A sakk kötöttfogású szellemi birkózás. Kötött pálya, kötött idő, szigorú szabályok. Mégis a végtelen lehetőségek – szorozva kettővel – játéka. A szabad választás lehetősége vagy illúziója egy kimeríthetetlen kombinációs szövevényben. Egy túlélő-szerepjáték, az élet absztrahált modellezése. Lehet, hogy a sakkjátékra is ugyanúgy kell nevelni a legkisebb gyerekkortól, mint az életre? Vagy a kettő amúgy is ugyanaz, és az iskolában kellene tanítani, ha már az erkölcsöt is mint külön tantárgyat bevezették? Talán éppen „Sakk és erkölcs” lehetne az új tantárgy neve… Erről, az életről általában és a pedagógus Polgár házaspár életművéről, a már családanya sakkfenomén Polgár lányokról beszélgetek a „feltaláló” édesapával egy flakon ásványvíz és a játékra kész pingpongasztal mellett.

Pró és kontra hallottam már számtalan vitát, olvastam jó egynéhány cikket a „tehetség vagy munka” tárgyában. A törvényszerűen kikristályosodó kérdés vagy vitapont mindig az maradt: van-e reprodukálható módszer egy gyermek zsenivé nevelésére, egy működő recept, illetve – tegyük föl, van – nem ártunk-e ezzel a gyermeknek, nem fosztjuk-e meg őket a mindenkinek járó felelőtlen, játékos gyermekkortól, melynek hiánya súlyos következményekkel járhatnak a későbbiekben? Ebben a pedagógiai modellben a szabadságnak mennyi a mozgásterülete?– kérdezem az apa-menedzser-mesteredző és mint olyan pszichopedagógus Polgár Lászlót.
A lányaim sikeres és maradéktalanul életörömteli, csinos nők és gyakorló anyák. Szakbarbárság helyett hat-hét-nyolc nyelvet beszélnek a lányok összesen, Zsuzsa ebből hét-nyolcat, olimpiai és világbajnok, sikeresen végezte az egyetemet, boldogan él férjével az Egyesült Államokban, gyermekeit tisztességgel neveli, és sakkiskolát vezet. Zsófi elvégezte a belsőépítészetet, aztán a számítógépes grafika felé fordult, járt képzőművészeti főiskolára, festeget, de számítógépes grafikai programokkal is dolgozik, újságot, könyvet szerkesztett, hat nyelven ő is beszél, példás és boldog a családi élete, két gyerekkel. Jutkának „csak” öt nyelvre futotta, de hát a sakkban ő vitte a legtöbbre, sportra, nyelvre nyilván kevesebb idő jutott. Amellett viszont, hogy a sakktörténet legjobb női sakkozója, és a férfi FIDE ranglistán is folyamatosan az élmezőnyben van, és lassan negyed évszázada – tizenkét éves kora óta – megszakítás nélkül vezeti a felnőtt női világranglistát, állatorvos férjével boldogan éli világát, és neveli szeretetben unokáimat.

Zsuzsa és Zsófi gyermekei egyébként szintén jeleskednek sakkban, sőt már könyveket is írnak. Ez a minden próbát kiálló, tisztességes válasz a „gyermekvédelembe” burkolt, nemtelen kritikákra és önjelölt gyermekpszichológusok igaztalan „szakbarbárosozós” vádjaira. A nehezen értelmezhető, de a saját felnőttkorukra szóló szabadságot is megadtam a gyerekeknek, ennek a jegyében döntöttek, milyen irányba fordítják nagykorú életüket. Én a lehetőséget adtam meg, hogy a lányaim zsenik lehessenek. Átlagemberré igen könnyű válni, fordítva viszont lehetetlen. Éppen az igazi szabadságot adtam meg a gyermekeimnek, akik huszonévesen eldönthették, milyen emberek akarnak lenni.

Valóban, olvastam pár régebbi cikket, amelyek valami látens gyermekkínzást sugalltak, a már közhelynek tűnő szakbarbár-vád mellé, illetve a szülők kényszeres vetített önmegvalósítását. De az tény, hogy egy gyerek általában nem szeret önként nyugton ülni, biflázni és egy unalmas szótárra vagy tankönyvre cserélni a focit vagy a strandot.
Ennek nem mond ellent, hogy a gyermek roppant élvezettel és örömmel tapasztalja meg a haladás, a tudás és felismerés élményét, hajlandó és tud játékosan tanulni. Hiszen éppen erről szól nevelési, képességfejlesztési programunk. Annál meg semmi sem természetesebb, mint hogy a sakk, a matematika és a nyelvek mellett kell a mozgás, a játékos sport. Állóképesség és fizikai ellenállóképesség nélkül teljességgel lehetetlen azokat a szellemi terheléseket elbírni, amelyeket a lányok sikeresen kiálltak és kiállnak. Öt-hat óra intenzív versenysakkal is le lehet egyébként egy kilót fogyni, ha valaki az alakja miatt sportolna. A pingpong nálunk családi sport, játék és küzdelem, de nem kergettük a lányokat az asztal körül, ha épp nem sakkoztak vagy pingpongoztak. Tény, hogy a reggel hatkori felkelés után pingpongedzéssel indult a nap. Űztek ők jókedvvel más sportot is, kick-boxtól, judótól a kerékpáron, teniszen és a táncon keresztül az úszásig, de tízkor a sakkedzés kezdődött, ez megszakításokkal – például nyelvórákkal – tartott estig. Mindemellett hozzávetőlegesen nyolcvan országot látogattak meg a lányok, bejárhatták, megismerhették a világot, és rengeteg barátot szerezhettek.

A „Polgár-módszer”, illetve a Polgár család ismeretében nagyon egyszerűnek, kézenfekvőnek tűnik a dolog. Az USA-ban is felnőtt egy „Okosbaba-program” korosztály, és valóban kerültek ki sikeres gazdasági szakemberek közülük, de csakugyan minden gyerek alkalmas résztvevő lenne a „Polgári-zsenigyárban”? Másik oldalról nézve pedig muszáj okvetlenül zseninek lenni egy gyereknek?
A családnak és a társadalomnak kell elsősorban alkalmasnak lennie egy potenciális zsenivel való együttfejlődésre és a körülmények megteremtésére. Feltételezem, hogy minden gyerek zseninek születik, csak általában nem hagyják azzá fel is nőni! Nagyon fontos lenne rögtön felkelteni az érdeklődését egy speciális terület felé, amelyen aztán a gyermeket napi tíz-tizenkét órában tanítani, fejleszteni kell. Az egyénnek is jó zseninek lenni, a társadalomnak meg kifejezetten hasznos, sőt az a társadalom, amelyik ezt nem ismeri fel, azt lekörözik, versenyhátrányt szenved. El kell tehát érni hogy minél több zseni nevelődhessen. Attól nem kell félni, hogy zsenidömping, túltermelés keletkezik, ahhoz egyszerűen hiányoznak a feltételek. Speciális iskolákra lenne szükség, amik bár nem kerülnének sokkal többe, viszont az osztálylétszámokat és a tantárgyak számát csökkenteni kellene. Aki tíz tárgyat tanul, az semmiben sem lesz jó. Aki egy területen zseni, az már könnyebben válik zsenivé egy másik diszciplínában is. Megtanul tanulni, megtanulja a kutatómunka, a kreatív gondolkodás módszereit. Ha megtanul egy-két nyelvet, a harmadikat, negyediket már könnyen veszi.

Egyszerűnek tűnik, de tisztázzuk pontosan, tulajdonképpen ki a zseni? Géniusz, észkombájn, szellemi óriás, lángelme?
Talán ez mind együtt, vagy egyenként. A zseni bizonyos területen jelentősen kimagaslik a többi közül, és a későbbiekben bent van a világ, mondjuk huszonöt legjobbjában.

Vajon a Polgár lányok férjei, Polgár László vejei, akik nem mentek át a „polgárin”, ők hogy teljesítenek egy ilyen igencsak kemény családi követelményrendszer mellett?
Nem tudatosan és szisztematikusan, de valamilyen kemény képzésen csak átmentek, mert például Zsófi férje Izrael vezető ortopéd sebészorvosa, kétszeres izraeli sakkbajnok volt tizennyolc évesen, csak az orvosi hivatásért feladta a versenyszerű sakkot. Jutka férje állatorvos, minden vizsgája kitűnő volt, vörösdiplomával végezte az egyetemet. Zsuzsa az USA-ban él, közgazdász-menedzser a férje, és egyébként sakk-sportvezető.

Sok szó esett a nyelvekről, amúgy is ez a magyar oktatás egyik rákfenéje. A Polgár családban tíz nyelvet beszélnek, ezek népekhez, kultúrákhoz köthetők. Az egész család beszéli az eszperantót, de eszperantó nép és „nemzeti kultúra” nincs. Tévednék? Vagy az eszperantónak van valami köze a sakkhoz?
A tiszta logika és a esztétikai élmény tekintetében igenis látok összefüggést, és mint a sakk, az eszperantó is közelebb hozza a soknyelvű embereket, nemzeteket egymáshoz. Rendkívül könnyen tanulható a szókincse, átlátható a nyelvtana, fonetikus az írása, dallama is szép. Bizonyított tény, hogy tízszer gyorsabban tanulható, mint akármely nyelv, ráadásul univerzális alapnyelv, a rá fordított idő busásan megtérül más nyelvek tanulásánál. Az angol vagy a francia elfogadható szintű elsajátítása kétezer órába kerül, az eszperantóé kétszázba. Aki az eszperantóból startol az angol felé, ezerhatszáz óra alatt éri el a fent említett szintet. Az eszperantó mindazonáltal egy élő közösségi mozgalom, világnézet is, a nyelvi egyenlőség szimbóluma. Az eszperantisták ötven országban nyújtanak egymásnak ingyenesen fedelet.

A lányok felcseperedtek, a hat unoka is a „polgári” útra lépett, a készségfejlesztő, zseninevelő projekt élő bizonyítékaiként. A Polgár szellemi műhelyben azonban egy újfajta sakkjáték is született. Van a csillagsakknak valami köze a „zsenitréninghez”?
Csak annyiban, hogy a harminchét mezős csillagsakk a hagyományos hatvannégy mezős sakknál sokkal gyorsabb játék, gyorsabb reakciót követel. Öt-öt tiszt és gyalog áll mindkét oldalon. Csak a gyalogok felállása adott, a tiszteket tetszőlegesen lehet felállítani a hatszögekből álló pályán. A játszma elején a játékosok felváltva helyezik fel a táblára a bábuikat. Aki elővigyázatlanul rakosgat, már a nyitó lépésből mattot kaphat, erre a huszárral mód nyílik. A csillagsakk a hagyományos sakkot sűríti egy érdekesebb, pörgőbb játékba, mely az agyat is felpörgeti. Lényegesen több kombinációs lehetőséget nyújt, és a kreativitást gyorsabban fejleszti, mint a hagyományos sakk. Itt nagyon gyorsan, nagyon jól kell dönteni. A hangsúly viszont mindig a helyes, nem a gyors döntésen van, és zárszóként: az itt tanult kreativitást mindig át lehet vinni az élet bármelyik területére!

Megosztom