A Sacred Sons nagykövete

Találkozásunk első pillanatától a következő kérdés motoszkált bennem, ki is Ő?
Karatebajnok? Üzletember? Kalandor? Elhivatott kutatója a férfivá válás rögös útjának? Egy kicsit tán mindegyik, de sokkal inkább a – még ha nem is teljes körűen – felsoroltakat önmagában ötvöző személyiség. A hivatalos névkártyája nem sokat segít, csak a neve áll rajta: Windt Gábor. Vele beszélgettünk.

 – Korábban ifj. Windt Gáborként jegyezték, apró megkülönböztetésként édesapjától, a harcművészet világában évtizedekkel ezelőtt ugyancsak igen magasra jutott, világ- és Európa-bajnok id. Windt Gábortól. Aki meghatározta gyermekkorát, egyéni kiképzési, harcossá nevelési módszereivel, amelynek négyéves korától alanya volt az elsőszülött fiú. A közel 20 év versenyzői pályafutás után elkezdte saját útját járni, amelynek nem sokkal túl a negyvenen, saját megítélése szerint egyelőre az elején tart. Mi is ez pontosan? FÉRFIMUNKA – csupa nagybetűvel – a férfivá válást segítő globális közösségnek hazai nagyköveteként – és ez már a mi minősítésésünk -, maga is szervez férfiköröket itthon, és európai városokban rendezett nemzetközi rendezvények szerves résztvevője és támogató a kialakult folyamatok során.

–  A téma, amit igyekszünk körbejárni, a férfivá válás és annak hagyománya, módszerei, mindezt nagyon nehéz összefoglalni pár mondatban. Az egyik legalapvetőbb minőség, amivel dolgozunk, az a FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, így, csupa nagybetűvel. Ennek nem csak a szavak és gondolatok szintjén való értelmezése, hanem TETTEK. Megerősíteni a férfiakat abban, hogy képesek legyenek tisztán felelősséget vállalni, elsősorban saját magukért, az életükért. Ahhoz, hogy egy férfi érezze a kapcsolatát a környezetével és mindazzal, ami az életének szerves része, először a saját belső „igazságát”, árnyékait és erőforrásait kell megismernie. Amíg ennek az alapja nem kezd el megszilárdulni, gyakorlatilag nem tud továbblépni.  Mondhatnám úgy is, a felelősségem „elfogadása” a saját erőm visszaszerzése. Minden engem ért hatásra van lehetőségem tudatosan reagálni. Amint elfogadja a saját erejét, elkezd stabillá válni. A valódi belülről jövő önbizalomról beszélek, amikor nem kell tudnom, mi fog velem történni, mert bizonyosság van bennem arról, hogy képes leszek „megállni a helyem”. Kialakul egy egészséges áramlása az adok-nak és elfogadok-nak, elkezdjük megtanulni, mikor van szükség védelmezni és mikor félreállni. Azt gondolom, hogy férfiként, amikor elkezdünk felelősséget vállalni magunkért, helytállni a családunkban, elérhetővé válunk a társunk és gyermekeink számára, az olyan hatással lesz az egységre, ami virágzáshoz vezet.

–  Csakhogy mindez korántsem magától értetődő, és nem egykönnyen megvalósuló folyamat.
–  Az a tapasztalatom, hogy a felelősségvállalástól nagy százalékban félni szoktunk, mert konfliktusokhoz vezet, feszültségeket okoz. Nos, ez a legtöbb esetben igaz, hiszen olyan sokáig működtünk funkcionálisan, hogy egy kardinális változtatás a reakcióinkon, biztosan hoz magával kihívásokat, viszont ugyanakkor ez vezet el az erőforrásainkhoz és hosszú távon ahhoz a képességhez, hogy igazán tisztán legyünk képesek kiállni azért és azokért, ami és akik fontosak, megvédeni, amit meg kell védeni, szeretni és szolgálni.

–  „Fordítsuk” ezt le a férfikörök nyelvére, még inkább azok gyakorlatára!
–  A találkozókon közösen hozunk létre és élünk meg helyzeteket, ez egy teljesen új tapasztalat a legtöbb férfi számára, ugyanis többségünkben az a kép vésődött be, hogy mindent egyedül kell megoldanunk.
Nem kérünk segítséget, a belső megéléseinket nem oszthatjuk meg, mert az a gyengeség jele.
Ezt kódolták belénk!
Amikor közösen lépjük át ezt a küszöböt, nagyon fontos tapasztalatokat szerzünk egymás mélységeiről, a hasonlóságunkról, a bizalomról és bátorságról. Mindez egy új tapasztalati belső élménnyé válik.

–  Fontos, hogy mit gondol Windt Gáborról a külvilág?
–  A külvilág visszajelzései mindenki számára fontosak, hiszen ezek az impulzusok jelzik, hogy jók vagyunk, illetve adott esetben, amikor „pályát tévesztünk” azt is, azonban a tengelyünket mi határozzuk meg.
Egy önmagával békében élő személyiség a világ visszajelzéseit önmaga csiszolására használja, de nem hagyja, hogy a környezete határozza meg őt, a milyenségét. Ezért fontos a belső munka, hogy a jelen kor társadalmi nyomása alatt is képesek legyünk megőrizni önmagunkat.
Esetemben nagyon fontos volt, mert a külvilágtól próbáltam beszerezni azt a megerősítést, amihez jó sok éven keresztül belülről önmagamtól nem fértem hozzá.

–  Ez és a többi felismerés mikortól datálódik?
–  Most 41 vagyok, három éve kezdtem el kimondottan a férfimunkával foglalkozni. Nagyjából 28 éves koromban elgondolkodtam azon, hogy valószínűleg közöm van ahhoz, hogy mik történnek velem, és hogy miért. Onnan indult el egy folyamat, arra keresni a választ, miért csinálom azt, amit csinálok, a reakciók, amelyek nagyon zsigerinek tűnnek, azok miért vannak. A férfikörökön szoktam mondani, nem a te hibád, ami történt, de most már a te felelősséged felnőtt férfiként, hogy miként reagálsz.
Lehet nyavalyogni, hogy apu meg anyu mit csinált, de most már rajtad áll, vagy bukik mit kezdesz az életeddel.

–  Hogy jut el valaki a férfimunkáig?
–  Esetemben, hosszú évek kitartása és útkeresése volt a kulcs.
Kezdetben spirituális irányba indultam, rengeteget utaztam, elmentem Indiába, Nepálba, buddhista kolostorokban ültem hónapokig. Meditáltam, csináltam mindent. Később bejött a pszichológia, majd különböző terápiás módszerek, beszélgetések, mindegyik után éreztem azt, hogy elvisz egy darabig, majd azt éreztem, hogy megakadtam. Hogy van, ami nagyon jó, de…, s ekkor jött egy újabb, ami egy picit mélyebbre vitt. Nagyjából úgy hat éve jutottam oda, hogy nagyon jók a spirituális irányzatok, nagyon sokat köszönhetek a beszélgetős terápiáknak, de észrevettem, hogy évek óta saját magam körül pörgök. Nagyon sokszor elemezgettem, hogy mi történt a múltban, mi történt a családtagjaimmal. Évek melójával tisztáztam ezeket a kérdéseket, kaptam egy térképet magamról, de nem éreztem az igazi változást. Ekkor jöttek be azok a módszerek az életembe, amelyek testorientáltak.
A tapasztalati megélés a lényeg, na és ez hozott számomra  egy nagyon nagy áttörést, ekkor éreztem azt, hogy itt nincs mellébeszélés, a test emlékszik és a test nem tud hazudni. A testben benne van az engem ért összes hatás lenyomata, és megfelelő segítséggel hozzá tudok férni.
Három éve találkoztam ennek a szemléletnek egy specifikus irányával, ahol kimondottan férfiakkal dolgoznak, és elérkeztünk a jelenhez.

–  Van ennek az egésznek némi misztikus hangulata…
–  A misztikusság abból adódik, hogy szerves részét képezik a tradicionális férfivá avatási rítusok, az észak-amerikai indián kultúra például. A nyugati világ már nem igazán alkalmazza saját ősi tradícióit. Én nagyon tisztelem az ősi gyökerekhez kapcsolódó hagyományokat, már harmadik éve járok ki Amerikába, egy lakota indián törzshöz, vagy ahogy ők hívják: Családhoz. A  törzs egyik tagja nagyon jó barátom, rajta keresztül kerültem oda, befogadtak, s már beengedtek a családi szertartásaikra is.

–  Egy egyszerű kérdés a végére: kicsoda Windt Gábor?
–  Magunkat definiálni sosem könnyű. Biztos, hogy nem az vagyok, aki tegnap voltam. Az utóbbi három évet tekintve olyan intenzitású és mennyiségű hatás ért, mintha egy életet leéltem volna. Számomra feltétlenül fontos az igazsághoz való viszonyom, amely nagyon letisztult, saját belső világomat is folyamatosan igyekszem felderíteni. Elkötelezetten, időt, energiát nem sajnálva nagyon sok áldozatot vagyok képes azért hozni, hogy tegyem a dolgomat, hogy a mélyére ássak mindennek. Számomra fontos a család, hogy mennyire, és hogyan tudok jelen lenni a hozzám tartozók életében. Férfiként, apafiguraként létezni, ott lenni, amikor szükség van rám, magamból adni a páromnak és a két lánynak. Hogy ki vagyok én? Windt Gábor.