Varró Zoltán: „Mindig koncepciókat álmodok meg”

Varró Zoltán neve ma fogalom a szállodaiparban: a magyar designer-t a legjobbak között tartják számon a világon, hét alkalommal is jelölték a New York-i Gold Key Award-ra, amely a hotel design legrangosabb elismerése, és már egyszer el is nyerte a díjat. A kezdetekről, a jelenről, a jövőbeli terveiről, és persze az ünnepekről beszélgettünk vele.

Varró Zoltán életében mindig voltak visszatérő dolgok, és ahogyan ő fogalmaz: soha semmi nem történik vele véletlenül. A designer mottója: „A legfontosabb a tökéletes hangulat megteremtése, mivel minden ember más, és más környezetben érzi jól magát. Egy kis luxus pedig mindenkinek jár.”

– Hogyan lépett erre az útra, miért épp designer lett?

– Ezt a szakmát nem én választottam, hanem ő választott engem. Mindig is ez érdekelt, az iskolás füzeteim is tele vannak rajzolva, az összes matek füzetemet házak és kastélyok díszítették. Szüleim, testvérem máig emlegetik, hogy kiskamasz koromban sokszor jöttek úgy haza, hogy nem tudták épp hol van a szobájuk, mert átrendeztem az egész lakást.  Már ekkor megtapasztaltam, hogy mivel ez egy „alkalmazott művészet” sok szempontnak kell megfelelni, ami egyben nehézség, de szép kihívás is. Itt nem elég a tehetség: el kell tudni adnod magad, meg kell tudni szerezni a munkát, és meg is kell tudni tartani azt. Én mindig koncepciókat álmodok meg, mindig a nagy egész felől közelítek. Ebbe gond nélkül belefér, ha a tulajdonos azt kéri: ne olyan típusú karosszék legyen, mert az rossz emlékeket idéz benne, hanem egy másik. A nagy egészben ennek nincs jelentősége. Így tudok egyszerre kompromisszumkész és határozott lenni: a koncepcióból nem engedek, a részletekben rugalmas vagyok.

– Változott a stílusa az elmúlt 15 év alatt?

– Vannak alapok, amelyekben mindig is hittem: évszázadok óta a luxus egyet jelent bizonyos dolgok és anyagok használatával. Némelyik a védjegyemmé is vált: szokták mondani, hogy „Varrodesign kristálycsillár nélkül nincsen”, és ez tényleg így is van. Ugyanakkor, mivel én hangulatokat teremtek, emiatt nagyon különböző munkáim vannak: belefér a minimalizmustól kezdve az erdei kisházon át a provance-i hangulatig bármi.

– Most épp egy grandiózus projekten dolgozik, a Como-i tó mellett újítanak meg egy ikonikus szállodát…

– Igen, ez most az egyik legfontosabb történés az életünkben. Amikor először megkerestek, azt hittem, egy pályázatra hívnak meg. Én pedig elvből nem pályázok: abban hiszek, hogy ha valaki velem akar dolgozni, akkor engem keres meg. Ők tudták, hogy mit akarnak, csak a megfelelő ember nem volt meg hozzá: akkor hat éve kerestek belsőépítészt az épülethez. Majd látták a munkáinkat, és eldöntötték: minket bíznak meg. Ez egy száz évvel ezelőtti épület, annak idején az egyik leghíresebb hotel volt Olaszországban. Húsz évvel ezelőtt leégett egy része, és azóta üresen áll. Amikor először ott jártam, potyogtak a könnyeim, olyan meseszerű volt az egész. Gyönyörű, szecessziós stílus, a díszítések és a formák tökéletesen az én világom. Maga a város is olyan, mint egy festmény, ez a hotel pedig a hegytetőn van, sokszor a felhők a lábunk alatt mennek el. Gyerekkoromban így képzeltem el az Olümposzt. Ebből is lett a koncepció, a neve is „A felhők kertje” lesz. Az építkezés jól halad, jövő tavaszra remélhetőleg ki tudunk nyitni.

– Vannak már tervek azutánra is?

Ha készen leszünk, belekezdünk egy firenzei hotel felújításába, illetve egy harmadik olasz hotel átépítése is kilátásban van. Természetesen mindemellett itthon is dolgozunk, a legutóbbi nagy projektünk a tatai Platán volt. Kezdetben csupán az étterem felújításában gondolkodtak, ez nőtte ki magát a hotel bővítéséig, illetve egy olyan különleges spa létrehozásáig, amilyen Magyarországon eddig még nem volt. Az az elismerő visszhang, amit a hazai és nemzetközi szakmai sajtótól kaptunk, nagyon jól esett mindenkinek.

– Az ilyen hatalmas megbízások mellett az egészen kicsi megrendelőkre is jut energia. Legutóbb a szatmárcsekei plébánia rendelt például Önöktől.

– Ha van alkalmunk, akkor megpróbálunk segíteni, és a kisemberek mellé állni. Mi ugyanolyan emberek vagyunk, amilyenek voltunk, és emlékszünk arra, hogy honnan jöttünk. A szatmárcsekei református templom is egy ilyen fontos kis projektünk. A lelkész keresett meg a nyáron: épp akkor szépítették a templomot, a helyi asszonyok hímezték az új terítőket, és szőnyegcserét is szerettek volna. Tőlünk csak tanácsot kértek, honnan lehetne rendelni. Mi pedig a terítők mintájából készítettük el a szőnyeg-mintáját, amit a kapcsolatrendszerünk révén egyedileg le tudtunk gyártatni a beszállítóinkkal. Így készült el Olasztországban a szatmárcsekei templom szőnyege.

– Ezeket a hatalmas projekteket egy kis, válogatott és ütőképes csapat viszi véghez…

– Én ülök most itt, de nem egyedül vagyok: nem tartanék itt, ha nem lenne mögöttem a csapatom. Kis iroda vagyunk, összesen hat fővel, és így vagyunk ütőképesek. Természetesen többen is bedolgoznak nekünk, és a beszállítóinkhoz is ragaszkodom. Évek óta együtt dolgozom a a JAB Anstoetz német textilvállalattal, akik az egyik legnagyobbak és legjelentősebbek a szakmában. Nekik terveztem a DIVA kollekciót 2016-ban és most náluk készül a COMO kollekció, amelyet kifejezetten a Nuvole Gardenbe terveztem. Ugyanakkor a bútorpakolásból ugyanúgy kiveszem a részem, mint a tervezésből, minden egyes munkámnál pontosan tudom, mi hova való, és az is mindennapos, hogy még az átadás után is létra tetején látnak, ha arra járok. Figyelemmel kísérem az összes „gyerekem”, és ha meglátom, hogy a függöny nem úgy áll, ahogyan kellene, nem esik le a gyűrű az ujjamról, ha a helyére rakom.

– Hogyan pihen, töltődik fel, inspirálódik?

–  Más projektekbe kezdek. Úgy pihenek, hogy koncertdíszletet tervezek Nyári Károlynak, vagy klipet Rúzsa Magdinak. Emellett utazni is nagyon szeretek, bár általában mindig van valami „munka”-célja is az útjaimnak, ha más nem, akkor megnézek egy éttermet vagy szállodát. Pár éve egy újabb dolog került bele az életembe: a sport. Elkezdtem edzőterembe járni, majd a kick box-szal folytattam. Rájöttem, hogy nagyon jót tesz nekem: az edzések alatt egészen egyszerűen semmi máson nem jár az agyam, teljesen ki tudok kapcsolni. A testemnek is jót tesz, hiszen már nem leszek fiatalabb.

– Hogyan ünnepel?

– Volt néhány emlékezetes ünnepem, például a negyvenedik születésnapom. Röviddel előtte nyitott az Aria Hotel, és ajándékba azt kaptam a születésnapi bulimat a tulajdonostól, Henry Kallan-től. A Como-i munkánál csak viccből említettem, hogy nálunk az a szokás, hogy a születésnapomon nyitjuk a hoteleket, és a tulajdonos mostanra már kész tényként kezeli, hogy a nyitás április 11-én lesz. A 2021-es év végén sok dolgunk lesz, egyrészt elköltözünk a Kodály Köröndre: ott újítunk fel egy korábban leégett házat, és a gyönyörű lakások közül egy a mi új irodánk lesz. A családommal is együtt leszek, az idén 20 éves Hanga lányommal, aki Hágában tanul jogot, mindenképp fogunk találkozni.

Herczku Nóra

Megosztom