A szinglik királynője

„Csak egy lány vagyok, aki eljátssza, hogy színész”- hangzik Renée Zellweger önmeghatározása. Láthattuk őt pufók képű diáklánynak, néhány pluszkilóval küzdő szinglinek, élvezhettük játékát romantikus ápolónő, anyáskodó parasztlány, vagy éppen rovott múltú musicalsztár, áldozatkész anya szerepben. Filmes alteregója, Bridget Jones amennyit hozott a konyhára meg népszerűségben, annyit is rontott a színészi kvalitásai további kibontakoztatásában. Hat évig mosolyszünetet tartott Hollywooddal, a filmezéssel. Amikor egy jótékonysági gálán 2014-ben visszatért, leginkább a megváltozott külseje, a plasztikai sebészeti beavatkozás nyomait viselő arcvonásai keltettek feltűnést. Két filmmel, a Bridget Jones babát várral és a második Oscar-díjat hozó Judy-val, a Judy Garland utolsó londoni turnéja köré épülő életrajzi sztorival sikerült újra felverekednie magát az élvonalba.

A báj, a humor, a jókedv, a melegszívűség kedvenceként „váltott belépőt” az életbe és a mozivilágba Renée Zellweger, a texasi lány. Amerikai fülek számára furcsa hangzású nevét osztrák- svájci származású mérnök apjától és nővérként dolgozó, norvég származású anyjától örökölte. Anyai nagyanyja után keresztelték Renée-nek. Önfeledt, gondtalan gyerekkora volt Houstonban. Bakfisként több időt töltött a focipályán imádott bátyjával, Drew-val és a lovardában, mint az iskolapadban. A lovasbajnoktól az állatmenhely tulajdonosig az álmai a négylábúak körül forogtak. Keresve sem találni nála elszántabb állatvédőt az álomgyárban. Igazmondó humorával többször is megjegyezte. „Leghűségesebb társaim mindig is az állatok voltak. Több szeretetet kapok tőlük, mint a kétlábúaktól”. A meglehetősen lusta, álmodozó, romantikus alkatú Renée-t édesapja lökdöste a továbbtanulás felé. A texasi egyetemen az irodalom mellett azért kezdett el színjátszással is kacérkodni, hogy kellő óraszámot szerezzen a színjátszó kurzuson a diplomához. Egy ideig egy topless koktélbárban volt felszolgáló, hogy önálló keresetre is szert tegyen. Bájos külseje, életvidámsága nem maradt észrevétlen, reklám- és tévéfilmes szerepekre hívták. Kis költségvetésű, többnyire Texasban játszódó filmek után Zellweger Tom Cruise oldalán szerezte meg a színészi nagykorúságát. Cameron Crowe rendező nehezen talált se nem túl szexi, se nem túl átlagos partnert Cruise mellé a Jerry Maguire – A nagy hátraarchoz. Renée ideális választásnak tűnt a megértő Dorothy szerepére, aki támogatja a sportügynököt harcában. Meryl Streep és William Hurt oldalán játszott a Családi ügyben. Igazából egy szappanopera-paródia és egy romantikus komédia kapcsán kezdték megtanulni Zellweger nevét a szakmában. A Betty nővérben Chris Rockkal komédiázott, aki rögvest megállapította róla: „Szerintem mindössze négy nő van a világon, akiben annyi humor és komikum rejlik, mint Renée-ben. A többi hárommal még nem találkoztam.”

A Farelly forgatókönyvíró és rendező testvérpár kamerája előtt a szerelem útjára térítette a feleségétől elhagyott rendőr és az arrogáns macsó ikerszerepét megformáló Jim Carrey-t. Az Én és én meg az Irénben Renée szinte önmagát hozta, a szép, szőke, szeleburdi, anyáskodó, romantikus lányt. Nem csoda, hogy Jim Carrey rögtön beleszeretett, előcsalogatta belőle a nagyvonalú udvarlót: „Renée nemcsak szép, de nemes, gyengéd, nőies, régimódi lány, akit nem lehet elkábítani könnyed bókokkal. Egy tiszta nő, akiből kevés terem manapság.” Hollywood új álompárjaként beszéltek róluk, ám a nagy érzelmeket, a gyakori távollétek, Zellweger karrierjének felfelé ívelése kikezdte. Pár év után szakítottak, Jim állítólag őrülten féltékeny volt szerelmére.

Magánéleti válsága közepén érte az A-kategóriás sztárrá előlépett színésznőt pályafutása legnagyobb kasszasikere. A 90-es évek angol bestselleréből, a Bridget Jones naplójából Sharon Maguire brit rendezőnő készítette el minden idők legismertebb szingli mozikalandját. Az írónővel, Helen Fieldinggel a brit sajtó megszavaztatta, hogy kit látnának szívesen a címszerepben. Kate Winsletre és Helena Bonham Carterre esett a választás. Renée Zellweger a maga texasi származásával kakukktojásnak számított, rengeteg támadás érte pusztán azért, mert nem brit. A rendezőnő azért osztotta rá a szerepet, mert a Betty nővér maradéktalanul meggyőzte őt arról, hogy Zellweger remekül hozza majd Bridget egyszerre mulatságos és tragikomikus figuráját. Renée fél éves londoni „kiképzése” során nehezen sajátította el a brit akcentust. Beállt dolgozni egy angol kiadóhoz, hogy munkahelyi tapasztalatokat is szerezzen a figurához. Ám a legnagyobb megrökönyödést az keltette, hogy a karcsúságmániás Hollywooddal  szakítva, 12 kilót felszedett magára : chipsen, hamburgeren, kólán élt hónapokig. Filmbeli partnerével, Hugh Granttel folyamatosan ugratták egymást, de minden forgatási napot sírógörccsel, pánikrohamokkal fejezett be. Rosszul viselte a londoni létet, a távolságot imádott szüleitől és Dylan nevű kutyusától. A káprázatos siker, a Golden Globe-díj, az Oscar-jelölés is hidegen hagyta. „Nem állítom, hogy megszerettem az angolokat, a viselkedésüket, az étkezési szokásaikat, a humorukat. Mégsem vesztek kárba az ott szerzett tapasztalatok. Lelkileg felnőtté váltam. Számomra ez a legfontosabb hozama a Bridget Jones naplójának.’”- fogalmazott.

Az eredeti sztori gyenge visszfénye volt a három évvel később készült folytatás, a Bridget Jones – Mindjárt megőrülök, a két férfi, Hugh Grant és Colin Firth között vergődő kalóriafüggő és szerelemsóvár szingli újabb megpróbáltatásaival. Bridget hízókúrákkal és sírógörcsökkel tarkított magánélete végül a Bridget Jones babát várral ért révbe, a sorozat harmadik filmje megint reflektorfénybe emelte Zellwegert.

A romantikus komédiák, történelmi filmek, magánéleti drámák műfajában otthonos mozgó színésznő a Chicagóval ért pályafutásának újabb csúcsára. Nádszálkarcsún, szálkásra kidolgozott izmokkal, a táncparkettek és a revüéneklés csillagaként kápráztatta el a mozinézőket a 20-as évek legendás Broadway-musicalje, a Chicago filmváltozatában. Újoncként debütált egy számára ismeretlen műfajban, a női riválisát megformáló Catherine Zeta -Jones és Richard Gere partnereként. Rob Marshall igényes filmjében megannyi színt, humort, fájdalmat, érzékenységet, stílusérzéket kölcsönzött Roxie Hart alakjának, visszaidézve Hollywood fénykorának varázsát. A sors kifürkészhetetlensége, hogy nem ő kapta meg a legjobb női főszereplő Oscar-díját, hanem Catherine Zeta Jonesnak jutott az elismerés. Váratlanul érte Renée-t, hogy az áhított aranyozott szobrocskát végül egy drámai epizódszereppel érdemelte ki, Anthony Minghella Hideghegy című amerikai polgárháborús filmjében, a szenvedéllyel megformált parasztlány, Ruby szerepével.

A szinglik királynője (Bridget Jones), a musicalsztár tündöklése és bukása (Roxie Hart) után Zellweger pályafutásának harmadik, egyben legnagyobb „ékköve” Judy Garland megformálása. A legjobb női főszereplő kategóriában Oscar-díjat érdemlő Judy című filmben egy egykor szebb napokat látott színésznő életének a darabjaira hullását olyan erővel, szenvedéllyel és szenvedéssel eleveníti meg, ami csak a legnagyobbak sajátja. Miss Show Business idegösszeroppanásokkal, öngyilkossági kísérletekkel tarkított életét, vívódásait lemeztelenítő lelki őszinteséggel teszi átélhetővé.

Zellweger ötvenes évei elején is megmaradt annak a huncut mosolyú texasi lánynak, aki a szerénysége miatt is szerethető. A magánéletét hosszabb- rövidebb ideig tartó románcok, jegyességek, barátsággá szelídült szerelmek jellemzik. A Jim Carrey-vel való kapcsolata után két évig a The White Stripes zenekar énekesével, Jack White-tal randizgatott. George Clooney-val is összeboronálták, de a szerelemnek induló kapcsolatból haveri, baráti viszony lett. Kenny Chesney country-énekeshez négy hónapig tartó házasság fűzte. A válás óta több hírességgel hozták kapcsolatba. Amikor a magánéletéről kérdezik, Renée Zellweger mindig ugyanazt válaszolja: „Bármikor kész vagyok megválni a szingli-léttől, ha beköszönt az életembe az igazi.”

Szentgyörgyi Rita