A himalájai jeti európai „testvére” ezen a nyáron megint hallatott magáról: újfent látta, vagy legalább is látni vélte valaki a skótok nemzeti hírességét: a Loch Ness-i szörnyet. Ami bizton állítható: a 2017-ben készült, de újraelemzésre csak most júniusban elővett, rövidke webkamerás felvételen valami valóban van. Konkrétabban: annyi kivehető, hogy a loch, vagyis a tó közepén valami úszik…
Ami tényszerűbb: Inverness városának a helyi Ness tóhoz kötődő „szülötte”, ha valóban élne, úgy 1500 éves lenne, merthogy a Nessie becenévre „hallgató” lényről jó másfél évezrede regélnek már kicsik és nagyok vissza-visszatérően. Míg elébb csupán szűk körben esett szó róla, idővel világméretű ismertségre tett szert anélkül, hogy valaha is az évszázadok során, hiteles módon bárki személyesen találkozott volna vele…
Skócia legfőbb titkának első ismert említése 1445 esztendővel ezelőtt történt: Szent Kolumba legendájában a szent megment egy embert a Ness-folyó szörnyétől. Nessie első „kézzelfogható” újkori észlelése 1933 májusára datálódik, hogy aztán még az év augusztusában újra lássák, az első fotó pedig 1934 áprilisában elkészüljön róla, amint a hosszú nyakú jelenség feje kiemelkedik a vízből. A kétségtelenül nagy szenzációt keltő felvételről utóbb kiderült, hogy igazi hamisítvány, a fotót a leleplezés szerint közelről készítették hajómodellre erősített „szörnyidomokról”. A később ismétlődő hasonló csalások sem vették el azonban a Nessie valós voltában rendületlenül hívők kedvét, s a mai napig sokan vallják-hirdetik meggyőződéssel, hogy márpedig az ő szörnyük igenis létezik.
Hogy valami van, vagy inkább lehet, arról tudományos expedíciók, különböző kutatások, szörnyfellelési kísérletek és elméletgyártások tanúskodnak. Hogy utóbbiaknál maradjunk: az egyik közkeletű elképzelés szerint Nessie egy amúgy már rég kihaltnak vélt dinoszaurusz-faj valamiképpen fennmaradt egyede. Az olykor hónapokig, sőt évekig tartó el-eltűnésére – vagyis amikor senkinek sem sikerült látnia-észlelnie őt – az a válaszféle született, hogy a 40 kilométer hosszú, 230 méter mély tó fenekén valahol alagút, vagy valamilyen hasadék lehet, amely a Loch Nesst összeköti az óceánnal, így Nessie bármikor ki- és visszaúszhat, vagyis elrejtőzhet a kíváncsi szemek és kamerák elől. Jóval hihetőbb variánsnak tetszik tudósok ama feltételezése, hogy a gigantikus állat hatalmas angolna lehet. A hipotézist arra a vizsgálatra alapozzák, melyet a tóból vett vízminták átfogó DNS-elemzésével végeztek 2018-ban. Neil Gemmell új-zélandi kutató utóbb azt mondta, hogy „őshüllőszerű szörnyetegre, dinoszauruszra utaló nyomot nem találtak”, s a kapott adatokból inkább óriási angolna meglétére lehet gyanakodni, de hozzáfűzte: eddig még soha senki nem fogott ki extrém méretű halat a Loch Nessből. A „C-verziónak” elkötelezettek ugyanakkor azt hirdetik, hogy akik Nessie-t vélik felfedezni a tóban, valójában elpusztult fenyőfák törzsét láthatják, amelyek olykor feljönnek a vízfelszínre, szörnyhatást keltve. A legkézenfekvőbb, s a „gyanús” felvételeket is magyarázó válasz szerint pedig a szörnypártiak az olykor különleges alakot formáló hullámokat nézik Nessie-nek.
Akárhogy is legyen, a Nessie-hívők és a szörnytagadók külön csatája közepette Skócia szépen elvan öreg legendájával, „aki” a felmérések szerint évente mintegy 41 millió fontot termel a skót gazdaság számára. A ridegebben fogalmazók szerint hamisítatlan Nessie-bizniszről van szó, amely azonban csak addig működhet igazán jól, amíg a szörny – vagy így, vagy úgy, de – létezik, legalább mese szintjén. Mert hát bizonyosan nem keresné fel évi átlagban egymillió turista Loch Nesst, ha Nessie-ről fehéren-feketén kiderülne, hogy valójában nincs is…
Jancsó Kornél
