A közbeszédben a húsvét szó hallatára ezek jutnak eszünkbe: hímes tojás, locsolkodás, húsvéti bárány, füstölt sonka tormával és kaláccsal. Valójában a húsvét egy összetett egyházi és világi ünnep, telis-tele népszokásokkal. Mielőtt nekiállnánk piros tojást festeni vagy locsolkodni indulnánk, ismerkedjünk meg a húsvéti ünnepkör fontosabb részeivel.
Ahhoz, hogy a szó eredetét tisztázzuk, tudnunk kell, hogy a húsvét egyik jelentése szerint a Jézus sivatagi böjtjének emlékére elrendelt negyven napig tartó tilalom vége. A „húshagyó” ételek után ekkor volt szabad a hívőknek húst magukhoz venni, vagyis hús+vét(el). A keresztények legnagyobb ünnepe a húsvét: Jézus keresztre feszítésével megváltotta minden ember bűnét, majd „harmadnapra feltámadott és felméne a mennyekbe…”
A keresztények hosszú időszakon át készülnek a húsvétra. Az ünnepek sorát a húshagyókedd nyitja, majd a hamvazószerda és a virágvasárnap követi. Az utóbbi a húsvét előtti vasárnap, mely a nagyböjti előkészület fontos része. Eredetileg Jézus jeruzsálemi bevonulásának emlékére rendezték, és pálmaágszenteléssel egybekötött körmenettel zárult. A pálma helyett nálunk a barka szentelése van szokásban, melyhez számos hiedelem fűződik (pl. védi a termést és a házat a villámcsapástól, hideglelés ellen barkaszemet kellett lenyelni, a szántóföld négy sarkába dugták, hogy Isten oltalmazza a termést stb.).
A húsvét és a hozzá tartozó jeles napok mozgó ünnepek, vagyis nem esnek ugyanarra a napra minden esztendőben. Általános szabály, hogy a tavaszi napéjegyenlőséget (március 21.) követő holdtölte utáni vasárnap a húsvét, amely mindig március 22-ike és április 25-ike közé esik.
Húsvét hetét nagyhétnek nevezzük, ennek első három napján nincs különösebb szertartás. Az utolsó vacsora emléknapja a nagycsütörtök, ekkor egyetlen misét tartanak, melyen a pap fehér ruhában megáldja a szent olajokat, és megtartják a lábmosás szertartását. Ezen a napon „mennek a harangok Rómába”, vagyis nem harangoznak, a misén pedig nem szól az orgona, és a csengőt sem használják. Ez azt jelképezi, hogy Jézus mellett nem szólt senki, még a tanítványai sem. Nagypénteken nincs szentmise, csak az úgynevezett igeliturgiát tartják meg. A papság csendben vonul be a templomba, és az üres tabernákulum (oltárszekrény) előtt leborulnak. Ezután felolvassák János evangéliumából a passiót, vagyis a Krisztus kereszthalálával összefüggő eseményeket, majd egy csendes áldoztatással fejeződik be a liturgia. Nagyszombaton van a húsvéti vigília, az ünnep előestéjén tartott éjszakai virrasztás. A mise öt részből áll, és igen bonyolult szerkezete van. Ennek a legismertebb része az esti körmenet, amely azt hirdeti, hogy Krisztus feltámadott. Húsvétvasárnap celebrálják az ünnepélyes szentmisét, ami több napon keresztül megismétlődhet.
Évszázadok során a húsvét „törzséből” számtalan népszokás zöldellt ki és terebélyes lombozatot alkotott. Régi szokások százait jegyezte fel a néprajz és jegyzi a továbbiakban is, hiszen állandóan újak keletkeznek. Húsvétvasárnaphoz tartozik például az ételszentelés hagyománya. A misére letakart fonott kosarakkal érkeznek az asszonyok, benne bárányhúsok (ez Jézus áldozatát jelképezte), sonka, tojás, kalács és a bor, mely Krisztus vérét szimbolizálta. A megfőzött tojást a család együtt ette meg, jelezve az összetartozásukat. Évszázados hagyomány volt a határkerülés: a fiatalok kántálva végigvonultak a falun, megkerülték a templomot, majd utána a földeket is és bőven termő esztendőért imádkoztak. Pirkadatkor a legények színes szalagokkal és hímes tojásokkal díszített ágat tűztek választottjuk kapujára, ezt nevezték húsvétfának. Az ünnep utáni vasárnap viszont az volt szokásban, hogy a leányok komatálat vittek a legényeknek. Ismeretes a húsvéti korbácsolás is, ez egy termékenységvarázsló és katartikus szokás volt. Négyszögűre font korbáccsal megcsapkodták a fehérnépet, mondván: „Keléses ne légy, bolhásos se légy, esztendőre frissebb légy!”
Húsvéthétfőn jött el a leginkább várt rítus: a locsolkodás. Ez is termékenységvarázsló népszokás, és az egész országban ismert. A locsolásnak a víz megtisztító erejébe vetett hit az alapja. Sok helyen „vízbe vető hétfőnek” is nevezik e napot, amikor a legények azt a lányt, akit elkaptak, a kúthoz hurcolták és teli vödör vízzel leöntötték, azzal a már ismert felkiáltással, hogy „keléses ne légy!”. A locsolkodás később megszelídült, és mára már szagos vízzel (kölnivel) járják a legények a házakat. A locsolás jutalma általában festett tojás, de újabban pénzt is adnak. Ezt igazolja a száznál több locsolóvers egyike: „Zöld erdőben jártam, barna medvét láttam, ette az egrest, ide az ezrest.” Kedden a lányok locsolták meg a legényeket, ez a szokás azonban ma már csak néhány helyen él.
A húsvéti tojás az egyházi szimbolika szerint a feltámadó Krisztust jelképezi, de rontáselhárító szerepe is van. A tojások festése rendkívül összetett folyamat, helyenként művészet. A tojás díszítése ismert volt már az ókori keleten is, az egyház ezt az ősi szokást és annak kultikus felhasználását beemelte a kereszténységbe. Nyugat-Európában a tojásokat többnyire egyszínűre festik, nálunk viszont a díszítés terjedt el. A díszítő elemek között megtalálhatók a régi magas kultúrák szimbólumai meg a Közel-Kelet mágikus jelei, de a reneszánsz eredetű motívumokat szintén átvettük. Általában a húsvéti tojást főzve és festve ajándékozták el, amit rendszerint el is fogyasztottak, de a díszesebbeket eltették a következő ünnepig. Falusi szokás szerint a legegyszerűbb és legolcsóbb festést különböző növényi főzetekkel készítették el (pl. diólevél, vöröshagymahéj stb.). Később az anilinfestékek kerültek előtérbe, és tájegységenként más és más technikával vitték föl a díszeket. Hazánk nagy részén ismert a hímzést utánzó, sokféle díszítő elemmel készült hímes tojás. A másik gyakori díszítés a batikolás. Fémcsövekből forró méhviasszal írják (íróka) körbe a tojás felületét, majd festékbe áztatják. A kemény viasz lekaparása után natúr színben kirajzolódnak a felvitt díszek. Magyarország nyugati határvidékein alakult ki a másik technika: egyszínűre festett tojásra savval maratnak virágornamentikát, esetleg szövegeket, amelyek tulajdonképpen szerelmi vallomások. A batikolás egyszerű módja az, amikor a tojásra különleges rajzolatú leveleket tesznek, a festéskor ezek helye világos marad és szépen kiadja a mintát. A tojásfestés elsősorban a nők specialitása, a férfiak esetleg karcolják, de főleg patkolják a tojásokat.
A fogyasztói társadalom agresszív terjeszkedése azonban elérte a hímes tojásokat is, manapság sok milliónyi csokoládé-, cukor-, marcipán- stb. tojás lepi el az üzleteket, de utánozzák műanyagból is a húsvéti tojásokat. Sőt, mellettük elmaradhatatlan társként ott található a húsvéti nyúl. Vajon a tapsifüles hogyan keveredhetett a húsvéti szokások közé? Különböző körmönfont magyarázatok eredőjeként azt mondhatnánk, hogy azért köthető a nyúl a tojáshoz, mert köztudottan igen szapora jószág és a tojással együtt magában hordozza a termékenységet meg az élet ígéretét.
A húsvéti ünnepkör ága-bogából néhányat tűztünk csak tollvégre, melynek azonban mindegyike Jézus feltámadását és áttételesen a természet újraéledését jelenti. Áldott húsvétot és szép tavaszt!
Takács Ferenc
