Álom-ablak
ZSUD: szeretem a Fehér zenét
ZSUD művésznéven alkot napjainkban Udvarhelyi Zsuzsanna, a mai kortárs festőművészet nemzetközi szinten is ismert magyar alakja. A festőnő sajátos, érzékeny világlátását tükrözik a vásznain kibontakozó alakok. Képeit a hazai galériákon kívül Svájcban, Olaszországban és Monacóban is bemutatják.
Eredetileg jogásznak is tanult, s már az egyetem alatt voltak kiállításai, de akkoriban soha nem nevezte magát művésznek. Szemben a környezetével. Egyetem végére elfogadta, hogy ez a valódi hivatása. Innentől kezdve sokkal tisztább lett a kép számára. Hivatástudattal élni, és biztosan haladni a cél felé könnyebb, felszabadítóbb, annak ellenére, hogy az út néha göröngyös.
– Mit jelent Önnek a festészet?
– Nagyon nagy ajándék a hivatástudat az életben. Folyamatosan úgy érzem, hogy tényleg ez a dolgom a világban. Ide fókuszálom az energiámat. A festészet nagy segítség az önismeretben, segít feldolgozni az érzelmeket, segít megismerni önmagam. A festészet nekem egyfajta imádság, átlényegült tudatállapot, egy tisztánlátás. Az a bizonyos flow-élmény. Az elme működésének egy olyan állapota, melynek során az ember teljesen elmerül abban, amit éppen csinál, amitől örömmel töltődik fel, abban teljesen feloldódik, minden más eltörpül mellette, bármi áron folytatni törekszik. Saját érzelmeim teljes értékű megélése.
– A festményein leginkább nőalakok köszönnek vissza.
– Harmonikusabban tudom a saját érzéseimet egy női alak formájába önteni. Idealisztikus képi világot hozok létre, hiszen a meditáció eredménye a harmónia. Még a fájdalom is szépséggé tud válni és a művészetemnek fontos, kihagyhatatlan eleme a katarzis, hogy végül késznek lássak egy alkotást.
– Mennyi idő alatt fest meg egy képet?
– Öt-hat hét egy festmény elkészítése, mivel mindig tiszta színeket használok, így minden egyes rétegnek meg kell száradnia. Jellemző módon húsz-harminc réteg jelenik meg a festményeimen. Ezzel egyfajta prizmát lehet létrehozni, hasonlóan a kagyló héjához, ami rendszerint fehér, de ahogy forgatom, rengeteg szín jelenik meg. Hiszen a szín mindig fény. Nagyon szeretem a „fehér csendet”. A festészet nekem olyan, mint egy éber álom. Annyira fluid, annyira igaz, mindig más réteg kerül előtérbe. Minden alkalommal az igazságkeresés a célom. Szándékosan választom azt az utat, amely a fény felé visz.
– Legközelebbi kiállítása Budapesten lesz.
– Évente egyszer mindenképpen törekszem egy hazai kiállításra, hiszen itt a családom, barátaim, jelenem és múltam. Az Aranytíz Kultúrházban, Balogh Erika színművésznő, igazgatóasszony jóvoltából lesznek jelen alkotásaim. A mostani kiállításom címe: Álom-ablak, fő motívuma egy fehér madár. Az álom egy szabadságforma. Történelmi korokban, a vallásban is visszaköszön a madár, mint a lélek szimbóluma, amelyet festményeimen keresztül varázsolok a közönség elé. Közel két évtizede festek, ez alatt több mint százharminc kiállításom volt. Dubai, Szingapúr, London, Svájc, Monte Carlo, csak hogy néhány helyszínt említsek.
– Kétlaki életet folytat.
– Hova sorolja magát a művészet palettáján?
– Szerintem a művészetnek három stádiuma van, a tanítvány, akit a tudásszomj, az „éhség” jellemez, az alkotó, aki egyensúlyba kerül önmagával, ami egy kiteljesedési folyamat és a mester, ami egy érett kor, ilyenkor már egy közösségi érzés, felelősség alakul ki. Én még az alkotó kategóriában vagyok.
– Mindig csinos és ragyog.
– Szeretek díva lenni, a színpadiasságnak lélekemelő hatása van. Ha valamit meg akarsz mutatni, az ragyogjon.
