A kiemelt Napfény Otthon

Kende utcai otthona felszentelésének 25 éves évfordulója alkalmából ünnepséget rendeztek. Az ünnepségen felidézték, hogy a felszentelés napján  kora délután olyan felhőszakadás volt, amilyen még 10 évente sem fordul elő Magyarországon. Viszont alig, hogy elállt a hatalmas eső, a fellegek elvonultak, és azonnal kisütött a nap, tehát a megnyitó ünnepsége már napfényben kezdődött, ahogyan az illik is egy Napfény Otthon avatása esetében. Az Otthon már több mint 25 és fél éve kezdte meg a működését, pontosan 1992. december 8-án, amikor pár lakó beköltözött. Az első karácsony nagyon emlékezetes a számunkra, amikor összesen 10-en családias hangulatban ültük körül az ebédlőben az ünnepi asztalt. Húsz évvel ezelőtt Dr. Harmati Béla, az evangélikus egyház püspök-elnöke a református és katolikus egyházak képviselőinek jelenlétében szentelte fel az otthont, és az akkori első szabadon választott Dr. Antal József miniszterelnök kormányának egyetlen evangélikus vallású tagja, Dr. Jeszenszky Géza külügyminiszter mondott avató beszédet államtitkárok jelenlétében.

De milyen hosszú és rögös volt az út, ameddig elérkeztünk az otthon felavatásáig, tolmácsolja ezt Dr. Tóth István az otthonok igazgatója. Kb. 29 éve Afrikában fogalmaztuk meg azt a célt, felismerve, hogy létezik a társadalomban egy olyan réteg, akiknek a tagjai nem tényleges betegek, de igenis szakszerű ellátásra szorulnak koruknál és állapotuknál fogva, ugyanakkor erre családjuk csak részben, vagy egyáltalán nem képes saját leterheltségük miatt. Az ő számukra tettünk vállalást: felépítjük és megszervezzük a Napfény Otthonokat. Nekünk nem volt kihez tanácsért, jó szóért esetleg anyagi támogatásért fordulnunk.

A számtalan visszautasítás után az Érdi Önkormányzatban találtunk támogató partnerre, elsősorban Harmat Béla polgármester úr személyében. Az 1990-ben társadalmi munkában 10 taggal létrehozott Evangélikus Gerontológiai Egyesület indította el ezt a munkát, amelyhez mi Igazgató Asszonnyal együtt 8 millió forinttal tudtunk akkor hozzájárulni a 120 millió forintba kerülő beruházáshoz. Ahol lehetett, ott igyekeztünk spórolni. Az Érdi Önkormányzat a telket adta az építkezéshez. Az építész kiviteli terveket az Igazgatónő édesanyja, Dr. Komlósy Vilmosné Tamás Edit 80 évesen, a gépészeti terveket Végh Ilona, a kuratóriumunk tagja társadalmi munkában, a villamos terveket én magam készítettem. Sok nehézség és küzdelem árán, amit a bankokkal és a kivitelezőkkel folytattunk, végre felépült ez a szép otthon egyetlen fillér állami támogatás nélkül, amire mi büszkék vagyunk. Mivel egyetlen hirdetésünkre több mint 3 ezer érdeklődő jelezte, hogy szeretne ilyen otthonba beköltözni, ezért úgy gondoltuk, nem lehet probléma 66 db apartmanra szerződést kötni, akik befizetik a kis apartman árának 50%-t szerződéskötéskor, majd a másik 50%-t beköltözés előtt. Csak sajnos azzal a szomorú ténnyel nem számoltunk, hogy az alapítványok többsége ügyeskedési célból alapíttatott abban az időben, így sokan bizalmatlanok voltak, és inkább kivárták, ameddig valóban elkészül az otthon. Közben többször is önhibánkon kívül az alapítvány nehéz helyzetbe került. Pl. a hitelfelvételnél, amikor egy magyar tulajdonú banktól 50% feletti uzsorakamattal kaptunk hitelt. A sokak által megjövendölt csődöt ilyen horribilis kamatok mellett csak azért sikerült elkerülnünk, mert heroikus módon 4 hónapon belül sikerült visszafizetnünk az uzsorahitelt.

Az indulásunk napjától hatalmas munkát végzett az otthonunk első főnővére, Rékai Vilma, mert abban a hőskorban az első félévet úgy kellett abszolválni, hogy az otthon befejező munkái még folyamatban voltak, és a szó legszorosabb értelmében a malteros vödröket átlépve lehetett még az aulánkban is közlekedni. További otthonok építését nem tervezzük, és arra törekszünk a jövőben, hogy a meglévő 4 otthonban emeljük minél magasabbra az ellátás színvonalát a bentlakóink teljes megelégedettségére. Az Alapítvány kuratóriumának és a Felügyelő Bizottságának szeretnék sok köszönetet mondani, mert az áldozatos és 12 éven keresztül ingyenesen végzett munkájuk nélkül nem sikerült volna a kiemelten közhasznú státuszt elérnünk. Köszönetet mondok valamennyi dolgozónknak is, akik az elmúlt 25 és fél évben itt dolgoztak, akár itt vannak jelenleg is alkalmazásban vagy esetleg már máshol hasznosítják az itt szerzett tapasztalataikat.

Az Alapítvány mottója az, hogy mi vagyunk a Lakóinkért és nem fordítva. Ezt az ars poeticát szeretnénk a jövőben is mindig magasan a szem előtt tartani és úgy megválogatni a munkatársainkat, hogy ez a jogos elvárás mindig minden körülmények között teljesüljön.