James Bond
James Bond, más néven a 007-es ügynök, a leghíresebb brit kém karakterét Ian Flemming alkotta meg 1953-ban. A brit újságíró-író a saját életéből is merített Bond alakjához, hiszen a második világháború idején hírszerző volt.
Kevesen tudják, hogy a kultikus hős egy James Bond nevű ornitológusról kapta a nevét, akinek egy könyve a szerző kezébe került.
Közel hatvan éves térhódítását a mozivásznon annak is köszönheti a világ megmentésén fáradozó elegáns sármőr, hogy az évtizedek során a Bond-filmek mindig képesek voltak a megújulásra. Az első mozifilmet 1962-ben mutatták be, Dr. No címmel. Az első Bondot Sean Connery alakította, aki igazi macsó karakter volt. Bondot eddig hat színész játszotta: Sean Connery, Roger Moore, George Lazenby, Timothy Dalton, Pierce Brosnan és Daniel Craig. A széria első két darabja mondhatni divatot teremtett az akciófilmek műfajában, alapvetően mégis kémfilm volt. A fáma szerint Terence Young rendező a saját életstílusát is bevitte karakterbe, ő honosította meg a vodka-martinit, felrázva, nem keverve. Bond szokásai mindig igazodtak a korhoz, anno láncdohányosként kezdte, míg eljutott a füstmentességig. Már a sorozat első részében megteremtődött az a hagyomány, miszerint Bondnak két bombázó partnernője van, egyik az ő oldalán, a másik pedig ellene harcol. Persze ez nem kizáró ok arra, hogy megannyi, epizódonként több tucat nőnek is csapja a szelet akár.
Lényegében mindig a Bondot játszó színészen állt vagy bukott a szuperkém franchise egyes darabjainak a sikere. Talán nincs még egy karakter a filmtörténetben, amelyik ennyi személyiségjegy, környezet-, stílus változás ellenére is képes volt fenntartani a nézők érdeklődését. Sean Connery erénye a macsós férfiassága volt, Roger Moore-é a kiváló modora és kifinomult humora, Timothy Daltonban sokan a sebezhetőségét értékelték, Pierce Brosnan az eleganciája miatt volt ellenállhatatlan, a csak egy filmet megélt George Lazenby az Őfelsége titkosszolgálatában elég jellegtelen alakítást nyújtott. Daniel Craig, a Bond-filmek utolsó „harcosa” a rideg, hűvös, mosolytalan sármjával hódított. Sean Connery hat film erejéig öltötte magára James Bond öltönyét. A Mr. Noban először mutatkozott be úgy, hogy Bond, James Bond. Két gyönyörű partnere Ursula Andress és Sylvia Trench volt. Andress egy ikonikus jelenettel váltott belépőt a Connery-Bond világába, a tengerből kilépő sellőként. Roger Moore volt a következő szuperkém, aki hét filmben nyűgözte le a nőket, egészen 1985-ig. Jane Seymourtól Britt Eklandig sokféle nőtípus megfordult az ágyában. A svéd Maud Adams személyében az első olyan Bond-lányt választották, aki két filmben is főszerepet kapott, mint később Léa Seydoux Daniel Craig Bondja oldalán. Timothy Dalton kétszer bújt Bond elegáns szmokingjába, ám az alkata csak nehezen felelt meg a laza, sármos szívtipró követelményeinek. Erre a feladatra alkalmasabbnak bizonyult Pierce Brosnan, szintén két film erejéig. Brosnan szerencséjére két tökéletes női partnert kapott maga mellé. A világ nem elégben Sophie Marceau-t, a Halj meg máskor!-ban Halle Berry-t, akik nemcsak a szépségükkel, de a tehetségükkel is kitűntek. Berry a bikinijére erősített késsel Ursula Andress előtt tisztelgett.
A széria ötvenéves évfordulójára toplista készült a legjobb és a legrosszabb Bond- filmekről. Általában elsőként a Goldfingert szavazzák meg, amelyet sokan mítoszteremtő alkotásnak tartanak. Az Őfelsége titkosszolgálatában nagyon kilóg a többi közül érzelmi szálakkal, tragikus befejezéssel, eltér a Bond-filmek megszokott stílusától. A mozikban nem aratott annak idején sikert a 60-as évek egyik legjobban fizetett modelljével, a színészként ismeretlen George Lazenby-vel, akinél a fizikai adottságokra terelődött a hangsúly. A legrosszabb Bond-filmnek Az aranypisztolyos férfit tartják, melyet Roger Moore neve fémjelez. Az alkotók vélhetően igyekeztek megfelelni a kor divatjának, a népszerű Bruce Lee mintájára Bond is kungfuzott. A vadul elrugaszkodás az eredeti stílustól kis híján azt eredményezte, hogy a szériának nem lesz folytatása.
A kedvelt Bond-filmek bevált formulái közé tartoznak az autók, a szuper fegyverek, a nevetséges, ám szuperintelligens bérgyilkosok, akikkel hősünk elbánik, közben méltó ellenfelére lel egy főgonoszban. Az egyre grandiózusabb látvány, fantasztikusabb trükkök, látványelemek bevetésével, a technika fejlődésével a Bond-sztorik világa is fejlődött. Elmaradhatatlan tartozéka Bond világának a filmek főcímzenéje. Mindig nagy rangot jelentett a zenei közegben, komoly versenyhelyzetet idézett elő, hogy vajon ki nyeri el a lehetőséget. A mai napig sláger Shirley Bassey-től a Goldfinger, Tomes Jones-tól a Thunderball, Tina Turnertől a Golden Eye. A Nincs idő meghalni esetében az üstökösként felfedezett Billie Ellish-t érte a megtiszteltetés, hogy a négy legfontosabb Grammy-díj elnyerése után a kissé melankolikus No Time To Die számmal kerüljön a figyelem középpontjába.
2006-ban a se nem elég jóképű, se nem elég magas, különösebben szexinek sem mondható, kissé darabos Daniel Craigre esett a brit szuperügynök szerepe. Monica Belluccitól (Spectre) Marion Cottilard-on, Eva Greenen át Léa Seydoux-ig, az európai mozi szépeit fogta ki női partnernek. A brit színész öt filmmel járult hozzá a Bond legendához, egy sportosabb, lazább, akcióhősre emlékeztető figura tűnt fel vele a franchise egén. Kigyúrt, izmosabb megjelenésével ellensúlyozta atletikus elődeinél zömökebb termetét. Kezdetben fanyalogtak a Bond-hívek, hogy nem elég érdekes és emlékezetes. A Casino Royale forgatásán történetesen tiltakozó akciókat szerveztek a rajongók. Aztán kijött a film, és kénytelen voltak megbékélni vele. A The Guardian „A 007-es zakóját magára öltötte és az eredmény egy a bűnözőkkel dacoló, sportkocsikkal száguldó, női hátakat simogató és koktélrecepteket kiötlő férfi” szavakkal dicsérte alakítását. A végeredmény az lett, hogy a legnépszerűbb és a legtöbb elismerést kapott epizódok között három is Craig főszereplésével készült. A Casino Royale (2006), a Skyfall (2012). a 007 Spectre – A Fantom visszatér (2015). A Craig-periódus talán legnagyobb érdekessége, hogy visszahozta a Fleming regények és a 60-as évek filmjeinek terrorszervezetét, a Fantomot. A színész előtt nem kisebb feladat állt, mint hogy új eszközöket vessen be az országát, a királynőt védelmező kém szerepében. Néha túlzásba is vitte a terminátorként, nyers erővel ellenfeleit pusztító Bondként, aki fanyar humorral nyugtázza, ha bizonyos helyzetekben alulmarad.
A Skyfall után a színész meg akart válni Bond jelmezétől, évekig közelharcot vívott ez ügyben Sam Mendes rendezővel, aki esélyesnek bizonyult a Nincs idő meghalni rendezésére. Végül számtalan bonyodalom, rendezőcsere, leállás, balesetek, aztán a covid is sújtotta a 25. Bond-film elkészültét. Az Amerikában élő japán- amerikai Cary Joji Fukunaga nyerte el a rendezés jogát. A Nincs idő meghalni egyszerre tisztelgés az aranykor, a 60-as évek filmjei előtt és megfelelés a Metoo utáni korszaknak. A Bond-féle férfiideál már nehezen egyeztethető össze a 21. századi nemi szerepekkel. A folyamatosan alkoholizáló, nőket levadászó, szemérmetlenül gyilkoló ügynök manapság már ódivatúnak, szexistának tűnik.
A Nincs idő meghalni-ban Bond a markáns jegyeitől megfosztott figura. Craig már nem macsó, a szexet és a cinizmust melegszívűség, szerethetőség váltotta fel. Sosem volt ennyire szimpatikus és emberileg vonzó a színész a szerepben, viszont ez a Bond, már nem az a Bond átírt személyiségjegyekkel, érzelgős stílusban. A 007-es visszatérése egy utolsó kaland erejéig, miután már boldogan élvezhetné a nyugdíjas éveit Madeleine Swannal (Léa Seydoux), azért tartogat még meglepetéseket. Vadásznak rá, tőrbe csalják, sőt egy újabb főgonosz is felüti a fejét egy szuperdögvész képében, amely a világ leigázására készül. A puszta véletlen műve, hogy akkor még szó sem volt koronavírus járványról, amikor a film forgatókönyve elkészült. Hogy lesz-e még folytatás, az még a jövő zenéje. Egy biztosnak tűnik, Daniel Craig a súlyos dollármilliók dacára nem nagyon kívánja Bond szerepét.
Szentgyörgyi Rita
