Oscarok viadal nélkül
Jöttek, láttak és győztek az „őrült” kínaiak, a főleg kínaiul beszélő amerikai filmet, Minden, mindenkor, mindenhol a 7 legfontosabb kategóriában agyondíjazták. Cate Blanchett lemaradt élete harmadik Oscarjáról, mégsem csalódott, Colin Farrellt már kényesebben érinti, hogy nem jutott díjhoz a sokak által az évtized filmjének beharangozott A sziget szellemeiért. Az Elvis Presleyt megformáló Austin Butlerre adták le a legtöbb fogadást, míg végül ő sem futott be győztesként. Steven Spielberg is kikosarazva érezhette magát, elvégre a Fabelmann család az egyik legszemélyesebb önéletrajzi sztorija, amit megosztott a filmvásznon. Tony Curtis 64 esztendős lánya könnyes üdvrivalgásban tört ki, „Nyertünk egy Oscart! – kiabálta színész szülei, Janet Leigh és Tony Curtis emlékének adózva. Jamie Lee Curtist először jelölték Oscar-díjra, és meg is kapta azt a Minden, mindenkor, mindenhol című filmben nyújtott alakításáért. A díjátadó után újságírói kérdésekre azt is elárulta, hogy szereti a magyar örökségét, majd rázendített a „Katica, katica, felmászott a fára” kezdetű nótára. A kínos pillanatokról idén az egyik díjátadó, Hugh Grant gondoskodott. Sikerült minden idők legundokabb villáminterjúját adnia a flegma válaszaira angyali türelemmel reagáló moderátor hölgynek.
A megszokott glamourral, a megszokott helyszínen, a vörös helyett ezúttal pezsgőszínű szőnyegen zajlott a mozivilág legfényesebb ünnepe, a 95. Oscar-díjátadó a Los Angeles-i Dolby Színházban. 1961 óta először fordult elő, hogy az Oscar-gála vörös szőnyege nem vörös, hanem pezsgőszínű volt. A színválasztás a visszafogottság jegyében zajlott, elvégre 2023 a társadalmi érzékenyítés éve. Azért a fényűzést nem száműzték Hollywoodból, dollármilliókat érő ruhaköltemények és ékszercsodák vonultak fel és le a szőnyegen. Pezsgőben és könnyekben cseppet sem volt idén hiány. Az év legjobban várt filmes eseményének hivatalos pezsgőjét, a Fleur de Miravalt nem más „szolgáltatta”, mint Brad Pitt. A kétszeres Oscar-díjas világsztár még 2008-ban vásárolta meg a Chateau Miravalt Angelina Jolie-val, aki a válás után eladta a részesedését exférjének. A Chardonnay és Pinot Noir házasításából kifejlesztett rozén Pitt egy híres francia borászfamíliával dolgozik együtt évek óta.
2023-ban a női viseletek inkább a harmóniáról, a klasszikus szépségről, a kiemelt idomokról szóltak, mint a provokációról, a meghökkentésről, egyes divatkreátorok elszabadult fantáziavilágáról. Az évek óta tartó fedetlen-átlátszó-meztelen-túlzottan kivágott trend igazán soha nem hódította meg az Oscarokat. Idén is csak kevesen voltak olyan merészek, egyszersmind elegánsak, mint Lady Gaga, aki szoborszerűen viselt fekete taft Versace estélyiben, nyakig zárt, finoman áttetsző, a mellvonalat takaró felsőben, latin tragikaként, fekete hátrasimított hajjal vonzott magára minden figyelmet. Szexepil és sejtelem ötvözetét választotta a popdíva, színésznő civilben, amit aztán megcsavart a színpadon: pólóban, farmerban, smink nélkül adta elő a Hold My Hand című dalt. Rihanna többrétegű, szintén fekete Alaia ruhában pompázott. A legjobb eredeti dal jelölésével érdemelte ki a részvételt az Oscar-gálán, ahol előadta a Fekete Párduc 2 nagy sikerű betétdalát, Lift Me Up címmel. Esztétikus, határozott jelenségként hatott, elegánsan viselve második terhességét. Nicole Kidman csillogó fekete Armani ruhában fotózkodott szerelmesen összebújva férjével, Keith Urban énekessel. Jamie Lee Curtis kitett magáért földig érő, kristályokkal és flitterekkel díszített Dolce&Gabbana ruhában az első Oscar-díja alkalmából. A pezsgőszínű szőnyeg és saját öltözéke hasonló színén viccelődve megjegyezte, milyen jól illenek egymáshoz. Tűzpiros bombaként hatott flitteres Gucci ruhában az 50 esztendős Salma Hayek. Kate Hudson is csillogott, méghozzá halványlilás Vuittonban. Eva Longoria fesztes, talpig ezüst öltözékben pózolt. Dwayne „The Rock” Johnsonnak sikerült bebizonyítania, hogy egy rózsaszín szatén extravagáns öltöny is lehet férfias, passzolhat a kidolgozott izmokra, ha a tervezőket Dolce&Gabbanának hívják.
Mindenki szuperlatívuszokban beszélt Michell Yeoh Dior couture ruhájáról, amelyben úgy nézett ki, mint egy légies Hófehérke. Persze nem csoda, hogy minden szem rászegeződött, elvégre egy álom vált valóra számára, amikor az előzetes találgatásokkal ellentétben nem Cate Blanchett-nek ítélték oda az aranyozott szobrocskát. Michelle Yeoh személyében végső soron az Amerikai Filmakadémia elismert egy negyvenéves színésznői pályát. Egyúttal Oscar-történelem is íródott, hiszen Yeoh az első ázsiai színésznő, aki főszerepért Oscar-díjat kapott. A malajziai születésű, pályafutását Hongkongban kezdő, jó ideje Amerikában élő színésznő az ENSZ jószolgálati nagyköveteként is dolgozik. Nepálban nyolc évvel ezelőtt személyesen tapasztalta meg a földrengést, az abból fakadó pánikot, félelmet. Az Oscar nyilvánossága előtt megemlékezett a törökországi és szíriai földrengés áldozatairól is.
Cate Blanchett visszafogott öltözékével, szoborszerű megjelenésével királykék-fekete Louis Vuitton szettben vállalta, hogy inkább tekintélyt, mintsem nőies, vagány, bevállalós képet sugalljon magáról. Ha a harmadik Oscar-jelölést hozó filmjéből indulunk ki, a Tárban, amit Todd Field még a pandémia idején kimondottan Blanchettnek írt, egy kőkemény, önmagához és másokhoz is kegyetlen, leszbikus lelki diktátort hoz. A szélsőséges közönség és kritikai reakciókat kiváltó mozi egy rendkívül monoton, elnyújtott freskó a komolyzenei élet krémjéről, belterjes világáról. Próbálták belegyömöszölni a női Harvey Weinstein portrét a képzeletbeli Lydia Tár karmester, zeneszerző, zongoraművész alakjába, holott korántsem egy szexuális ragadozó, hanem egy diktatórikus hajlamú művész, aki megsért embereket, kedve szerint packázik a munkatársaival. Cate Blanchett végig monoton, fakó külsővel, arccal járja végig azt a belső magányt, amit egy művész érezhet, aki már mindent elért, a környezete pedig nem jelent számára újabb szakmai kihívásokat.
A Tár rideg, elitista univerzumának az ellentétpólusa Darren Aronofsky haldoklás és megváltásfilmje, A bálna. Az érzelgősségével, a drámai túlzásaival együtt valóságos himnusz az élethez, a szeretethez, „az utolsó lélegzetvételig semmit nem késő megtenni” hozzáálláshoz. Brendan Fraser maximálisan megérdemelte az Oscar-díjat élete térben és lélekben egyaránt legnagyobb alakításáért. Kettétört színészi pályája folytatásához kapott egy új esélyt az elismeréssel, ugyanis A múmia filmek egykori jóképű sztárját ejtette Hollywood, amióta veszített a kigyúrtságából. A Samuel D. Hunter színdarabja alapján készült A bálnában a testszégyenítés határát súrolva nem kevesebbre vállalkozott, mint hogy fizikailag-lelkileg meztelenül megmutasson egy többszáz kilós embert, aki szerelme elvesztése miatti bánatában eszi magát halálra. Fraser a szerep kedvéért magára öltött a forgatásokon egy százvalahány kilós testprotézist, több órát vett igénybe naponta testének bálnakövérségűre sminkelése. Egy családját elhagyott irodalomtanárt alakít, aki online kurzusokat ad a növendékeinek, a képernyőkép kikapcsolásával, nehogy meglássák, milyen külső rejlik a műveltség mögött. Fraser mélységes alázattal, önátadással éli meg a „bálnaember” szégyenét, életének utolsó napjait közeledést keresve és valamilyen mértékben találva rég nem látott tinédzser lányával, aki kegyetlen hozzá.
Kolosszális alakításáért Fraser a könnyeivel küszködve vette át az Oscar-díjat, köszönetet mondva rendezőjének, partnereinek, a családjának. A forgatásról megjegyezte: „Olyan volt, mintha búvárkodtam volna, és a felszínre vezető levegőn olyan emberek vigyáztak volna rám, mint a fiaim.”
A gála egyik legnagyobb vesztese az Elvis lett. Baz Luhrmann filmjét nyolc kategóriában jelölték, de egyet sem nyert meg. A reménytelen sorsú ír vidéki emberekről szóló fekete komédiáiról híres McDonagh, akinek a színpad a világa, rendezői debütálásával, A sziget szellemeivel lenyűgözte a szakmát, a kritikusokat. Nagy értetlenség fogadta sokak részéről, hogy a kilenc Oscar-díjra jelölt filmet egyik kategóriában sem hozták ki győztesként.
Óriási meglepetés, egyben felháborodásra okot adó, hogy egy filmek szempontjából kifejezetten erősnek számító évben egy szokatlan, egzaltált filmre akkora díjeső zúdult, mint a Minden, mindenhol, mindenkor-ra. A tizenegy jelölésből hatot valóra váltó mozidarab távol áll a tipikus vagy hagyományos Oscar-jelölteknek tartott filmektől. Amióta berobbant a köztudatba, rommá nyerte magát, megkapta az összes filmszakmai díjat Amerikában, a rendezők, a színészek, a producerek, a forgatókönyvírók céhétől. A Nyugaton a helyzet változatlan német filmet tartották nagy kihívójának, amely a háború borzalmairól szól, fájdalmas aktualitással Oroszország Ukrajna ellen folytatott háborújával. Végül méltán megnyerte a legjobb nemzetközi film díját.
Na de nézzük, mitől olyan egyedi a Minden, mindenhol, mindenkor. A Dan Kwan és Daniel Schneinert rendező és forgatókönyvíró páros jegyzi ezt a szürreális amerikai sci-fi akcióvígjátékot, javarészt kínai szereplőkkel. A sztori pedig a következő: Egy mosodatulajdonost, aki az unalmas adóügyintézés közben szembesül azzal, hogy a párhuzamos univerzumokban neki is hatalmas szerepe lehet a világ megmentésében. És ezekben a párhuzamos univerzumokban virsliujjú emberekkel, hol emberek fején ülő mosómedvékkel, hol műpéniszekkel kénytelen felvenni a harcot.
A nagy blockbustereknek kissé leáldozott Hollywoodban, legalábbis az Oscar-esélyeket illetően. Az Avatar és a Top Gun második részei technikai díjat kaptak. Az Avatar – A víz útja a legjobb vizuális effektek díjában részesült, nem csoda, hiszen James Cameron rendező új technológiát dolgozott ki ahhoz, hogy olyan lélegzetállító legyen a látványvilág, amilyenre sikerült. Magyar részvételnek is örülhettünk, Gőgh Szilvia Los Angelesben élő búvároktató, dublőr, biztosító búvár két évig dolgozott az Új-Zélandon forgatott Avatar 2-n olyan világsztárokkal, mint Sigourney Weaver, Sam Worthinghon, Kate Winslet.
- Legjobb film: Minden, mindenhol, mindenkor
- Legjobb női főszereplő: Michelle Yeoh (Minden, mindenhol, mindenkor)
- Legjobb férfi főszereplő: Brendan Fraser (A bálna)
- Legjobb női mellékszereplő: Jamie Lee Curtis (Minden, mindenhol, mindenkor)
- Legjobb férfi mellékszereplő: Ke Huy Quan (Minden, mindenhol, mindenkor)
- Legjobb rendezés: Minden, mindenhol mindenkor
- Legjobb eredeti forgatókönyv: Minden, mindenhol, mindenkor
- Legjobb adaptált forgatókönyv: Women Talking
- Legjobb animációs film: Guillermo del Toro: Pinokkió
- Legjobb operatőr: James Friend (Nyugaton a helyzet változatlan)
- Legjobb nemzetközi film: Nyugaton a helyzet változatlan
Szentgyörgyi Rita
