Hatszor hangzott fel a himnusz

Az elmúlt negyedszázad legsikeresebb magyar olimpiája volt a tokiói

Batsányi Jánostól kölcsönözve a szavakat: vigyázó szemünket immár Párizsra vethetjük, merthogy alig három év múlva a francia fővárosban találkozik a világ elitsportjának krémje a harmincharmadik nyári olimpia keretében. 

Már ha találkozhat persze, mert a leginkább pesszimista forgatókönyv szerint nem zárható ki, hogy 2024-ben is közbeszól a koronavírus, ahogyan történt az a 2020-as tokiói ötkarikás játékok esetében. A japán főváros eredetileg tavaly nyáron adott volna otthont a sportolók négyévenként esedékes csúcstalálkozójának, a pandémia azonban egy esztendei csúszást kényszerített rá a világra, s a történelemben először el kellett halasztani a játékokat. Amelyek bizony az utolsó pillanatig veszélyben voltak a megrendezhetőséget illetően. Végül azonban megtartották Tokióban július 23. és augusztus 8. között, és szerencsére a félelmek nem igazolódtak, amelyek szerte földön sokakat, a közvélemény-kutatások szerint a japánoknak egyenesen a négyötödét aggasztotta, hogy tudniillik a külföldiek – sportolók, kísérők – ezreinek beáramlása következtében elszabadul a koronavírus-járvány Japánban az olimpia idején. 

Hála az égnek, ilyesfajta humanitárius katasztrófa nem következett be, a játékok 16 napja alatt több mint hatszázezer tesztet végeztek el, s a számok tanúsága szerint kevesebb, mint fél ezren betegedtek meg a vírustól, a sportolók közül pedig 32-en lettek covidosok az olimpiai faluban. Így a tömeges ragály szerencsére elmaradt, s az összesen 430 pozitív eset nyomán nem merülhetett fel az olimpia félbeszakításának amúgy korántsem csak elvi veszélye. Tehát alapvetően gond nélkül le lehetett bonyolítani 2021-ben a sorszámos nevét a csúszás dacára megőrző 2020-as a tokiói olimpiát, amely – az egészségügyi vészhelyzethez igazodó szigorúsággal, az egésznek a karantén jellegével, a folytonos ellenőrzéssel, a megannyi korlátozással, a szinte éjjel-nappal kötelező arcmaszk-viseléssel együtt is – rendben lezajlott. Más kérdés, hogy a közhangulatot ugyanakkor döntően meghatározta, s kedvezőtlen irányban befolyásolta a pandémia kiváltotta „járulékos veszteség”. Nevezetesen az, hogy egyáltalán nem lehettek nézők a stadionokban, a különböző versenyhelyszíneken, mivel a japán szervezők, a Nemzetközi Olimpiai Bizottsággal (NOB) egyetértésben eltiltották elébb a külföldieket, majd a hazai szurkolókat is a személyes jelenléttől. Így aztán nem érhetett célt az olimpiák örök jelmondatának amúgy magasztos szándékot tükrözni hivatott tavaszi kibővítése, amikor is a NOB a klasszikus hármashoz – citius, altius, fortius, vagyis gyorsabban, magasabbra, erősebben – hozzáillesztette az „együtt” kifejezést is. A nagy közös örömöt ugyanis sajnálatosan ellehetetlenítette a „helyszíni láthatatlanság”, a nézők teljes kizárása a versenyekről.

Amelyek azonban magas színvonalon, olimpiához illően zajlottak le, a csúcstechnológiát igénybe vevő televíziós közvetítések révén is látványosnak bizonyultak. Okkal mondott Hasimoto Szejko, a szervezőbizottság elnöke a záróünnepségen minden résztvevőnek és közreműködőnek köszönetet „a pandémia kellős közepén” sikeresen lebonyolított játékokért, ahogy kijárt a külön köszönet az önkénteseknek, akik „mindenki arcára mosolyt tudtak csalni a legnehezebb helyzetekben is”. Thomas Bach NOB-elnök szerint „a remény, a szolidaritás és a béke” olimpiája volt a tokiói, s azon sincs mit vitatni, hogy a japánok nagyon büszkék lehetnek magukra, hiszen a mostani játékok példa nélküliek voltak, mert korábban még soha senkinek nem kellett elhalasztott olimpiát megrendeznie. 

A japán fővárosban 204 ország – és egy menekültcsapat – több mint 11 ezer sportolója vett részt, s a legeredményesebben, egymás után harmadjára is az Egyesült Államok szerepelt, amely a lehetséges 339-ből 39 aranyérmet szerzett meg, eggyel többet, mint Kína, s a házigazda Japán végzett a medálos érdemlista harmadik helyén 27 aranyával.

A csupán egy pozitív doppingesetet (egy georgiai súlylökő bukott meg) és 24 világcsúcsot hozó olimpián Magyarország – hogy immár a mieinkkel folytassuk: – hat arannyal, valamint hét-hét ezüsttel és bronzzal a 15. helyen végzett az éremtáblázaton, amelyre 93 ország iratkozhatott fel dobogós helyezés birtokában. A magyar sport ismét igazolta, hogy változatlanul a világ közvetlen élvonalához tartozik, s ha az újkori olimpiákat összesítve nézzük, létszámarányosan mi vagyunk a legeredményesebb nemzet… A tokiói húsz éremmel eleve öttel felülmúltuk az öt évvel ezelőtti, riói produktumunkat, s az utóbbi negyedszázadot tekintve a mostani a legjobb ötkarikás eredményünk (1996-ban, Atlantában 21 medált nyertünk).  Megjegyzendő még: az első hat helyezésen alapuló pontszámítás alapján a tokiói szereplés az atlantait is felülmúlta: akkor és ott 151 pontot gyűjtött Magyarország, míg most a japán fővárosban 156-ot. 

Vegyük sorra, kiknek köszönhetően értük el ezt a pazar mérleget!

Az élre kívánkozik – s nem pusztán azért, mert időrendben ő volt az első – Szilágyi Áron. Előtte még soha senkinek nem sikerült a vívók között az a bravúr, hogy háromszor egymás után olimpiai bajnokká avanzsáljon egyéniben. Nos, Áron rendkívüli kivétellé lépett elő Tokióban, ahol a kardozóknál megállíthatatlannak bizonyult, s mindenkivel elbánt az egyéni verseny döntőjében. Ráadásképpen a kardcsapat tagjaként – Decsi Tamás, Szatmári András és Gémesi Csanád társaságában – még egy bronzot is „összevágott”. ” A harmadik vívómedál kiharcolója Siklósi Gergely volt, aki párbajtőr egyéniben csak a fináléban maradt alul.           

Két érmet, egy aranyat és egy ezüstöt gyűjtött a Tokióban váratlanul egyszemélyessé zsugorodott úszócsapatunk nyerőembere, Milák Kristóf. Akárcsak Szilágyit, őt is az élre vártuk kedvenc számában, 200 méter pillangón, ahol legfeljebb az okozhatott némi csalódást (mármint neki), hogy saját – eleve korszakos – világcsúcsát nem sikerült továbbjavítania, miközben az olimpia egyik legfölényesebb és leginkább egyértelmű diadalát aratta. Ráadásképpen pedig a japán fővárosba a hosszabbik szám világ- és Európa-bajnokaként érkező 21 éves klasszis – Európa-csúccsal – másodikként csapott célba a 100-as távon.

Megemlítendő, hogy a medencén kívüli tempózásban, azaz a nyíltvízi úszásban ragyogóan helytállt mindkét magyar: a 10 kilométeres olimpiai távon Rasovszky Kristóf második lett, míg OIasz Anna negyedikként csapott célba. 

A birkózóknál afféle családi vállalkozás eredményeként született egy arany és egy ezüst a kötöttfogású Lőrincz fivérek jóvoltából. A 34 éves Tamás, aki már mindent megnyert, amit csak lehet korábbi világversenyein, londoni olimpiai ezüstje után feltétlenül aranyéremmel akart távozni élete utolsó birkózóversenyéről, s ennek megfelelően nyújtott vitathatatlanul maradandót a szőnyegen Tokióban. Öccse, a 31 éves Viktor a ceglédi testvérpár parádés gyűjteményét tovább gazdagítva ezüstig menetelt.

Legsikeresebb olimpiai sportágunk, a kajak-kenu művelői ezúttal is kitettek magukért: a magyar küldöttség legeredményesebb csapatrészeként hat érmet begyűjtve végeztek a sportági táblázat élén. A fél tucatból három az arany, miután mi adtuk Tokióban a kajakkirályt, a sprintkirályt és a női négyesek legjobbját egyaránt. A kajakozók királyi számában, 1000 méteren az egyik legbiztosabb aranyvárományosunk igazolta a vele kapcsolatos csúcsreményeket: Kopasz Bálint játszi könnyedséggel iskolázta le a mezőnyt, s külön örömünkre mögötte másodikként a honfitárs Varga Ádám futott be, garantálva a kettős magyar sikert. A sprinterek között is magyar fiatalember bizonyult a leggyorsabbnak: Tótka Sándor – sokak titkos favoritja – a kajakosok kétszáz méteres vágtaszámában pazar rajt után a célba is elsőként érkezett be. A harmadik magyar kajakos aranyat női négyesünk szállította: az ötszáz méteres versengésben valamennyi riválisát maga mögött tudta tartani a Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra összetételű kvartett, amely győzelmével sportág-históriai értékű diadalt ért el: egymást követően három olimpián nyert női kvartettünk aranyat. Kozák mindháromban szerepet vállalt, Csipes – aki Japánban ezüstöt lapátolt össze 500 egyesben – másodszor lett első. Danuta, akinek egyesben még be kellett érnie a negyedik, párosban pedig – amelyet Bodonyival alkotott – a harmadik hellyel, a négyes győzelmével a legeredményesebb magyar női olimpikonná lépett elő, s immár hatszoros ötkarikás bajnok. Az övénél (6 arany, 1 ezüst, 1 bronz) immár csak az abszolút első vívó, Gerevich Aladár mérlege (7, 1, 2) jobb.

A dobogó alsóbb fokára felálló honfitársaink közül szólnunk kell az olimpián ezúttal debütáló karate magyar reprezentánsáról, Hárspataki Gáborról, aki a japán eredetű küzdősport hazájában többek között japán ellenfelet is verve, törött orral harcolt ki bronzérmet a 75 kilósok küzdelmi kategóriájában. Berecz Zsombor a vitorlázás eddigi legkiemelkedőbb magyar eredményével szolgált az által, hogy a Finndingi hajóosztályban igazi bravúrként másodikként végzett, s a nemek közötti egyenlőség jegyében is mindkét vízilabda-válogatottunk harmadik lett. A női pólós bronz értékét emeli, hogy Keszthelyi Ritáék a csoportkörben le tudták győzni az Egyesült Államok hosszú esztendők szinte verhetetlen, s Tokióból is olimpiai bajnokként távozó együttesét. 

A magyar cselgáncs becsületét bronzérmével Tóth Krisztián, az öttusáét Kovács Sarolta mentette meg, a dobogó közeli produktumok sorából pedig két roppant fiatal tehetségünké érdemel feltétlenül említést: a 19 éves Vas Kata Blanka negyedik lett hegyikerékpárban, a 18 esztendős Salim Omar pedig ötödik tekvondóban.

Összességében négy sportágban szereztünk tehát aranyat, kilencben valamilyen érmet, s tizenkettőnek a magyar képviselői végeztek az első hat között Tokióban. Soha rosszabb olimpiai szereplést! 

Tokiói érmeseink: 

ARANY:

  • Szilágyi Áron (férfi kard egyéni)   
  • Milák Kristóf (úszás, 200 m pillangó)
  • Kopasz Bálint (kajak-kenu, K-1 1000 m)
  • Lőrincz Tamás (birkózás, kötöttfogás, 77 kg)
  • Tótka Sándor (kajak-kenu, K-1 200 m)
  • Kozák Danuta, Csipes Tamara, Kárász Anna, Bodonyi Dóra (kajak-kenu, K-4 500 m)

    EZÜST:

  • Siklósi Gergely (férfi párbajtőr egyéni)
  • Milák Kristóf (úszás, 100 m pillangó)
  • Varga Ádám (kajak-kenu, K-1 1000 m)
  • Berecz Zsombor (vitorlázás, Finndingi)
  • Lőrincz Viktor (birkózás, kötöttfogás, 87 kg)
  • Rasovszky Kristóf (nyíltvízi úszás, 10 km)
  • Csipes Tamara (kajak-kenu, K-1 500 m)

    BRONZ:

  • férfi kardcsapat (Szilágyi Áron, Decsi Tamás, Szatmári András, Gémesi Csanád)
  • Tóth Krisztián (cselgáncs, 90 kg)
  • Kozák Danuta, Bodonyi Dóra (kajak-kenu, K-2 500 m)
  • Kovács Sarolta (öttusa)
  • Hárspataki Gábor (karate, 75 kg)
  • női vízilabda-válogatott (Gangl Edina, Garda Krisztina, Gurisatti Gréta, Gyöngyössy Anikó, Illés Anna, Keszthelyi Rita, Leimeter Dóra, Magyari Alda, Parkes Rebecca, Rybanska Natasa, Szücs Gabriella, Szilágyi Dorottya, Vályi Vanda)
  • férfi vízilabda-válogatott (Angyal Dániel, Hárai Balázs, Erdélyi Balázs, Hosnyánszky Norbert, Jansik Szilárd, Manhercz Krisztián, Mezei Tamás, Nagy Viktor, Pásztor Mátyás, Varga Dénes, Vámos Márton, Vogel Soma, Zalánki Gergő)

J.

Megosztom