerét jegyezze egy „alkonyi” alkotással.

A Nincs bocsánattal Eastwood megújította a vadnyugati műfajt, méghozzá mítoszromboló módon. Nála a jók és a rosszak nem fekete-fehéren jók vagy rosszak. Hatvanon túl a tapasztalt cowboy felmelegítette westernjelmezét, hogy közvetlenül tüzeljen a vadnyugat legendára. Bill Munny, az egykori legendás gyilkos szerepében, aki élete alkonyán még egyszer beindul, hogy bosszút álljon azokon, akik megcsúfoltak egy prostituáltat. A 3 Oscar-díjat nyert, 160 milliós bevételt hozó szokatlanul elgondolkodtató, realisztikus alkotás Eastwooddal, Gene Hackmannel, Morgan Freemannel, Richard Harrisszel Oscar-történetet írt. Eastwood a legjobb filmnek és rendezőnek járó díjat is átvehette. Ezt a sikert duplázta a Millió dolláros bébivel a két legfontosabb Oscar- kategória elismerését begyűjtve. Clint nyers, de aranyszívű bokszedző szerepében teljesen új arcát mutatta. A két film között eltelt 13 évben Francis Fischer színésznő volt a társa, egyben üzleti partnere. Az elefántvadásszal – John Huston rendező előtt fejet hajtva – újraforgatták Humphrey Bogart – Katharine Hepburn híres kalandfilmjét, az Afrika királynőt. A Célkeresztben című politikai thrillerben azt a veterán testőrt alakította Eastwood, akinek nem működtek a reflexei, s így nem tudta megvédeni J.F. Kennedy elnököt a merénylettől. A Tökéletes világban szökött foglyot üldöző seriffként láthattuk. Hatvanöt évesen egy új szerelem és házasság a mexikói származású Dina Ruíz televíziós riporterrel a mozivásznon is előcsalogatta a színész- rendezőből a romantikus férfit. Így készülhetett el a Szív hídjai, a magányos fotós és az iowai háziasszony love storyja Meryl Streeppel.

A 2000-es években Eastwood rendezői pályafutásának magaslataira jutott. A hitchcocki feszültségű Titokzatos folyó egy meggyilkolt tinédzser halála ügyében nyomozó detektív, az első számú gyanúsított és a lány apjának kamaradrámája. A Levelek Ivo Dzsimáról-ral a háborús filmek műfajában kalandozott, A dicsőség zászlajával ellentétben nem az amerikai, hanem a japán katonák szemszögéből bemutatva az Ivo Dzsima-i csatát. A Gran Torinóban ismét önmagát rendezte, egy öreg akcióhős, háborús veterán szerepében.

A hétgyerekes, golf és dzsesszimádó, egy időben Carmel polgármestereként is tevékenykedő élő legenda civilben mérhetetlenül szerény és szűkszavú ember. „Jobban szeretem, ha a filmek beszélnek helyettem – mondja magáról. Éppoly elégedett vagyok mindazzal, amit elértem, mint amennyire elégedetlen. A lényeg mindig azon van, ami még előttem áll.