Beszélgetés Husvéth Lóránttal

A cég a szakterület legjobbjai közé tartozik a 2017-es megalapítás óta. Biztos, kiterjedt ügyfélkörük van, de alkalmi felkéréseknek is eleget tesznek. A körülbelül négyszáz embert foglalkoztató Optimum Facility Services Kft. ügyvezetője, Husvéth Lóránt nem orvos édesapja pályáját választotta, hanem közgazdászként építette fel a nulláról sikeres vállalkozását. Vele beszélgettünk.

– Kis család a miénk, édesapám és édesanyám is egyke, én magam is testvér nélküli vagyok – mondta el életrajzának fontosabb tételeit bevezetésképpen, majd az 50 éves ügyvezető igazgató a jelenbe ugrott tovább. – A sors fura játékaként születésemnél fogva én tősgyökeres budapesti vagyok, édesapám veszprémi, bár nagyon korán elkerült onnan, édesanyám anyai ága pedig pécsi, de végül mégis mindenki a fővárosban kötött ki. Édesapám a Sportkórházban dolgozott orvosként, édesanyám is laboratóriumi területen volt aktív, nekem pedig a felnőtt életem alakult úgy, hogy ma már veszprémi párom miatt gyakorlatilag kétlaki életet élek. Vagyis időm nagy részét Veszprémben töltöm még úgy is, hogy a cégem, a munkám és sok minden más Budapesthez köt. A végzettségem közgazdász, abban az időszakban jártam gimnáziumba és utána főiskolára, amikor rengeteg minden változott, és tulajdonképpen nagyon hálásnak kell lennünk annak az időszaknak, hogy olyan utak nyíltak meg az én generációm előtt, amilyenek korábban egyszerűen nem léteztek.

– Ám nem az egészségügy irányában indult el…

– Engem mindig is vonzott a munkavégzésnek az a fajta szabadsága, amely egy cég vezetését, menedzselését, felépítését jelenti. A szüleimet nyilván az őrületbe kergettem azzal, hogy semmiképpen nem kívántam az orvosi vonalat követni, hanem mindenképpen más munkában gondolkodtam. Abban a szerencsés helyzetben voltunk, hogy a kilencvenes években, a 2000-es évek elején a mi korosztályunk gyorsan és hirtelen egyedülálló lehetőséget kapott, tudással, nyelvtudással nagyon korán komoly és emberpróbáló feladatokhoz juthatott az ember. A szüleim hihetetlenül nagy energiákat fektettek a nyelvtanulásomba, németül, angolul anyanyelvi szinten és egy kicsit franciául is beszélek, s ez a tudás volt az alapja mindannak, amit aztán az élettől kaptam. Huszonéves fejjel felvettek egy dán tulajdonú, de Magyarországon osztrák menedzsmenttel működő céghez igazgatói pozícióba, később e takarítócég ügyvezetője lettem. Innen már kifejezett meghívásra tudtam továbblépni, s utána tíz évig voltam egy hasonló profilú francia cég magyarországi igazgatója.

– Fiatalon ez nagy kihívást jelenthetett az ön számára…

– Valóban, hiszen minden esetben többszáz embert kellett irányítanom, felelős voltam értük, meg kellett tanulnom mindezt megfelelően kezelni, együtt élni vele. Nagyon hasznos volt az is, hogy a multicégek révén az ember rengetegféle kultúrát, munkakultúrát, munkamódszert ismert meg. S ott volt a magam elgondolása, hogy a saját filozófiám alapján megpróbáljak egy céget gyakorlatilag a nulláról felépíteni. 2010 után jött el ennek az ideje, az eredménye pedig a jelen: az ipari szolgáltatásokkal foglalkozó cégem, amelyet Optimum Facility Services Kft.-nek hívnak, mindannak a letisztult formája, amit az elmúlt bő húsz évben tanultam, tapasztaltam, átéltem, s amit én erről a szakmáról gondolok.

– Vagyis jó Optimum-főnöknek lenni…

– Nagyon megnyugtató az, hogy nem kell külső kényszereknek vagy külső üzletpolitikának megfelelni, hanem a magam mellé gyűjtött kollégáimmal, szűk csapatommal saját gondolatmenetünk alapján tudtunk és tudunk egy céget felépíteni és tovább építeni. Munkánk jellemzője alapvetően a szervezettség, s persze a nagyon komoly technológiai háttér. Kiemelten fontos számunkra, s ezt az évek óta meglévő ügyfélkörünk visszatükrözi, hogy csak olyan munkához adjuk a nevünket, ahol ennek a szolgáltatásnak értéke van és ennek megfelelően egyfajta minőséget is elvárnak, amelyet mi tudunk képviselni.

Husvéth Lóránt mai önmagáról:

„Már nem sietek sehova. Nagyon fontosnak érzem az egészséges egyensúlyt a munkám, a magánéletem, a hobbijaim, a családom, a cégem között. Nagyon szeretek utazni. Ha lehetőségem és időm adódik rá, szívesen sportolok, alapvetően vitorlázom, síelek és teniszezem. Van egy csodálatos társam, mindkettőnknek van egy-egy csodálatos gyereke, lassan mindkettő nagykorú, s azt gondolom, nagyon szép időszak elé nézünk.”

 „Jó volt látni szüleimen, hogy megnyugodtak, örömmel töltötte el őket az az élet, amit nekem sikerült felépíteni. Ötvenéves vagyok, lassan ötvenegy, tele tervekkel. Nyilván szeretném még a céget 10-15 éven át működtetni, azon a szinten, ahol jelenleg jár. Ehhez újabb és újabb projekteket kell tudnia az embernek megvalósítani. Én készen állok rá.”