A szépség őrzője

Beszélgetés Udvarhelyi Zsuzsannával, művésznevén ZSUD festőművésszel

Az elmúlt évek történelmi léptékű változásai sokunk gondolkodását alakították át. A bizonytalanság, a felgyorsult világ és az értékek átrendeződése számos alkotót arra késztetett, hogy újragondolja saját szerepét és küldetését.

Udvarhelyi Zsuzsanna, művésznevén ZSUD számára ez az időszak egy különös belső fordulatot hozott, a jövőbe tekintő progresszivitás helyét fokozatosan egy őrzői szerep vette át. „Egyre inkább őrzővé kezdtem válni” – vallja a művész. Olyan emberré, aki igyekszik megőrizni mindazt, ami egykor kultúrát, közösséget és emberi minőséget jelentett. A régi korok eleganciája, a hagyományok, az elveszőben lévő értékek és az emlékezés számára nem pusztán esztétikai kérdések, hanem egyfajta szellemi küldetés részei. Ez a nosztalgia azonban nem a múltba fordulás romantikus gesztusa. Sokkal inkább tudatos döntés arról, hogy az ember időt szenteljen annak, ami szép, ami értékes, ami képes felemelni. „Az életnek egy lassabb, csendesebb megértését keresem” – fogalmaz. Ez a belső útkeresés nemcsak életfilozófiáját, hanem alkotói munkásságát is meghatározza.

Művészeti pályájának utóbbi évtizedét szinte egyetlen nagy meditatív ciklusként lehet értelmezni. Képei különböző tematikus sorozatokba rendeződnek, amelyek az emberi lét alapvető elemeit és szimbólumait vizsgálják. Először a víz került figyelmének középpontjába. Az osztrigás sorozatok a mélység, az érzelmek és a belső világ feltárásának képi lenyomatai voltak. Ezt követte a levegő tematikája, amely a madarak és a „Lélek Ablaka” sorozatban öltött formát. Ezek a művek a főnixmadár szimbolikáján keresztül az újjászületésről, a megnyílásról és a lelki átalakulásról szóltak. Most egy újabb elem került a középpontba, a tűz. ZSUD legújabb alkotásai a lángok, a parázs és az átalakulás erejét kutatják. A téma nem csupán szimbolikus érdeklődés eredménye. A művész évek óta rendszeresen jár tűzön, évente több alkalommal is részt vesz parázsjárásokon. Elmondása szerint nem tudatos döntésként kezdődött ez a kapcsolat: „Egyszer csak meghívott a tűz.” „Ha át tudunk menni a tűzön, akkor bármire képesek vagyunk” – mondja. Ez a tapasztalat olyan belső erőt ad, amely túlmutat a fizikai élményen. A főnixmadár szimbolikájához hasonlóan a tűz itt is az újjászületés lehetőségét hordozza. A művész saját szavaival élve jelenleg egyfajta „szellemi Noé bárkáját” építi. Minden egyes elem egy újabb rétegét tárja fel annak a belső útnak, amelyet alkotóként és emberként bejár.

Festői szemmel a tűz különösen gazdag inspirációs forrás. Nem csupán a szimbolikája, hanem a vizuális világa miatt is. ZSUD különös figyelemmel tanulmányozza a különböző fafajták égését és azok egyedi színvilágát. A nyírfa finom, világos lángjai, a bükk meleg, beszélgetésre hívó sárgás fénye vagy az éger különös liláskék ragyogása mind olyan jelenségek, amelyek festői érzékenységét mélyen megérintik. A lángok és a parázs számára nem pusztán természeti jelenségek. Misztikus, szinte transzcendens élmények. Az izzó parázs finom vibrálása, az éjszakába hajló fények és színek olyan látványvilágot teremtenek, amely egyszerre földi és éteri. Legújabb festményeiben ezek a benyomások jelennek meg egy meditatív, szimbolikus képi nyelven. A tűz témájára épülő új kiállítás 2026. augusztus 1. és augusztus 25. között lesz látható a budapesti Aranytíz Kultúrházban. Az intézmény- nyel a művész hosszú évek óta dolgozik együtt, és különösen nagyra értékeli azt a támogató közeget, amelyet a kiállítótér biztosít számára.

Hálával beszél Balog Erikáról, az intézmény igazgatójáról, aki ismét lehetőséget adott számára a bemutatkozásra. Az elegáns tér és a sokéves szakmai együttműködés ideális környezetet teremt. ZSUD számára a festészet jóval több, mint technika vagy önkifejezés. Az alkotás folyamatát az álmodáshoz hasonlítja. Ahogyan az álom egyszerre létezik a tudat mélyén és azon túl, úgy a festmény is egyfajta fluid állapotból születik meg. Ebben a folyamatban kulcsszerepet játszik a flow élménye, a teljes önátadás és a meditatív jelenlét. „A szépség önmagában akkora érték, hogy már csak azért is van létjogosultsága, hogy gyönyörködtessen és felemeljen” – vallja. Ez a gondolat talán egész életművének egyik legfontosabb kulcsa. A szépség nála nem díszítés, nem esztétikai luxus, hanem szellemi szükséglet. Olyan erő, amely képes megnyitni az embert önmaga és a világ mélyebb rétegei felé. ZSUD szerint léteznek szellemi kapuk, amelyek csak bizonyos érettség birtokában nyílnak meg előttünk. Ezekhez nem létezik rövidebb út vagy gyorsabb módszer. Az embernek bele kell érnie a megértésbe, és nyitottá kell válnia arra, amit a világ felfedni kíván előtte. Az ő esetében a meditáció és a festészet váltak ezeknek a kapuknak a kulcsává.

SZAKA JÓZSEF