A sport dacol a vírussal

Visszafogottan fogalmazva is meghökkentő az a „diadalút”, amelyet a koronavírus járt be az interneten. A veszedelmes fertőző betegség 2019-ig leginkább és legfeljebb csak tudományos értekezésekben szerepelt, váratlan és szinte páratlan „népszerűségéhez” az általa kiváltott világméretű pandémia „kellett”…

Ha idén, február elején ütöttük be a szót kedvenc keresőprogramunkat alkalmazva, 41 milliós találatra leltünk, ha ugyanezt a hónap végén tettük, már 48,1 milliós számra bukkantunk. Amikor a kifejezés angol megfelelője – corona virus – világhálós felfutásának néztünk utána, még sokkolóbb adatot észlelhettünk: megközelítőleg 3 milliárd (!) találatot jelzett a számítógépes keresés. Hogy ily nyomasztó mértékben válhatott „divatszóvá” korunk új keletű közellensége, az is egyfajta visszajelzése, sajátos értékmérője a kór viharos terjedésének – nemcsak a neten, hanem, s ez az igazi baj, magában a valós világban is. 2020-ban szinte megállt az élet a földi lét minden szférájában, s kitörési pontot alig talált a milliók halálát elszenvedő emberiség, amelyet a rendületlenül pusztító ragály lakóházaiba zárt, az otthon falai közé kényszerített.

2021 már pusztán az ellenszert jelentő vakcinák megszületése, a tömeges oltás okán is változást jelez, kedvező fejleményeket ígér, azt a reményt nyújtja, hogy  végre megint vissza lehet térni a normális élethez, melybe a pandémia előtt szervesen beletartozott a szabad mozgás, az utazás, a szórakozás, a mozik, a színházak, a múzeumok, az éttermek látogatása, és amelynek fontos részét alkotta írásunk főszereplője, a túlélő erejével, elpusztíthatatlanságával önmagában is példát kínáló sport.

A gyakorlatilag teljes leállás, a szinte totális versenyszünet jellemezte múlt esztendő után afféle egyetemes újjászületésként is értelmezhetjük, hogy a sportélet egyre szaporábban kezdett életjeleket adni magáról. A labdarúgás mellett az elsők között mozdult a nemzetközi teniszvilág. Igaz, a korábbi évtizedek rendíthetetlennek tűnő januári dátuma az idén módosult, persze a vírus miatt, ám februárban már minden nehézség dacára Melbourne-ben megrendezték a hagyományos szezonnyitót: a négyállomásos Grand Slam-sorozat első versenyét, az Ausztrál Opent.

A Melbourne Parkban zajló torna előtt azért döntő mértékben a világjárvány írta a szabályokat: a januári selejtezőket a korábbi évektől eltérően nem a főtáblás verseny előtt, és nem a helyszínen, hanem a nők számára Dubajban, míg a férfiaknak Dohában rendezték. A továbbjutókat aztán az arab városokból külön gépekkel szállították Melbourne-be, ahol hosszadalmas karanténban kellett kivárniuk a torna kezdetét. Az is a vírusos „kísérőjelenségek” közé tartozott, hogy eleinte lehettek nézők, aztán néhány napra zártkörűvé tették az eseményt, miután Victoria államban átmenetileg vészhelyzetet hirdettek egy újabb vírusberobbanási hullám miatt, majd a viadal finisében újfent a lelátóról nézhették a megszállott teniszbarátok a legjobbak végküzdelmeit.

Sajna, a mi legjobbjaink nem igazán cáfoltak rá az esélylatolgatókra: Babos Tímea egyesben a második fordulóig jutott, párosban pedig – a vele világbajnok, s az Ausztrál Openen címvédő francia Kristina Mladenovic visszalépése miatt – el sem indult. Első számú férfiteniszezőnk, Fucsovics Márton a harmadik körig menetelt, igaz, előzőleg egy nagy skalpot begyűjtött: legyőzte a 17. helyen kiemelt, korábban több Grand Slam-tornán győztes, párosban olimpiai bajnok svájci Stan Wawrinkát.

A női egyest a japán Oszaka Naomi nyerte, aki 2019 után másodszor lett első, összességében pedig negyedik GS-győzelmét ünnepelhette. A férfiaknál a címvédő szerb Novak Djokovic diadalmaskodott, páratlan módon kilencedik melbourne-i végső sikerét aratva. Összességében immár 18 Grand Slam-tornagyőzelemnél tart a 33 esztendős világranglista-vezető, nálánál több GS-diadalt csupán ketten jegyeznek: az Ausztrál Opent ezúttal óvatosságból kihagyó svájci ex-világelső Roger Federer és a teniszvilág „tetején” korábban már szintén többször is járt – ezúttal viszont a negyeddöntőben búcsúra kényszerült – spanyol Rafael Nadal. Ők egyformán 20-20 GS-tornát nyertek eddigi profi pályafutásuk alatt.

A 2021-es melbourne-i tornán egyebek mellett a jutalmazást illetően is eltértek a korábbi esztendők gyakorlatától. Az összdíjazás 80 millió ausztrál dollár – magyar pénzben mintegy 19 milliárd forint – volt, csaknem 13 százalékkal magasabb a 2020. évinél. A férfiakat és a nőket azonos mértékben dotálták, a javadalmazási arányokon azonban változtattak: a finalisták és az elődöntősök az előző esztendeinél kevesebbet, a korábban kiesettek viszont többet kaptak. Hogy példákkal is szolgáljunk: az egyesben győztes Oszakának és Djokovicnak a csökkentés nyomán ezúttal egyaránt 2, 75 millió ausztrál dollárral kellett beérnie (a veszteseknek 1,5-1,5 millió jutott). Ugyanakkor a selejtezőből a főtáblára felkerültek 100 ezerrel vigasztalódhattak, s még az első kvalifikációs körben kiesettek mindegyike is kapott 25 ezer ausztrál dollár „megemelt zsebpénzt”.

Teniszlabdáról váltsunk nagyobbra: természetesen focival folytatjuk. Nem meglepő módon a futball világát is alaposan felforgatta 2020-ban a világjárvány. Bajnokságok tolódtak, halasztódtak, maradtak el részben vagy egészben, felborult a nemzetközi program is, a válogatottak és a klubcsapatok fellépéseit a szövetségek helyett a vírusos valóság alakította. És ha voltak is meccsek, azok az esetek nagy többségében üres stadionokban, nézők nélkül zajlottak, ahová pedig beengedtek szurkolókat, ott a védelmi lépések, az egészségügyi óvintézkedések egész sorát foganatosították itthon és külhonban egyaránt. A labdarúgás mint legnépszerűbb sportág 2021-ben részben visszatalálhat régi énjéhez, amennyiben az erre az évre áttett, idehalasztott vagy eleve idei rendezésű mérkőzések regimentje vár a kiéhezett drukkerekre, akik legfeljebb abban nem lehetnek egészen biztosak, hogy a stadionok lelátójáról követhetik-e élőben nyomon kedvenceiket, vagy a televíziós közvetítésekkel kell beérniük, esetleg a két élvezet keveréke várja őket az új esztendőben.

A kérdőjelek egy része abból fakad, hogy maga az Európai Labdarúgó Szövetség (UEFA) sem tudta még február végén, hogy lehetnek-e nézők a pandémia miatt tavaly egy évvel elhalasztott, ez év nyarán, június 11. és július 11. között esedékes, részben budapesti rendezésű Európa-bajnokság meccsein. Az UEFA úgy döntött, hogy tavasszal dönt a kérdésben, így mi is csak áprilisban-májusban tudhatjuk meg legkorábban, hogy zártkapus összecsapások lesznek-e, avagy a helyszínen láthatunk majd Eb-találkozókat, amelyek közül néhányat ráadásul a Puskás Arénában játszanak. Merthogy a kontinentális szövetség – lapzártakor legalább is ez volt a helyzet – kitart amellett, hogy a 24 csapatos Eb-t az eredeti, amúgy még a koronavírus-járvány kirobbanása előtt elfogadott tervnek megfelelően 12 ország egy-egy városában, így a magyar fővárosban bonyolítja le. Ez azt is jelenti, hogy a Puskás Arénában négy találkozót, három csoportmérkőzést és egy nyolcaddöntős találkozót rendeznek. A pillanatnyi állás szerint az Európa-bajnoki résztvevő magyar válogatott hazai pályán találkozik június 15-én a címvédő portugálokkal, június 19-én a világbajnok franciákkal, míg harmadik csoportmeccsünket a sokszoros világbajnok németekkel június 23-án Münchenben vívjuk. Hogy a halasztás ellenére hivatalosan Euro 2020 nevet viselő 16. labdarúgó Eb-vel mi lesz, mi lehet, ahhoz adalékul szolgálhat, de nyilván nem adhat rá választ Aleksander Ceferin UEFA-elnök nyilatkozata, amely szerint a lakosság átoltottsága kulcsfontosságú ahhoz, hogy az eredeti terveknél maradhassanak.

Bizonyos kapaszkodók azért vannak. Tavaly szeptemberben – tizenhatezer szurkoló előtt – Budapest adhatott otthont a Bayern München és a Sevilla közötti, egyébként német sikert hozó európai Szuperkupa-döntőnek, amikor is harminc százalékig lehetett „feltölteni” a Puskás Arénát. Itt már 2021 elején újabb nemzetközi mérkőzéseket, jelesül több Bajnokok Ligája-meccset is játszottak, igaz, azokat üres nézőtér előtt, mivel éppen erősödőben volt a pandémia újabb hulláma. Ezért is talány egyelőre, hogy végül is hány százalékos stadionkihasználtság mellett rendezhetők majd mérkőzések a nyáron.

Ez utóbbi kérdés felvetődik az autós gyorsasági világbajnokság eliteseményével, a Forma-1-es vébével kapcsolatosan is, és különösen fontos a számunkra azért, mert a „száguldó cirkusz” egyik állomása változatlanul a mogyoródi Hungaroring. A Magyar Nagydíjért augusztus elsején viaskodik a mezőny, amelyben ott lesz a pilóták közül csapatával utolsóként szerződő Lewis Hamilton is. A 34 éves brit versenyző február elején állapodott meg a Mercedes istállóval, amely – nem hivatalos információk szerint – a bónuszokon kívül 45 és fél millió eurót fizet a hétszeres világbajnoknak az idei vb-szezonra. Hamilton, aki több pilótatársához hasonlatosan elkapta és szerencsésen kiheverte a koronavírust, címvédőként indul az új idényben, s ha megint nyerni tud, megelőzi az abszolút rangsor élén a hozzá hasonlatosan hét világbajnoki elsőséget gyűjtött Michael Schumachert. A síbalesete óta ágyhoz kötött német klasszis fia, a 21 éves Mick ebben az évben mutatkozik be a Forma-1-ben, s legalább akkora érdeklődés övezi debütálását, mint a „formás” karrierjét három év után újrakezdő Fernando Alonso szereplését. A spanyolok 39 esztendős versenyzője, aki két ízben – 2005-ben és 2006-ban – volt világbajnok, a Renault-t váltó Alpine istálló csapatában, a március utolsó vasárnapjára tervezett Bahreini Nagydíjon térhet vissza az F-1 világába.