Extrém sport: parkour
A világjárvány idején különös népszerűségre tett szert egy eddig talán kevésbé ismert extrém sport, a parkour. A parkour nem másról szól, mint hogyan jussunk el egyik pontból a másikba minél gyorsabban és minél látványosabban. A parkourban nincsenek szigorúan meghatározott mozdulatok vagy kötött mozdulatsorok. Minden akadályon való átkelés egyedi és egyéntől függő. Fejleszti az izomzatot és megtanít arra, hogy a megfelelő technikával minél hatékonyabban jussanak át egy-egy akadályon.
A sportág Franciaországból ered, és egy David Belle nevű fiatalember alapította 1997-ben. Ő és Yamakasi nevű csapata ihlette a sportág űzőinek kultuszfilmet jelentő, hasonló nevű film készítőit.
Magyarországon is léteznek klubok, ahol a parkourt profi módon oktatják és űzik. A parkourt gyakorlókat traceurnek nevezik, ami szó szerinti fordításban nyomjelzőt jelent.
De miért is lett a parkour népszerű a járvány idején, amikor az embereknek sok helyen ki sem lehetett mozdulni az otthonukból? Azért, mert az egyes mozdulatokat, az ugrásokhoz szükséges mozdulattípusokat kitűnően lehetett – természetesen képzett instruktorok távoktatása mellett – otthon is gyakorolni.
Azok a gyerekek, akik komolyan űzik ezt a sportot, néhány év alatt egészen különleges képességekre tesznek szert, ami a hétköznapi halandók számára már-már csodaszámba megy. Pedig mindössze arról van szó, hogy kellő gyakorlással a képességeink maximumát tudjuk nyújtani. A gyerekek számára egyébként különösen motiváló lehet, hogy több számítógépes játékban, így például a Minecraftban és a Fortnite-ban is megjelenik a parkour. Maga a sportág is úgy épül fel, mint egy számítógépes játék: először csak egyszerűbb feladatokat hajtanak végre, majd ahogy fejlődik a játékos és gyarapodik az eszközparkja, egyre komolyabb, bonyolultabb feladatokat tud végrehajtani.
