Jamaica a Karib-tenger gyöngyszeme

Régóta terveztem, hogy egyszer a születésnapomat egy egzotikus országban fogom megünnepelni. Jamaica mellett döntöttünk, ahol még nem jártunk. A nálunk általában legzordabb időjárású januárban a Karib térségben nappal 28-32 CO a hőmérséklet, a Karib-tenger hőfoka pedig 27 C°. Ez mind igaz is volt, csak egy dolog kerülte el a figyelmünket a tervezés során, a december és a január ott csapadékos időszak, ezért jobb lett volna helyette a februárt választani, de mit tegyünk, ha a születésnapom januárra esik?

Az utazásunk során csak Frankfurtban kellett átszállnunk, és a nagy gép már Jamaica második legnagyobb városában, Montego Bay-ben szállt le. Kora reggel indultunk a Liszt Ferenc repülőtérről, a naplementét pedig már a szállodai szobánk erkélyéről csodálhattuk meg.   Itt az északi parton van a legtöbb szálloda, és a homokos tengerpart ideális a fürdésre. A szállodánk koloniális stílusban épült, mindenhol balusztrádok, oszlopok és boltívek, a bejáratnál hatalmas oszlopokon timpanon. Ezekben a fejlődő országokban a fiatal munkaerőből jelentős túlkínálat van, ami miatt a szerintünk szükséges munkaerő legalább négyszeresét foglalkoztatják. Volt is bőven pincér, felszolgáló, takarító, medenceőr, biztonsági szolgálat emberei, még kutyás őrök is vigyáztak ránk. A szállodában tehát lesték minden kívánságunkat.

Mivel az országban a bal oldali közlekedés számít szabályosnak, nem voltunk kellően bátrak, hogy bérelt autóval fedezzük fel a környéket. Ennek ellenére akár csoportos utazásra fizettünk be, akár taxival mentünk el a betervezett látnivalókat megnézni, nem éreztük a bérelt autó hiányát. Az egész ország a Bob Marley őrületben él, mindenhol az ő leghíresebb dalait, pl. „Gonna be all right” hallgathattuk, akinek a zenéje terjesztette el az egész világon a raszta hitet. A raszták addig növesztik a hajukat, ameddig tincsekbe nem csavarodik. A hitük szerint a raszták Izrael egyik elveszett törzséhez tartoznak, akiket elvisznek Babilonból az ígéret földjére, Etiópiába. A raszta színvilág nagyon érdekes, mert a piros a Jamaica történelmét megfestő vért, a fekete a lakosság többségének bőrszínét, az arany az elnyomás feletti győzelmet, a zöld pedig Jamaica termékenységét jelenti.

Jamaicában a leghíresebb látnivalókat élvezhettük Montego Bay-ben, Negrilben, az Ocho Rios gyönyörű vízesését, amely 183 méter magasból zúdul alá, a híres „Kék barlangot”, de a cölöptutajokkal megszervezett rafting során szerzett élményeink a leginkább maradandóak. Amíg mi a cölöptutaj hátsó részén elhelyezett kétszemélyes kényelmes fotelokból csodálhattuk a gyönyörű tájat, addig  kormányosunk bambuszbottal irányította a tutajt a zugókon keresztül, a palackzöld sötétségű fényes, fenséges folyón, a Rió Grandén, ahol az indák boltívet alkottak.

Béke és nyugalom árasztott el mindent, így utaztunk a természet közepében, valahol a nagyvilágban a tenger felé… 

Dr. Tóth István

Megosztom