Mert nagyot álmodni
Interjú Szekeres Csabával
Ritka eset, amikor az ember már ifjúkori útkeresése közben tudja, mit akar kezdeni magával, ha felnő. A „fehér hollók” egyike Szekeres Csaba, az országos hírű, sikeres biztosítási szakember, pénzügyi tanácsadó, aki tizenévesen eltökélte: a pénzvilág területén fog dolgozni, s ehhez elég volt neki 17 esztendősen betérnie egy bankba. Mára a nemzetközi elismerés is utolérte. Vele beszélgettünk.
– A Biztosító Magazin 2018-as, júniusi számában olvashattunk először rólad. Az írás szerint Szekeres Csaba kitartó munkával a semmiből építette fel magát, határozottságával, célratörő gondolkodásával azonnal rokonszenvet kelt az emberekben. Amellett egy higgadt profi, aki keményen megküzdött mindenért eddig az életében, mert nem volt könnyű a gyerekkora.
– Maradjunk is mindjárt ez utóbbinál. Tízéves koromig Békéscsabán éltem, akkor szüleim elváltak, mi átkerültünk édesanyámmal és öcsémmel Gyomaendrődre. Tizenhat voltam, amikor elhunyt apukánk, a családi helyzetünket vizsgáló gyermekvédelmisek pedig úgy ítélték meg, hogy kerüljünk állami gondozásba. Nagyon problémás gyerek lettem, hamarabb ütöttem, mint kérdeztem, mindent erővel, agresszióval próbáltam megoldani. Aztán valahogy minden más lett, eldöntöttem, hogy változtatni szeretnék. Mindig mertem nagyot álmodni, kerestem a kihívásokat, az új lehetőségeket, és talán ez vitt előrébb. Mindig hittem abban, hogy az életnek van egyfajta íve, amin tudunk haladni, és ha jó döntéseket hozunk, stabil egzisztenciával, stabil családi háttérrel egy élhető életet fel lehet építeni.
– Hamar felnőttél, bekerültél a bankok, a biztosítók világába…
– A pénzügyi terület már nagyon fiatalon vonzott, amikor Budapestre költöztem, a Citybankban értékesítési-támogatási területre vettek fel, aztán jöttek a pénzügyek, majd pedig a biztosítási szféra. 2016-ban kerültem a Generali Biztosítóhoz, ahol immáron vállalkozóként, biztosítási portfólió-kezelőként tudom azt építeni, ami a mai napig tart, és amibe közel kétezer család, valamint közel ötszáz cég tartozik.
– Nem egyedül viszed egyre terebélyesedő vállalkozásodat…
– A jelenlegi felállásban a Key To Finance Kft. ügyvezető tulajdonosa vagyok, s mint tanácsadó, én tartom személyesen a kapcsolatot az ügyfelekkel. Van három asszisztens kollégám, akik alkalmazottak a cégemben, ők segítenek a napi folyamatokban, bármilyen felmerülő kérdésben. Napi 40-50 e-maill, 30-40 telefonhívás fut be, kérdeznek, érdeklődnek, tanácsot várnak el a több mint ötszáz magyarországi településen élő ügyfeleim. Budapesten kívül vidékre is gyakran járok.
– A te szakmádban nemcsak „darabszámra” mérik a sikereket.
– Én úgy vagyok összerakva, hogy szeretek versenyezni, hajt is az, hogy valamiben ott legyek a legjobbak között, s kaptam már különböző elismeréseket. Az év vállalkozója díjat korábban kiérdemeltem idehaza, legutóbb pedig idén, egy globális verseny keretében a világ mintegy százötvenezer tanácsadója közül beválogattak a legjobb tízbe. Ez érték, amit az ügyfeleknek köszönhetek. Készülök az olaszországi gálára, valamikor karácsony környékén várható egy nagy összejövetel Velencében, a Generali Biztosító itáliai központjában.
– Szabadidő? Magánélet?
– 2021-ben a korábbiakhoz képest többet pihentem, munka közben ki is kell tudni kapcsolni. Nagyon szeretek utazni, ami pedig a sportot illeti, heti négy-öt alkalommal tekerek. Amellett nagyon szeretek olvasni, a társadalmi felelősségvállalás részeként pedig előadásokat tartok társadalmi munkában. A magánéletem? Hát az mindig ilyen zárt valami volt, több mint egy éve túl vagyok egy párkapcsolaton.
– Újrakezdés?
– Ha újra kezdeném az életemet, nem csinálnék semmit sem másként. Én szeretem ezt, amit most élek, hiszem, hogy tudok hatással lenni saját életemre, amiben megtalálom magamat is. Harmincnégy évesen érzem, hogy lassan azért kéne már család, amire nyitott vagyok. Hiszek abban, hogy idővel megtalálom azt a társat, akivel – mint az ügyfelekkel is – együtt tudunk megöregedni.
J.
