Dr. Vincze Balázs
Azon kevesek egyike, aki mind játékosként, mind edzőként is bizonyított.
Az Újpesti Dózsában kezdett vízilabdázni 1977-ben, ahol 20 évet játszott. Csak a legfontosabbakat említve 1987-ben, húszévesen mutatkozott be a felnőtt válogatottban. Európa- és világbajnokságokon, világkupákon, LEN és szuperkupákon többször állhatott fel csapatával a dobogóra és annak legfelső fokára. 1991-ben az év játékosának választották. Szerepelt az 1988-as szöuli, az 1992-es barcelonai és az 1996-os atlantai olimpián. Tizennégy éven át 2000-ig volt a válogatott tagja, azon belül pedig négy évig csapatkapitány.358-szor szerepelt a válogatottban, amivel hosszú évekig csúcstartó volt. 1996-2000-ig Becsén játszott, 2000-ben a Galatasarayhoz igazolt, majd a BVSC-ben szerepelt, ahol játékos pályafutása után vezetőedző lett. Ezt követően a Szeged, 2014-től az OSC vezetőedzője lett. 2017 nyarától Szombathelyen lett szakmai igazgató. 2020 májusától az UVSE vezetőedzője.
Hogy került az UVSE csapatához?
2019-ben az utánpótlás bizottság tagjaként, immár nem játékostársként, ismét szorosabb, heti kapcsolatba kerültem Benedek Tiborral, aki felkért, hogy vegyem át Tőle az UVSE szakmai irányítását. Nem volt könnyű döntés. Szombathelyen dolgoztam szakmai igazgatóként, ahol ráadásul jól is éreztem magam. Ennek ellenére, feleségemmel úgy gondoltuk, ha Tibinek ez az utolsó kívánsága, akkor ez nem kérdés, így 2020-ban elvállaltam a felkérést. Az első év fantasztikus volt, a bajnokság alapszakaszában, az első öt-hat meccsünket zsinórban nyertük, a sokkal erősebb, riválisainkkal szemben. A második évben elégedetlen voltam. Tudni kell, hogy utánpótlás egyesület révén, a legjobbjainkat elhívják nagy csapatokba, amelyek a nemzetközi színtéren is rendszeresen szerepelnek, így mindig támogatom játékosaim további fejlődését. Évről évre, próbálva szem előtt tartani az UVSE filozófiáját, belülről építkezünk, ami a klubunk egyik legnagyobb erőssége. Ebben a harmadik évben ismét felívelő teljesítményt kell nyújtanunk. Akik ismernek, tudják, soha sincs nyugtom. Magammal szemben, a csapataimmal, a játékosaimmal, de még a gyerekeimmel szemben is újabb és újabb elvárásaim vannak.
Már játékosként is nagy gondolkodónak tartották…
Valahogy kompenzálnom kellett a fizikai különbséget. 181 cm vagyok és közel kétméteresek voltak a társaim és az ellenfelek. Természetesen ez segítség nélkül nem sikerülhetett volna. A válogatottban, az azonos oldalon Játszó Benedek Tibi és Kiss Gergő „támogatott”, míg az Újpestben, amely klubként a nagybetűs CSAPAT volt számomra, szintén Benedek Tibi, Dala Tamás és Gál András segítette játékomat. Próbáltam gyorsabban gondolkodni, hamarabb átlátni a szituációkat, helyzeteket, hogy versenyben tudjak lenni az erősebbek, nagyobbak között.
Nem kis vállalás, szakmai igazgatónak, az ifjúsági és felnőtt csapat vezetőedzőjének lenni és kétgyerekes családapaként is helytállni.
28 éves fiamnak az edzője is voltam. Márk a sportpályafutását követően két diplomával, a parton is helyt áll a nagybetűs életben. Sára lányom még egyetemista és emellett röplabdázik. Feleségemmel, Tündével 18 éves korom óta vagyok együtt, aki rengeteg lemondással, komoly áldozatokat hozott a saját karrierje tekintetében, hogy menedzselje a családot, tolerálja az élsporttal, majd az edzői pályafutásommal járó nehézségeket.
Megmaradt a sportolás?
38 éves koromig aktívan játszottam, de még ötvenévesen részt vettem a 2017-es budapesti vizes vébén a Galatasaray csapatában, a szeniorok küzdelmében. De hagy dicsekedjek, ötven pluszosan, a szombathelyi, Vasi Vasember versenyen a korosztályomban előkelő helyen végeztem, ahol kicsit több, mint két és fél óra alatt 1 800 méter úszást 40 kilométer kerékpározást és 10 kilométer futást teljesítettem. Természetesen az úszás megmaradt, s ha időm engedi, heti szinten öt-hat kilométert úszom.
Közelednek az ünnepek.
24-én karácsonykor a szűk család ünnepel, majd másnap a szüleimnél, immár édesapámnál – mivel tíz éve, 25-én feléjük tartottunk, amikor elvesztettem édesanyámat – találkozik az egész család.
Szaka József
