A Silvanus lelke

A világ egyik legszebb panorámája tárul elénk a visegrádi Hotel Silvanusból. Az erdővel körülölelt négycsillagos konferencia- és wellness hotel szobái a Dunakanyarra, a Pilis fenséges vonulataira, illetve a Fellegvárra nyílnak. A szálloda lelke, motorja, mára kialakított formájának megálmodója a hazai szállodaipar nagy múltú szakembere. Lantos Árpád az 1999-ben a Zöld Szálloda címet elsőként elnyert Hotel Silvanus vezérigazgatója. Az ügyvezetői teendőkben a vendégkapcsolatokért felelős lánya, Lantos Ildikó osztozik, az unokafivére, sőt már a tizenhárom esztendős lányunokája is részt vállal a szállodai munkákban. A dinamikus, határozott fellépésű tulajdonos – igazgató született házigazda. „A vezető legfontosabb tulajdonsága, hogy példát mutat.”-  Lantos Árpád ezt tekinti alapelvnek a közel százfős személyzet  irányításában. Nemzetközi szinten is tanítani lehetne az ars poeticáját. „A családi szállodának egyik fontos feltétele, hogy a dolgozókat motiváljuk a munkára. A szlogenünk az, hogy a vendéget úgy kell vendégül látni, mint amikor barátainkat, testvéreinket, szeretteinket hívjuk meg otthonunkba, hogy máskor is visszajöjjenek.” Az alkalmazottaknak nyelvkurzusokat, szakmai továbbképzéseket tartanak. Rátermettségüket a vendéglátáshoz az alábbi  instrukcióval teszteli: „Semmi mást nem kell csinálnod, csak azt, amit otthon az édesanyád tanított. Ha rendesen csinálod, tudjuk, hogy jó nevelést kaptál.” A vendégek többsége akceptálja a családias hangvételt, az odafigyelést. Az igazgató különösen büszke arra, hogy magyar konyhát vezetnek. „Az étlapon mindig van tökfőzelék vagy babfőzelék, a személyzet is ugyanazt kapja, mint ami  a svédasztalon található.„

„A munkából kell megélni” hozzáállást Lantos Árpád az édesapjától örökölte. „Elég nagy szigorúság volt otthon, ha csak rám nézett, tudtam mit akar.” A kertészetben dologra fogta az apja, holott ő már a csillaghegyi focipályán szerette volna rúgni a labdát.  A sport mindig is része volt az életének, a labdarúgásban az NB 2 csapatáig jutott, hosszú évekig teniszezett, amit egy térdsérülés miatt kénytelen volt abbahagyni, manapság hetente háromszor pingpongozik. A kártyajátékot pedig a szellemi kondíció megtartása miatt űzi.  Eredetileg zenésznek készült, konzervatóriumba járt, mígnem egy szállodaportásnak ment osztálytársa a vendéglátás felé csábította, mondván, biztató szakma, pénzt lehet keresni vele meg sok külföldivel találkozni. 1961 és 1963 között elvégezte a portás iskolát, az Astoriában volt tanuló.  A szálloda átalakítása miatt átkerült a Margitszigeti Nagyszállóba, majd vissza az Astoriába. Tíz évet a Balatonon töltött, a Tihany Clubban és a Sportszállóban. A Sportszálló főportása motiválta a továbbtanulásra, angolból és németből nyelvvizsgázott, elvégezte a vendéglátóipari főiskolát.  „A háború előtt alázatos fegyelmet követeltek meg a vendéglátásban, gróf úrnak, nagyságos asszonynak szólították a vendégeket. Még én is „tiszteletem, elnök úrral„ köszöntöttem a vendégeket. A szocializmusban az öntudatos vendéglátást tanították, ami a későbbiekben szemtelenségbe ment át. Akkoriban keveredett még a hagyományos és az új stílus, hogy a vendégnek nincs mindig igaza, mosolygósan, kedvesen igyekszünk leszerelni mindenféle panaszt.”- meséli Lantos úr.

A kis szállodákban elsajátított családias vendéglátás után nagy váltást jelentett, amikor rövid visszatérés után a Margitszigetre, a Hiltonba került főportásnak. „A Hiltonban töltött években tanultam a legtöbbet a nemzetközi vendéglátásról, a szerződéskötésekről, az utazási irodákkal való együttműködésről. Rengeteg képzésen vettem részt a Hilton iskoláiban, végül front office menedzser lettem. A Hiltonban olyan vendégek laktak, akiket megkülönböztetett figyelem vett körül. Az amerikai elnökök Bushtól Reaganen át Carterig, világhírű művészek, mint Domingo vagy Pavarotti.”

A Hiltonban megismerkedett egy kollégájával a visegrádi Nagyvillám étteremből, aki megkérdezte tőle, nem volna -e kedve elvállalni a Hotel Silvanus vezetését. 1992-ben három család vette meg az akkoriban elég rossz állapotú szállodát, Lantos Árpád harminchárom százalékos tulajdonrésszel szállt be. 2001-ben egy időre elvállalta a Thermal Hotel vezetését, mire 2004-ben visszajött, 42 százalékra esett vissza a Silvanus látogatottsága. 2006-ban került sor az első komolyabb felújításra, a konyha feletti részen 32 új szobát építettek, köztük 8 álomszép deluxe lakosztályt.  2008-ban a tulajdonostársak kiszálltak a vállalkozásból, a pénzügyi válság első hónapjaiban került a Silvanus a Lantos család tulajdonába, azóta a  feleségét és a lányát is bevonta a szállodavezetésbe. „Bolond vagyok, hogy elvállaltam”- Lantos Árpád visszatérő mondata nem a szakmával járó feladatokról szól, hanem az anyagi feltételek megteremtésének a nehézségeiről. A szálloda üzemeltetését segítendő, 2012-től Kárász István is részese a szálloda forgalmának fellendítésének.

A családi és a konferencia turizmusban egyaránt élen járó Hotel Silvanusba a világ minden tájáról érkeznek vendégek. „Talán csak eszkimók nem jártak nálunk”- mondja Lantos úr. „Genscher német kancellártól a magyar miniszterelnökökön át legutóbb Polgár Juditig számos sportoló, művész, államfő megfordult itt. A sportolók különösen értékelik a környezetet, sokan a szívcsakra legendája miatt látogatnak hozzánk.  A vízilabdacsapat szinte úgy járt ide, mintha hazajönne. Sokakkal baráti kapcsolat is kialakult az évek során.”

A páratlan szépségű panorámán, a szinte minden igényt kielégítő szolgáltatásokon túl a Silvanus vonzerejéhez tartozik  az igényes design, az egyszerre otthonos és modern berendezés. „A stílusba nem igazán engedek beleszólást.”- mondja Lantos Árpád. Meleg színek, biedermeier bútorok adják meg az otthonosság érzetét a szálloda foyerban csakúgy, mint a deluxe szobák berendezésében. „Az első feleségem építész volt, a Hiltonban Lőrinczi Edit belsőépítésztől is sokat tanultam, amit kamatoztattam a Silvanus stílusának a kialakításánál.”

A folytonosságot a családi vállalkozásban a tulajdonos lánya, Lantos Ildikó képviseli, aki hivatalosan a vendégkapcsolatokért felel. „Kiskoromban óvónő vagy szállodás szerettem volna lenni, akinek Porschéja van. Apukám felvilágosított, hogy az óvónői keresetből nem telik ilyen autóra. Porschém ugyan nincsen, de a vendéglátásra vonatkozó tapasztalatokat magamba szívhattam otthon. „Ildikó a szakmai alapokat a nyelvtanulással kezdte, először a németet, aztán az angolt sajátította el. Nyaranta az NDK-ba és Angliába küldte ki az édesapja, majd Ausztriában elvégzett egy nemzetközi menedzsment iskolát. Néhány hónapig Svájcban volt gyakorlaton, friss diplomásként került a Silvanusba portásnak, ahol sokat tanult a front office menedzser kollégájától. Ausztrál barátja révén nyolc hónapot Ausztráliában töltött a szállodaiparban. A család utáni vágy hozta vissza Magyarországra. Néhány évig az Andrássy szállodában dolgozott. Férjhez ment egy visegrádi vendéglátóshoz, akitől 2003-ban született meg kislányuk. A legkisebb Lantos-örököst is sikerült megfertőzni a szakmával: nyaranta besegít az étteremben, ő vezeti az asztalokhoz a vendégeket. Minden esély megvan arra, hogy továbbviszi a nagyapai, anyai örökséget.

Szentgyörgyi Rita