Lignanói vendégvárás

Tizennégy évesen kezdte, szakmáját – méghelyesebb azt írni: hivatását – negyedszázada műveli magas szinten, s jó ideje az egyik legismertebb vendéglátósa Lignano Sabbiadorónak és környékének Giuseppe De Rosa. A nemzetközi értékelő listán az Adria-tengerbe simuló olasz település legjobb hat éttermének egyike – a több mint kétszázból! – az általa vezetett Croce del Sud, magyarul a Dél Keresztje, amelyről a legutóbbi TripAdvisor-bejegyzésben ezt olvashatjuk egy honfitársunktól:  „Remek étterem, ez a kedvencünk! Finom borok, tökéletes ételek, korrekt árak. A személyzet nagyon kedves, gyors, figyelmes. A tulajdonos az évek alatt a szemünk előtt vált igazi házigazdává. Respekt! Itt látszik, hogy az olasz konyha nem csak pasta!” A végén ott az osztályzat: csillagos ötös jár a déli égbolt legkisebb, de egyik leghíresebb csillagképéről elnevezett étteremnek.

– Mikor fogalmazódott meg, hogy a gasztronómia mellett kötelezi el magát? – indítottuk a beszélgetést a 39 éves Giuseppével.

-Tizennégy évesen, apám halála után, vagyis éppen huszonöt esztendeje vagyok benne a szakmában. Magát az éttermet a szüleim 1989-ben nyitották meg. Az általuk végzett munka motivált engem.

– Lignanóban a Ristorante Croce del Sud mellett működteti fagylaltozóját, a Mago del Gelatót is, ahogyan kissé „odébb”, az Adriához közeli, szintén kedvelt üdülőhelyen, Udine városában, úgy 40 kilométerre az olasz-szlovén határtól öné a Hotel Due Palme, amely szálloda és étterem is egyben. Ám maradjunk Lignanóban: a célközönséget nyilván itt is a turisták jelentik…

– Azt mondhatom, hogy a Croce del Sud széles körben népszerű, a legváltozatosabb vendégkört vonzza – a nyaraló családoktól elkezdve a legigényesebb ügyfelekig.

– Mivel, mennyiben más vagy jobb, mint a többiek?

– Rendületlenül garantáljuk a nagyszerű szolgáltatást, a jó minőséget vonzó áron.

– Mik a specialitások, merthogy nyilván vannak bőségesen?

– Itt és most csupán a tenger gyümölcseit, a tatárbifszteket és a Linguine tésztát említem.

– Hogy az irányításban, a gasztronómiaiparban otthon van, nem kérdés. De képes-e odahaza is „kulináris főnök” lenni?  Másképpen: tud-e főzni?

– Nem vagyok nagyon jó benne, de mondjuk azt, néha próbálkozom. Természetesen vannak kedvenc ételeim, például a spagetti vénuszkagylóval és a tiramisu.

– Hány órából áll egy-egy munkanapja?

– Ha azt mondom, hogy 12 órából, még szerény is vagyok…      

– Térjünk vissza, avagy inkább be a Croce del Sudba! Hány főt tudnak egyszerre leültetni?

– Száz asztalunk van.

– Ha titok talán nincs is, magyarázat nyilván akad arra a kérdésre, hogy miként tud évről évre megújulni és példaértékű módon teltházzal működni?

– Fontos, hogy a vendégeinknek minden évben valami újat adjunk, az ételektől kezdve az enteriőrön át a megújult menüig.

– Megvalósította-e ezzel az álmait, elérte-e céljait?

– Ugyan, dehogy! Nem pusztán a magam nevében állíthatom, hogy még fiatalok vagyunk, és számos ötletünk vár megvalósításra.

– Például? 

– Az egyik legközelebbi terv az, hogy jövőre megújítjuk a fagylaltozót az étteremmel szemben.

– Család? Szabadidő? Hobbi?

– A magánéletemben egyedülálló vagyok, de tréfásan mondhatom azt, hogy boldog házasságban élek az éttermekkel…

C. K.