1972-ben az ELTE jogi karán szerzett magának ügyvédi diplomát. Hogyan kúszott be e mellé egy fénysebességgel sikeressé váló zeneszerzői pálya is?
Minden akartam lenni, csak zeneszerző nem, bár előéletem lett volna hozzá, hiszen nyolc évig klasszikus zongorát, négy évig dzsesszzongorát tanultam. A zenélést csak hobbiból űztem, eredeti elképzelésem szerint a színi pálya felé kacsintgattam kamaszként, a legendás Ladányi Ferenc növendéke is voltam. Aztán kaptam egy légcsőhurut-gyulladást, ami miatt végleg el kellett búcsúznom színi álmaimtól. A betegség nyomait máig viselem: ha egy perben a bíróságon hosszasan kellett beszélnem, utána órákra elment a hangom. Emiatt nem tudtam saját magam soha interpretálni a dalaimat, pedig állítólag szép baritonom van.
1964-ben a gimnáziumi érettségijére készülve még a zongorája fedelét is lezárta, és ’68-ig fel sem nyitotta. Mi történt?
Máig sem tudom, miért, de harmadéves joghallgatóként megint elkezdtem zongorázni. Zenei előképzettségem okán tudtam, hogyan kell felépíteni egy zeneművet, egy dalt, így hát elkezdtem számokat írni. Akkoriban indultak a táncdalfesztiválok. Úgy éreztem, a dalaim közül több is megállná a helyét ezeken. Bágya András révén eljutottam Szenes Ivánhoz: ott dőlt el a sorsom.
Ekkor 1972-t írtak, abban az évben vette át ügyvédi diplomáját: mit szólt a családja, hogy komoly jogászként zenélni akar?
Édesapám Budapest egyik neves ügyvédje volt. Fura módon nem haragudott rám a zenélés miatt, sőt, ő „pofozott” erre az útra. Elém állított két példát, Dobos Attilát, aki fogorvos és Lovass Róbertet, aki agysebész hivatása gyakorlása mellett zeneszerzőként is sikeresen működött. Apám azt mondta, ha nekik sikerült, nekem is fog.
Miközben elkezdett dolgozni ügyvédként, a zeneszerzést is űzte, és ennek eredményeként két év múlva egyedüli magyarként, sőt, kelet-európaiként bejutottak Szenes Ivánnal közösen a Nárciszok virulnak című számmal a Máltai Nemzetközi Dalfesztiválra. Még díjat is nyertek: mint a mesében!
Én is alig akartam elhinni, hogy mindjárt az első dalommal nemzetközi díjat hozhatok el. Kint máltaiak énekelték a dalom, itthon Cserháti Zsuzsa. Ezt a számot mi Szenessel eredetileg Szécsi Palinak szántuk. Bementünk hozzá a Béke Szálló kupolatermébe, ahol akkortájt Pali énekelt: lejátszottuk a dalt, de azt mondta, nem vállalhatja, fájdalmas emlékeket hoz elő, képtelen lenne elénekelni. Viszont tud egy zseniális pályakezdő énekesnőt, adjuk neki: ő volt Cserháti Zsuzsa. A szöveget Iván nem engedte javítani, így duett lett a számból, plusz az Év Slágere 1975-ben. Közben Zsuzsa lett a legjobb barátunk. Rengeteget járt fel hozzánk, sok időt töltöttünk együtt munkán kívül is. Több dalomat is halhatatlanná tette: a Szálka hal nélkül című televíziós filmsorozat főcímdalát, a Horváth Charlie-val közösen előadott Száguldás, Porsche, szerelem című számot ma sincs nap, hogy ne játszanák.
A győzelem inspirálóan hatott önre, elkezdett gőzerővel új dalokon dolgozni…
1976-ban a Bradányi Ivánnal közösen írt dalunkat – Ez majdnem szerelem volt – Cserhátinak szántuk, csakhogy akkor Zsuzsa már a szíve alatt hordta születendő kisfiát, és nem vállalta a párizsi fesztiválon való fellépést. Azt mondta, adjuk Máté Péternek.
Úgy tűnik, maga mindig jól járt, ha valaki lepasszolta a slágerét másnak.
Így igaz. Péter igent mondott a felkérésre, ám mivel ő maga is kitűnő dalszerző volt, ragaszkodott hozzá, hogy csak ezt az egy alkalmat vállalja. Ott voltak a saját számai, a mi dalunk „fogadott gyerek” státusban volt. Mi ennek is örültünk Bradányival, a dalt Péter elénekelte franciául a párizsi Operaház népszínházában, és – halhatatlanná tette.
Mi kell ahhoz, hogy egy dal sláger legyen?
Szerintem négy dolog: magával ragadó dallam, mesteri dalszöveg kitűnő szófordulatokkal, kell egy karizmatikus előadó, és persze jó propaganda, hogy minél többször, több helyen játsszák a számot.
Komár Lászlónak ötven dalt írt: a Húsz év múlva című számra sok érettségiző ballagott már, a Postakocsi, a Táncoló fekete lakkcipők slágerek ma is. Vele is barátok lettek, mint Cserhátival, Mátéval?
Lacival csak jó cimboraságban voltunk. Ő karizmatikus, viszont öntörvényű ember volt: mindig elmondta, miről szeretne énekelni, és válogatott. Volt, ami neki nem kellett, volt, amit elénekelt volna, de másé lett, ám úgy hiszem ma már, sosem járt rosszul ő se a repertoárral.
Sokszor előfordul, hogy az emberek annak tulajdonítanak egy slágert, akitől hallják. Önnek akadtak ilyen fájó pontjai négy évtizedes zeneszerzői pályafutása során?
Talán csak a Máté Péter által előadott Ez majdnem szerelem volt című dalom kapcsán merült ez fel. Nem mondhatom, hogy nagy traumát okozott, mert én sosem voltam hangszeres muzsikus. Én zeneszerző vagyok, aki a dalaiban él! Mivel egy civil hivatást is vittem-viszek párhuzamosan, sosem kellett aggódnom, hogy ha nem lesz sikere egy dalomnak, a jövő hónapban nem fogjuk tudni befizetni a számláinkat a feleségemmel. Az ügyvédi pályám biztosította, hogy görcsmentesen írhassam a dalaim, hogy művészileg szárnyalhassak.
Az ügyvédi pálya adta a biztos anyagi hátteret, a könnyű műfaj a könnyed szórakozást…
Úgy is fogalmazhatnék egy esetlen példával élve, hogy a jogászság a hitvesem, a zeneszerzés a szeretőm. Így lett teljes az életem. Büntetőjogász voltam, majd ’96-tól polgári pereket vittem, ma már csak szerződéseket készítek, a zeneszerzés elsőbbséget élvez. Büszke birtokosa vagyok az Európa legjobb zeneszerzője díjnak, két nagydíjat a magaménak tudhatok. Utoljára ilyen nemzetközi versenyen 1990-ben vettem részt, Moszkvában, az európai rádióállomások fesztiválján. Szulák Andrea adta elő a Szerelem el ne hagyj! című számomat, és el is hoztuk vele a Grand Prix-t.
Nemcsak popzenét írt, de sanzonokat, filmzenét és musicalt is: utóbbi műfajból a 1992-ben született A kölyök című mű több mint hétszáz előadást ért meg eddig, tizenkét színházban. Miért akart ekkora munkát is a nyakába venni?
Mindig szerettem volna nagyszínpadi műben is megmérettetni magam. A Kutyák Mikroszkóp Színpadon aratott sikere után – Pozsgai Zsolt librettójával, Bradányi Iván verseivel – megírtam A kölyök című musicalt az akkor még létező Arizona Színház részére. A mű Charlie Chaplin némafilmje alapján készült színpadi adaptációként. Ki tudtam élni a hollywoodi séma szerint sok műfajt a 17 dal kapcsán. Másfél évig készült. Táblás házakkal ment kezdettől: október 3-án a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházban kerül színre, januártól az egri Gárdonyi Géza Színházban is műsorra tűzik.
Dalait nemcsak a már említett, eltávozott művészek éneklik, de olyan mai sztárok is, mint többek között Tóth Vera – akinek önálló albumot is írt -, Keresztes Ildikó, Judy, a Hooligans, Katona Klári, Marót Viki, Pély Barna, Polyák Lilla, Szolnoki Péter, Varga Miklós. A Kikötők című dalát Szekeres Adrienn és Gáspár Laci vitte sikerre. Az ön slágerei időtállóak, és ezt kevesen mondhatják el ebben a mai zenei tumultusban. Hitte valaha, hogy így lesz?
Álmodni sem mertem volna! Mindig arra törekedtem, hogy olyan dal kerüljön ki a kezeim közül, amiben hiszek. Az alkotás nálam úgy zajlik, hogy jön a dallam, és azt vagy magnóra rögzítem, vagy a vezérdallamot lekottázom, aztán félreteszem. Amikor hetek, hónapok múlva felidéződik bennem, akkor tudom, hogy érdemes újra elővenni, kidolgozni teljes számmá. Talán ez is belejátszik abba, hogy a dalaimat a mai fiatalok is tudják értékelni. Mindig arra törekedtem, hogy a zenémmel örömet szerezzek. Nagy szerencse, hogy az én hivatásom nincs korhoz kötve, így szeretnék még sokáig komponálni, bízva abban, hogy nem apad el a forrás.
Ruttka Ildikó
