Magyar volt-e Nobel?

Megbocsátassék nékem ez a provokatív kérdés és hadd válaszoljam is meg rögvest. Természetesen nem volt magyar, svéd kémikus volt Nobel Alfred. Gyermekkoromban viszont meggyőződésem volt, az összes dal főszereplője, amiket a kiránduló buszon énekeltünk, csak magyar lehetett. Így járt John Brown, alias János bácsi a csatában… és hasonlóan Nobel Alfred is, akiről úgy szólt a nóta: Nóbel Alfréd.. Nóbel Alfréd… feltalálta a ricinust…A folytatást ritkán énekeltük, mert azt kevesen tudták: „puskaport kevert kovával, rettenetes pléhpofával”. A dalok főszereplőiről sejtelmünk sem volt, a ricinus és a dinamit mibenlétéről is csak keveseknek. Maga a Nobel-díj is valami megmagyarázhatatlanul nagy dolognak tűnt, mint egy olimpiai vagy világbajnoki érem. Igen, Nobel találmányának, a dinamitnak hatalmas jelentősége volt, rengeteg pénzt hozott a feltalálójának. Valamikor később, tinédzser koromban tudtam meg, hogy Nobel puszta lelkiismeretfurdalásból alapította hatalmasra duzzadt vagyonából a díjat. Összetévesztették tudni illik elhalálozott testvérével, és a sajtó, a nem hízelkedő nekrológban őt „a halál kereskedője” névvel ruházta fel. A feltaláló kémikus, Nobel nyilván súlyos önvizsgálatra szorult, felébredt tudósi bűntudata és mintegy kiengesztelésként megalapította a nevével fémjelzett, magas pénzjutalommal járó díjat. Minden évben átadják azóta a fizikai, kémiai, fiziológiai és orvostudományi, továbbá az irodalmi  Nobel-díjat a világ kiemelkedő tudósainak, íróinak, vagy költőinek. Az a személy, aki a Világ békéjéért a legtöbbet tette, a legtöbb áldozatot hozta, ő a Béke-Nobel-díjat kapja.

A kakukktojás is a Nobel-díjak között a közgazdasági; ezt nem Nobel maga, vagy a Nobel-díj Bizottság alapította, hanem a Svéd Nemzeti Bank, amikor alapításának 300. évfordulóját ünnepelte. A cél az volt, hogy a tematikus hiányt kiegészítsék és az eredeti díjak azonos értékére emeljék. Azt a trükköt alkalmazták, hogy a díjat a „Svéd Nemzeti Bank Közgazdaságtudományi Díja Alfred Nobel Emlékére” címmel látták el és valóban, ma már senki sem kérdőjelezi meg az eredetiségét. Alfred Nobelnak még fel lehet róni, hogy nincs a matematika a díjazott tudományágak között. Erre is születtek összeesküvés-elméletek: az egyik azt állítja, hogy a kor neves matematikusa csapta a szelet Nobel feleségének és ő mindenképpen el akarta kerülni, hogy ez a matematikus esetleg Nobel-díjat kapjon. Lehet az is, hogy kevésbé szerette Nobel a matematikát, nem látott benne különösebb fantáziát, világot rengető hasznot. Sok híve van annak az állításnak, hogy abban az időben kiadtak már egy értékes matematikai díjat, amelyet II. Oscar svéd király alapított. Valószínűsíthető tehát, hogy Nobel nem szándékozott egy konkurens díjjal előállni.

Nobel végakaratában egy alapítványra hagyta a vagyonát, melynek kamatait öt egyenlő részben osztják ki azok között, akik a megelőző évben a legtöbbet tették az emberiségért. Nobel-díjat csak még élő személy kaphat, és a díj mellé jár még egy 200 gramm súlyú, 23 karátos aranyból készült érme. Az évente változó kamatok miatt kicsit ingadozik a díj összege, de nem tévedünk nagyot, ha több mint 300 millió forintról beszélünk. Ez a díj tehát nem csupán szakmai elismerés a világ szeme előtt, de igen komoly anyagi megbecsülés is.

És mi magyarok, magyarországiak, magyar származásúak, vagy innen elszármazottak hogy állunk e nagy elismerés világszínpadán? Van-e egyáltalán értelme összehasonlítgatni a Nobel-díjasok számát más országokkal, van–e valami üzenete ezeknek a számoknak. Az USA-nak 409, Németországnak 110, Hollandiának 21, Svédországnak 33, Svájcnak 28, Nagy-Britániának 133, Franciaországnak 74… és akkor hol van Magyarország? Attól függ… ki, mikor, meddig magyar, de akár egy igazán csínos szám, mégpedig 15, de akár 16, vagy 17 is összejön. Az ördög persze mindig a részletekben rejtőzködik. Magyar sajátosság tudni illik, hogy általában távozni kényszerül, – koronként néha menekülni, – ha tehetségét ki akarja bontani és zsenijét meg akarja valósítani a magyar tudós. Karikó Katalin, akit a szigorúbb díj-számolók a 16., a legvérmesebbek a 17.  magyar Nobel-díjasnak számítanak, Magyarországon született, magyar állampolgár, igaz van amerikai állampolgársága is, hiszen negyven éve távozott Amerikába, viszont itt is él jelenleg köztünk, remélhetőleg a jövőben is. Hasonló okon pakolta össze ő is negyven éve mindenét, amije volt és távozott egy remélt „amerikai álom” irányába és az ő esetében ez klasszikus módon meg is valósult. Ő is tehát külföldön érdemelte ki a Nobel-díjat.

Hasonló Krausz Ferenc, másik friss „félmagyar” fizika Nobel-díjasunk története is. A világhírű tudós, Móron született és az ottani Radnóti Miklós Általános Iskolába járt, ahol nagy meglepetésére jelenleg nincs is fizikatanár. Krausz kifejtette, csak úgy tudott tudományos szintet lépni, hogy Nyugatra távozott és a nagy elismerést ausztriai és németországi munkájáért kapta. A „sógorok”, osztrák szomszédjaink őt már az osztrák Nobel-díjasok közé sorolják.  

Ketten számítanak itthoni-belföldi Nobel-díjasoknak, akiket a Magyarországon végzett tevékenységük gyümölcseként tüntettek így ki. Elsősorban Szent-Györgyi Albertet kell említeni, aki a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1937-ben vehette át „a biológiai égésfolyamatok, különösképpen a C-vitamin és a fumársav-katalízis szerepének terén tett áttörő felfedezéseiért”. 1947-ben viszont ő is elhagyta az országot, hat évvel később már amerikai állampolgár volt. Kertész Imre 2002-ben kapta az irodalmi Nobel-díjat, mint az „egyén sérülékeny tapasztalatának képviselője a történelem barbár önkényével szemben”. Ő, mondhatni hazahozta Nobel-díját, élete végére jött vissza Magyarországra Németországból.

Minket, itt a Kárpát-Medencében, érthetően nemzeti büszkeséggel tölt el „Nobel-díjasaink” általunk kiszámított magas száma. Úgy tekintünk erre az adatra, mint a haza, a magyar szellemi tőke a Világon elfogadott hitelesített mérőszáma. Amolyan alternatív GDP, Nemzeti Bruttó Szellemi Termék. Végignézve az ennek alapján összeállított sikerlistát, azért bizony keletkezhetnek kétségeink. Nyolc-kilenc a száma azon agytrösztjeinknek, akik bár valósan ide születtek, a szüleik, az anyanyelvük is magyar, viszont minden sikerüket és dicsőségüket más országok állampolgáraiként érték el. A nagyvilág szemében ők németek, angolok, izraeliek, vagy amerikaiak. A közös köztük, hogy a történelem sodrában távozni kényszerültek, vagy csak egyszerűen nem találták meg itthon a zsenijükhöz megérdemelt körülményeket.

Dicsőségtáblánkon azok vannak túlnyomó többségben, akiknek már a szülei is külföldre távoztak és ők maguk már egy új hazában születtek. Ha ez csupán egy érzelmi kérdés, akkor persze, ha nem is teljes joggal, de a magunkénak érezhetjük őket.

Lénárd Fülöp az igen hangzatos Philipp Eduard Anton von Lenard néven, német állampolgárként kapta meg a fizikai Nobel-díjat 1905-ben a „katódsugárzással kapcsolatos munkásságáért”.  Hevesy György 1943-ban kapta a „radioaktív izotópok indikátorként való alkalmazásáért a kémiai kutatásban”, a kémiai Nobel-díjat, ekkor már Svédországba költözött, de a kutatásait még a német Freiburgban végezte. Békésy György, Georg von Békésy-ként vehette át a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1961-ben „a fül csigáján belüli ingerlés fizikai mechanizmusával kapcsolatos felfedezéseiért”. Ő rögtön a világháború után az Egyesült Államokba költözött, melynek állampolgára is lett. Wigner Jenő még idejében, 1933-ban emigrált az USA-ba és tagja volt annak a magyar származású tudóscsapatnak, melyet csak a „Marslakóknak” hívtak a kollégák, és amelyik az atombomba elkészítésében is döntő szerepet játszott. Ebben az igen fajsúlyos csapatban még legalább két Nobel-díjat ki lehetett volna egyébként osztani, végül Eugene Paul Wignert érte a nagy megtiszteltetés 1963-ban, a fizikai Nobel-díj, „az atommagok és az elemi részecskék elméletének továbbfejlesztéséért, különös tekintettel az alapvető szimmetriaelvek felfedezésére és alkalmazására”. Gábor Dénes is még szerencsésen elhagyta a kontinenst a nácik hatalomra kerülése után és 1934-ben Nagy-Britanniában telepedett le. Ő, mint Dennis Gabor lett 1971-ben „a holográfia feltalálásáért és fejlesztéséért”, fizikai Nobel-díjas. Harsányi János 1950-ben hagyta el Magyarországot az Amerikai Egyesült Államok irányába. John Harsanyi-ként kapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat 1994-ben „a nem-kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzésre vonatkozó úttörő munkásságáért”. Oláh György (George Andrew Olah) szintén az Egyesült Államokban telepedett le, miután 1956-ban elmenekült Magyarországból.  Övé volt az 1994-es kémiai Nobel-díj „a pozitív töltésű szénhidrogének tanulmányozásában elért eredményeiért”. Herskó Ferenc, mint Avram Hershko a kémiai Nobel-díjat „az ubikvitin közvetítette fehérje-lebontás felfedezéséért” 2004-ben kapta meg.

Más tudósok magyar felmenőkkel rendelkeztek, de, mint Bárány Róbert is más országban születtek. Bárány osztrák állampolgár volt a K.u.K.-ban és a fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat 1915-ben kapta az „egyensúlyszerv fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért”, egyébként, mint szibériai hadifogoly. Zsigmondy Richárd (Richard Adolf Zsigmondy) is K.u.K.-ás osztrák volt, a kémiai Nobel-díjat 1925-ben kapta „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és a modern kolloidkémiában alapvető fontosságúvá vált módszereiért”. Milton Friedman Amerikában született, közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott 1976-ben „a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, a stabilizációs politika bemutatásáért”. Daniel Carleton Gajdusek igencsak összetett származású, anyja magyar, apja szlovák, ő már az USA-ban született. Orvostudományi Nobel-díjat kapott 1976-ban „a fertőző betegségek terjedésének és eredetének új mechanizmusainak felfedezéséért”. Elie Wiesel béke-Nobel-díját 1986-ban kapta „a Hitler haláltáboraiban a teljes megalázottság megtapasztalásának, az emberiesség semmibe vételének feldolgozására irányuló küzdelmei és a béke érdekében végzett munkája eredményeként”. Wiesel magyar szülők gyermekeként, Franciaországba emigrált, majd az USA-ban telepedett le. John Charles Polányi (Polányi János) Berlinben született, kémiai Nobel-díját 1986-ban kapta „az elemi kémiai folyamatok dinamikája terén végzett kutatásokért”.  Louise Elisabeth Glück az irodalmi Nobel-díja 2020-ban „összetéveszthetetlen költői hangjáért járt, amely szigorú szépséggel egyetemessé teszi az egyéni létet”. Glück apai nagyszülei Magyarországról érkeztek 1900-ban New Yorkba.

Ebből a nagyszerű név- és díjtárból tudja tehát minden érdekelt a saját belátása szerint „A” magyar díjazottakat szám szerint összeállítani.

És mi a tanulság, hogy legyen több Nobel-díjasunk? Karikó Katalin és Krausz Ferenc is kifejtette erről több fórumon a véleményét, amiből az kristályosodik ki, hogy túl a céltudatosságon és a kitartáson, szükség van a példaképerejű tanárokra: „Ugyanis ha ez nem sikerül, és nem lesznek a jövőben Kiss tanár bácsijaink, Láng tanár bácsijaink és Vermes tanár bácsijaink, akkor egészen biztosan nem lesznek Nobel-díjaink.”

Surányi j. András