Aranyat kiharcoló Tigris

Aki hisz a csillagjegyekre alapozott előrejelzésekben, példának okáért a kínai horoszkópban, az 2022-nek abban a tudatban vághatott neki, hogy az idei igazán az ő esztendeje – ha a Tigris évében született. A tizenkét évente ismétlődő „állati” körforgás szerint február elsején köszöntött be a kínai holdújév, amely a tigrisjegyűek – így az 1998-ban születettek – esetében kivételesen eredményes, sikerekben gazdag időszakot ígér(t).

Írásunk hőse, az 1998. március 13-án, kínai apa és magyar anya gyermekeként Budapesten napvilágot látott Liu Shaoang – népszerű nevén Ádó, amelyet egy kínai császár után kapott – az asztrológia híveinek további megerősítéssel szolgált, amikor közel 24 (kétszer tizenkét) évesen, ha úgy tetszik, hamisítatlan tigrisként a Tigris évében sporttörténelmi súlyú diadalt aratott: februárban, a pekingi havas-jeges ötkarikás játékokon Magyarország első téli egyéni olimpiai bajnoka lett.

A rövidpályás gyorskorcsolyázás jó ideje nemzetközileg is magasan jegyzett alakja stílszerűen a kínai fővárosban ért pályafutása eddigi csúcsára, a saját erejével, tudásával tökéletesen tisztában levő harcosként, csillagjegyének megfelelően bátor, elszánt, ugyanakkor higgadt versenyzéssel. A históriai győzelmet 500 méteren aratta, tulajdonképpen úgy, hogy pillanatnyi kétséget sem hagyott felőle: a short trackeseknek ezen a távján ő a legjobb a földön.

Ádó bátyjának balszerencsésen zárult a futása 1000 méteren. Liu Shaolin Sándor megnyerte a távot, s percekig ötkarikás aranyérmesnek érezhette magát, utóbb azonban – a hazai pálya lejtésének nagyon is betudhatóan – elvették tőle az első helyet. Más kérdés, hogy a fivért a pekingi egyéni olimpiai bajnoki győzelemtől megfosztó szankció nyomán léphetett elő ebben a számban bronzérmesnek Ádó… Gyógyírt az sem jelenthetett a dráma pillanataiban, hogy csapatban mindketten nyertek már korábban olimpiát, jelesül Sanyi és Ádó is részese volt a magyar férfiváltónak a 2018-as phjongcshangi játékokon, Magyarország első téli olimpiai bajnoki címét nyerve.

Hogy a számok misztikumával rokonszenvezőknek se legyen hiányérzetük, rögzítsük: február 13-át írtunk, amikor az ifjabb Liu sporttörténeti súlyú olimpiai sikere megszületett. Ezen a napon úgy ért fel karrierje eddigi csúcsára – avagy égi példával élve: a zenitre -, hogy minden és mindenki a helyén volt. Leginkább ő maga, aki utóbb megvallotta: úgy kelt fel aznap, hogy olimpiai bajnok lesz. Mindvégig tökéletesen nyugodt maradt, s a selejtezőktől egészen a fináléig abszolút favoritként viselkedett és versenyzett, a frászt hozva rá a legfőbb riválisokra is. A Ferencváros rövidpályás klasszisa a döntőben is azonnal az élre állt, és rajt-cél győzelmet aratott, a jeges környezetben különösképpen lelket melengető diadalt aratva. Amit a félig kínai magyar fiúnak kijáró vendéglátói fogadtatás még tovább erősített, tán azért is, mert a fivérek sportpályafutásuk elején huzamos ideig Kínában éltek és apjuk akaratának megfelelően ott sajátították el a rövidpályás gyorskorcsolya műhelytitkait, alapozták meg későbbi nagy eredményeiket.

A két olimpiai aranyon túl Ádó még juniorként mind a három egyéni távon vb-t nyert, majd már a felnőttek között világbajnokká avanzsált a legrövidebb számban, és Magyarország első összetett világbajnoka is ő lett, amellett négyszeres Európa-bajnoknak is vallhatja magát.  Az aranyos sorozat lapunk megjelenése után alig néhány nappal folytatódhat: a „kis Tigris” az áprilisi montreali világbajnokságon futhat újfent nagyot. És aztán már szinte nyakunkon a következő téli olimpia, 2026-ban, Milánóban – reményeink szerint ismét Ádóval a főszerepben.  

J.

Megosztom