Burkolózseni
Harminc éve a pályán Selettye János
Jubileumhoz érkezett a honi lakásszépítészet egyik mestere, a burkolásban hírnevet szerzett Selettye János, akit a szakma éppen három évtizede ismer Burkolózseniként. A becenév ma már egyértelműen a mesterségbeli tudásnak szól, régebben azonban „csupán” egy domainnév volt, amelyet az internetes világ hőskorában választott több lehetőség közül. Az önmagában nem annyira szerénységet sugalló elnevezéshez aztán igyekezett mielőbb felzárkózni, majd ahogy felkészültsége, tudástára kellőképpen gyarapodott, idővel meg tudott felelni a burkolás csúcsembereitől elvárt ismérveknek.
„Az első szakmai emlékem – lehettem úgy öt-hat éves – az, amikor a csepeli strandon a 10×10-es metlaki lapot rakosgattam a medencében apám mellett, aki burkoló volt világéletében. Egészen pontosan burkoló kisiparos, aminek abban az időben volt respektje elég rendesen” – idézte vissza a kezdeteket a 48 éves Selettye János. – Komolyabbá igazán akkor vált a dolog, amikor 12-13 esztendősen rendszeresen elkezdtem az édesapámmal dolgozni. Nyaranta voltam nála-mellette, s persze jól megfizetett, azzal csábított el… Akkor már olyan extra luxusdolgokat tudtam megvenni magamnak, amilyeneket a barátaim, osztálytársaim nemigen. Hogy mást ne mondjak: büszkén mutogattam az első mobilomat, amelyet 91-ben vásároltam meg a fizetésemből… Élveztem a szakmai eredményeket is nyilván, azt, hogy egyre ügyesebb lettem, s bizony megvolt az előnye a középiskolában annak, hogy apuval dolgoztam együtt, akitől volt mit ellesnem.”
A suliban 1990-ben végzett, akkor, 18 évesen kezdett el dolgozni – ennek éppen harminc esztendeje…
„Akkor tájt már önálló burkolói feladatokat is el tudtam látni, a valódi önállóság pedig onnantól datálódik, amikor 94-ben önálló családot alapítottam. Előtte – mivel addig alkalmazott voltam – bevett felesbe a vállalkozásába. Ő még hagyományos technológiát tanult, az én időmben jött el a technológiaváltás, amikor a klasszikus burkolásról áttértünk a ragasztásra. A technikai újításokat én már nyilván könnyebben sajátítottam el, amikor újra kellett tanulni szinte az egész szakmát. Segített a még jobb és az üzleti életben is egyre jártasabb burkolóvá válásomban az általános számítástechnikai-kommunikációs fejlődés is. Hogy mást ne mondjak, a mobil elterjedése révén könnyebbé vált kapcsolatteremtés az üzlet szempontjából is rengeteget számított, a megrendelők felkutatásában és megtartásában is sokat segített.”
Ahogy a találó, és feltétlenül figyelemfelkeltő burkolozseni.hu weboldal is…
„Az egész egy honlapkészítéssel kezdődött, akkor, amikor a reklám, a marketing még gyerekcipőben járt. Mára messzire jutottam e téren is, ugyanakkor van bennem rossz érzés, hogy apu személyesen már nem érhette, nem láthatta meg, mi lett belőlem, hogy mit profitáltam a tőle tanultakból… Persze olyan nincs, hogy én már mindent tudok, mert mindig tanul az ember, jönnek az új dolgok, lépést kell tartani a változásokkal.”
Van, aki továbbvigye a céget, a családi vállalkozást.
„A fiam, Norbi most már aktívan együtt dolgozik velem, a jelen hullámzó gazdasági helyzetében gyakorlatilag ketten maradtunk. Igaz, egy-két korábban nálunk alkalmazott, itt kinevelődött kolléga néha beugrik egy-egy feladat elvégzésére. Azért, mert elmentek innen, nincs bennem sértődöttség, sőt, ahol tudjuk, segítjük egymást. Komoly felszereltségű gépparkom van, s el-eljönnek a fiúk, hogy elkérjenek ezt-azt, ilyen-olyan szerszámot kölcsön.”
A jubileum alkalmával – az ünnepi jelleg dacára is – feltehető a kérdés: meddig lehet, érdemes művelni a burkolómesterséget? Mi jut eszébe, ha úgy tetszik: akár ars poeticaként, az elmúlt három évtizedről?
„Elárulhatom: az életemben egy ideje van már másik szerelem is – menet közben szaunamester lettem. Jubileum ide vagy oda, a burkolás mellett ezt a vonalat is szeretném erősíteni. Burkolóként csináltam már mindent a szakmában, az egyedi full luxuslakás kivitelezésétől kezdve az egészen egyszerű vályogház burkolásáig. Mindegyik munkát, az egyszerűbbet meg a bonyolultabbat is, készüljön az akár magánembernek, akár nagy cégnek, ugyanolyan feladatnak tekintem ma is.”
