Kevesebb, mint négy év múlva, 2020. július 24-én Tokióban lobban fel legközelebb az olimpiai láng, amely augusztus 21-én hunyt ki a XXXI. nyári ötkarikás játékoknak otthont adó Rio de Janeiróban. A dél-amerikai földrész első olimpiáján a gazdag hagyományoknak megfelelően eredményesen szerepelt a magyar sport elitalakulata, amely a 205 országot felvonultató riói csúcseseményen a 15 éremnek – a három ezüst és négy bronz mellett mindenekelőtt a nyolc aranynak – köszönhetően a 12. helyet szerezte meg a nemzetek pontversenyében. Ha úgy tetszik, változatlanul a közvetlen világelit tagja Magyarország a sportban, az pedig még külön kiemelkedő siker, hogy lenyűgöző teljesítményével két magyar, Hosszú Katinka és Kozák Danuta is a sportolók 11 ezer főnél népesebb körének legeredményesebb 10 helyezettje közé került.
Hosszú Katinka
Időrendben – Szász Emese után – másodikként a magyar csapatból Hosszú Katinka, az egyetemes úszósportban a magát a legszűkebb élcsoportba beverekedő „Vas Lady” nyert, az augusztus 6-i nyitónapon bezsebelve a 400 méter vegyes aranyát. Méghozzá hogyan! A döntőben nemcsak egy „féluszodányit” vert a teljes mezőnyre, hanem a világcsúcsot is megjavította, 2:06.58 perces káprázatos idővel végezve az élen. Élete első ötkarikás elsőségének örülhetett együtt az érte szorítókkal, így már a játékok kezdetén teljessé tette életművét a 27 esztendős úszónő, aki a brazil metropoliszba még „csak” világ- és Európa-bajnokként érkezett ki. Aztán az elsőt követte a második és harmadik aranyérem is, egy várt és egy kisebb meglepetésnek számító diadal formájában. Mint a női vegyes úszás egyeduralkodója, a hosszabb táv után a fele akkorán, vagyis 200 méteren is majdhogynem magától értetődő módon érvényesítette klasszisát, olimpiai rekorddal győzve. A két vegyes között 100 méter háton országos csúccsal aratott sikerét azonban előre nem lehetett látni, sem várni, legfeljebb titokban bízhatott benne a Katinkáért lelkesedők serege. Azon a napon azonban ebben a számban sem lehetett őt legyűrni. A végén csaknem meglett a negyedik arany is, kevésen, centimétereken múlott, de éppen esendő emberi mivoltát erősítette a tény, hogy a hajrában akadt egy még nála is gyorsabb 200 méter háton. Összességében azonban az egyéni számokat tekintve a három arany- és egy ezüstéremmel így is a 2016-os olimpia legeredményesebbjévé avanzsált a bajai illetőségű Iron Lady, aki a záróünnepségen a magyar zászlót vitte.
Kozák Danuta
A 160 tagú magyar csapat másik – szintén aranyos – triplázója a kajakos Kozák Danuta lett. Ő már eleve sikeres olimpikonként érkezett meg Rióba, hiszen azon kívül, hogy számos világ- és Európa-bajnoki győzelem is ékesítette addigi karrierjét, két számban már a londoni játékokon is felállhatott a dobogó tetejére az eredményhirdetéskor: olimpiai bajnok lett a négyes tagjaként 500 méteren, egy nappal később pedig győzött egyesben is ugyanezen a távon. Újabb egyéni diadala azért is tekintendő különlegesnek, mert londoni címe megvédésével Magyarország 500. olimpiai érmét, egyben a honi sporthistória 175. aranyát nyerte. Brazíliában nem csupán a szólószámban maradt nála a titulus, hanem a négyessel is elsőként végzett, amelyben rajta kívül Szabó Gabriella, Csipes Tamara és Fazekas-Zur Krisztina lapátolt még. Emellett verhetetlennek bizonyult a 29 éves klasszisnak Szabó Gabival alkotott párosa is, pályafutása ötödik ötkarikás aranyának begyűjtésével pedig Kozák olyan élő legendákhoz csatlakozott a magyar örökranglistán, mint a szintén ötszörös olimpiai bajnok tornász Keleti Ágnes és az úszó Egerszegi Krisztina. Danuta versenyzői léte a riói triplázáson kívül másban is sajátos párhuzamot kínál Hosszú Katinkáéval. Jelesül: Somogyi Béla személyében neki szintén a párja az edzője, ahogyan az úszókirálynő és amerikai férje, Shane Tusup is a magánéletet és a sportszakmai munkát összekapcsolva halmozza a sikereket.
Szász Emese
Hosszú és Kozák „elvitte” a magyar aranyak hatnyolcadát, a további kettő egy harmadik sportág, a szintén a tradicionálisan magyar sikerágazatok közé tartozó vívás két reprezentánsának nyakába került. Az első még az első napon született meg Szász Emese jóvoltából. A 34 éves párbajtőröző volt már világbajnoki és Európa-bajnoki második, de az eredményben még oly gazdag pályafutás, a pekingi és a londoni ötkarikás indulás dacára olimpiai éremből egyetlen darab sem szerepelt a vitrinjében Rió előtt. Az egyik utolsó „beszerzési lehetőséggel” azonban élni tudott Szász, aki azon az augusztusi szuperszombaton végig ellenállhatatlanul vívott. Úgy nyert olasz riválisa ellen a fináléban 15-13-ra, hogy a négy győztes asszóját követő ötödikben sokáig csak futott az eredmény után. Magyarul: rendre vesztésre állt, a hajrában éppenséggel 11-7-re vezetett a kétszeres világbajnok Rossella Fiamingo, de innen is volt visszaút a magyar kiválóság számára. Az utolsó tíz tusból nyolc az övé volt, a legfontosabb, a győzelmet érő befejező együttes találat nyomán pedig a magyar himnusz csendülhetett fel a pengeforgatók csarnokában.
Szilágyi Áron
Harmadik magyar kardvívóként védte meg olimpiai bajnoki címét egyéniben Szilágyi Áron. A 26 éves klasszis londoni parádés teljesítményét „kopírozva” látványosan akciózott és rendkívül magabiztos volt a páston, a kellő tapasztalat birtokában gyakorlatilag a teljes élmezőnyt leiskolázva lett újfent olimpiai aranyérmes. A magyar kardvívás történetében korábban csak Fuchs Jenő és Kárpáti Rudolf tudta megvédeni titulusát, Rióban háromtagúvá bővült az ér(d)emdús kardos férfiak társasága. Szilágyi utóbb azt mondta, nem volt könnyű a döntő, még ha kívülről annak is látszott. Nagy erőt adott azonban neki, hogy ő ezt egyszer már megcsinálta. Képes volt feldolgozni azt a terhet, amit egy olimpia jelent. Szilágyi, aki kilencévesen szeretett bele a sportágba és nagy ívű karriert futott be, benne vb- és Eb-elsőséggel, a nyitóünnepségen vihette a nemzeti lobogót a magyar csapat élén a Maracana-stadionban, és az erről készített videofelvétel is segített neki abban, hogy kellőképpen ráhangolódjék második olimpiai döntőjére, amelyben lehengerlő módon, ellenállhatatlan vívással, végig vezetve győzte le 15:8-ra az amerikai Daryl Homert.
Imre Géza
A csapat nagy örege, a decemberben 42 éves Imre Géza állt a legközelebb ahhoz, hogy – harmadikként a Rióban indult pengeforgatóink közül – Szászhoz és Szilágyihoz hasonlóan arannyal gyarapítsa a medálkollekciót. A sajátját is persze, miután korábban már igen gazdag gyűjteményre tett szert az elnyűhetetlen párbajtőröző, aki hazaérkezve Brazíliából a repülőtéren megnyugtatta az aggódókat: még nem fejezi be pályafutását. Amely érdemben 1991-ben, egy magyar csapatbajnoki bronzzal rajtolt, s megannyi nagy sikerrel folytatódott. Világ- és kontinensbajnoki címek mellett például ötkarikás érmekkel: 1996-ban egyéni bronzzal, 2004-ben csapatezüsttel. Most Rio de Janeiróban pedig előbb egy második, majd a csapattal egy harmadik hely következett. A nyári játékokon a párbajtőrözők egyéni számában pompás vívással masírozott el egészen a döntőig, többek közt csapattársát, Boczkó Gábort is verve. Az aranyasszóban már 14-9-re is vezetett dél-koreai ellenfelével szemben, amikor – egyetlen (!) találatra az olimpiai győzelemtől – megtorpant: az utolsó tust képtelen volt bevinni, így végül be kellett érnie az ezüsttel. Csapatban, amelyet rajta és Boczkón kívül Rédli András és Somfai Péter alkotott, bronzéremre tellett a mieink erejéből úgy, hogy a helyosztón az aktuális világbajnok ukránokat verték 39-37-re.
Cseh László
Felmérés nem támasztja alá, de gyaníthatóan Cseh Lászlónak szurkoltak idehaza a legtöbben azért, hogy Rióban nyerjen. A világéletében rokonszenvesen szerény, decemberben 31 éves klasszis úszót már többször temették korábban, olykor már ő is úgy lehetett vele, hogy karrierje csúcsán túl van, ám – a 2004-es olimpiai bronz, a 2008-as játékok három ezüstje, s a 2012-es londoni bronz után – 2014-ben még egyszer, alighanem utoljára, nekirugaszkodott, s edzőváltást követően tavaly – sokadik újravirágzását élve – régi-új mestere, Plagányi Zsolt irányításával megint visszakapaszkodott a világ legjobb úszói közé. Olyannyira, hogy élete második világbajnoki címét szerezte meg 200 méter pillangón 2015-ben Kazanyban, ahol 100-on második, 50-en harmadik lett, közben országos csúcsokat is felállítva. Az idei, londoni Európa-bajnokságon pedig négyszer állhatott fel a díszemelvényre, a 100-as és a 200-as pillangódöntőkben 13. és 14. Eb-aranyát is kiérdemelve. Rióban a hosszabbik „pille” egyik fő esélyesének számított – ehhez képest csalódást jelentően csak hetedik lett. Sportemberi nagyságát is bizonyítva aztán 100-on „korrigált”: olimpiai ezüstérmes lett, két kiváló pályatárssal, az amerikai Michael Phelpsszel és a dél-afrikai Chad le Clos-val hármas holtversenyben.
Kapás Boglárka, Kenderesi Tamás
Hogy az úszók váljanak a magyar olimpiai csapat legeredményesebb részlegévé, arról Hosszú és Cseh mellett még ketten, Kapás Boglárka és Kenderesi Tamás gondoskodtak egy-egy bronzéremmel. Kapás 400 méter gyorson még éppen lecsúszott a dobogóról, 800-on viszont megmutatta, milyen a magyar virtus, s leginkább, hogy mennyire tehetséges és küzdeni is nagyon képes versenyzőről van szó. 
A 23 évesen ötszörös Európa-bajnok, kétszeres ifjúsági olimpiai bajnok, világbajnoki bronzérmes úszónő a 16 medencehossznyi távon végig a második-harmadik helyért harcolt, végül egyéni csúccsal lett bronzérmes.
A játékok egyik nagy felfedezettjének bizonyult Kenderesi, aki Európa-bajnoki bronzérmesként és ifjúsági olimpiai bajnokként ment ki Rióba, de azt senki nem várta tőle – talán csak ő magától -, hogy a felnőttek között is képes lesz érmet szerezni 200 méter pillangón. Ugyanabban a számban, ahol végül Cseh csak hetedik lett. A 19 esztendős Kenderesi azonban szárnyalt a döntőben, s harmadikként csapott a célba. Már nemcsak a jövő, hanem a jelen embere is.
Márton Anita
Akár a magyar csapat afféle kakukktojásának is nevezhető a 27 éves Márton Anita, merthogy a 15-ből 14 érmet három sportág, az úszás, a kajak-kenu és a vívás képviselői szereztek meg, ő pedig atléta, akitől legfeljebb a döntős szereplés kiharcolását lehetett várni, dobogós helyezést nem a női súlylökésben. Még akkor sem, ha fedettpályás Európa-bajnokról beszélünk, aki amúgy kiegészítő sportágában, a súlyemelésben is többszörös magyar bajnok. A riói fináléban alaposan kitett magáért: 19.87 méteres országos csúccsal legjobb európaiként harmadik lett, az egyik legkellemesebb meglepetést szerezve mindenkinek, aki a piros-fehér-zöld színekért szorít.
Pénzek
A londonihoz hasonló mértékben jutalmazza az állam a riói olimpián legjobban szerepelt magyar versenyzőket. Minden érmesnek járnak a milliók, de még a nyolcadik helyezettek is kapnak pénzt. Az egyéni aranyéremért 35, az ezüstért 25, a bronzért 20 millió dukál. A negyedik helyezettet 15, az ötödiket 10, a hatodikat 8, a hetediket 4, a nyolcadikat pedig 2 millió forint illeti meg. Párosban 90, négyesben 80, míg csapatban az összeg 70 százalékára jogosultak a tagok. A számítások szerint a riói olimpián legsikeresebb magyar, Hosszú Katinka a három arany- és egy ezüstéremért, valamint a 4×200 méteres gyorsváltóval elért hatodik helyért összesen 136,4 millió forintot kap. A kajakozó Kozák Danutának a három aranyérem – egyesben, párosban és négyesben – 94,5 millió forintot hoz, míg a kajakozó Szabó Gabriella a párossal és a négyessel elért sikeréért 59,5 millió forintot érdemelt ki. Kapás Boglárka úszónak a bronzérme mellett volt egy negyedik helye, és egy hatodik a váltóval, így ő 41,4 millió, Imre Géza pedig 41 millió forintos jutalomban részesül.
Jancsó Kornél
Fotók: Szaka József, MTI
