Tokiói olimpia

Törlés volt már, halasztás soha

Bő egy hónap múlva, július 23-án kell fellobbannia a lángnak, s kezdődnie a történelem XXXII. nyári olimpiájának Tokióban. A feltételes mód sajnálatos módon indokolt, mert június eleji lapzártánkkor sem lehetett még teljes bizonyossággal kijelenteni: igenis megtarthatók a tavalyról ez évre áthozott ötkarikás játékok a japán fővárosban…

Sem 2013. szeptember 7-én, amikor a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) Tokiónak ítélte a 2020-as olimpiát, sem később – egészen 2019-ig – még a jövőbe tekinteni képes látnokok sem rukkoltak elő baljós jóslatukkal, hogy vigyázat, mert bizony késedelmet szenvedhet, de még akár el is maradhat a világ legkiválóbb sportolóinak négyévenként esedékes modernkori csúcstalálkozója. Nem, mert nem lehetett sejteni, hogy újfajta halálos kór leselkedik az emberiségre, s a koronavírus elszabadulásával az egész Föld veszélybe kerül, ellehetetlenül szinte minden, ami addig megszokott, magától értetődő volt, s a pusztító ragály az olimpiát is háttérbe szorítja, kizárva 2020-as megrendezését.

A NOB tavaly márciusban tudatta, hogy egy évvel elhalasztja az eredetileg 2020 júliusára-augusztusára tervezett tokiói játékokat a pandémia miatt. A hosszas bizonytalankodás-tétovázgatás után az ilyen végkimenetelű döntés a világjárvány szűnni nem akaró támadásai közepette elkerülhetetlenné vált, azzal együtt is, hogy az „esztendőcsere” példátlan esetként vonul be a sport egyetemes históriás könyvébe. Az 1896-tól létező legújabb kori olimpiák közül tudniillik egyiket sem kellett elhalasztani. Igaz, három ugyanakkor a törlés sorsára jutott, mert bár a sorszámát megőrizték valamennyinek, az 1916-os az első világégés következtében, az 1940-es és 1944-es pedig a második világháború miatt elmaradt.

A tokióinak az évszámát megtartották – részint presztízs szempontból, de legalább annyira gazdasági okokból és anyagi természetű megfontolásból határoztak a döntéshozók a Tokió 2020 elnevezés továbbélése mellett -, de 2021-re, a nyári olimpiák közül elsőként páratlan esztendőre került át. A „páratlanság” jó lenne, ha ennyiben ki is merülne, mert bár a japán házigazdák, s a nemzetközi ötkarikás mozgalom vezetése a dátum módosítása óta hangoztatja, hogy 2021 nyarán viszont bizonyosan lesz olimpia Tokióban, jó néhány elbizonytalanító tényező mind a mai napig fennmaradt, így még a törlés sem teljesen kizárható…

Mindenesetre az olimpia szervezőbizottságának elnöke június elején kizárta a játékok újabb módosításának, illetve törlésének a lehetőségét.  „Nem tudunk újból halasztani” – szögezte le Hasimoto Szeiko a Nikkan Sports című lapnak nyilatkozva. A rendre rendkívül derűlátó és a rendezés mellett eltökélten kiálló Thomas Bach NOB-elnökhöz hasonlatosan Szuga Josihide japán miniszterelnök is gyakorta hangot adott hivatali optimizmusának. Június 3-án például azt mondta, hogy a kabinet a vírus elleni küzdelemre koncentrál, a játékokat pedig szigorú egészségügyi előírások betartásával igenis megtartják, s biztonságos olimpia lesz Tokióban. Szavai nyilván a „negatív hangok” ellensúlyozására (is) szolgáltak, mivel a japánok túlnyomó többsége – a május-júniusi felmérések tanúsága szerint csaknem háromnegyede – a játékok újabb halasztását vagy lemondását támogatná. A közvélemény olimpiaellenes hangulatát folyamatosan táplálta a járvány újabb és újabb hullámának megjelenése (júniusban már a negyediknél tartott a szigetország), s a magas fertőzésszámok változatlansága mellett az is nyilván növelte a nyugtalanságot, hogy a kormány számos prefektúrában elrendelte, majd meg is hosszabbította a rendkívüli állapotot, így a legutóbbi rendelkezéssel Tokióban június végéig prolongálták az egészségügyi vészhelyzetet.

Az se növelte az olimpia melletti rokonszenvet, hogy a japán hatóságok késve, sőt megkésve, és lassú tempóban láttak hozzá a tömeges védőoltáshoz, a hazai környezetben szereplő sportolóké például csak júniusban indult. Az sem a rendezéspártiakat erősíti, hogy több ezer önkéntes mondta le a részvételét, hogy orvosok is visszaléptek a közreműködéstől arra hivatkozva, hogy túl sok a tennivalójuk a koronavírusos betegekkel. Más kérdés, hogy a kevesebb önkéntes ténye önmagában nem okoz gondot, mivel külföldi nézők – a tavasszal elfogadott tiltó döntés értelmében – nem lehetnek a versenyszínhelyeken.

A tiltakozó álláspontok sorában figyelemre méltó a hatezer tagot számláló tokiói orvosi szövetség véleménye, amely szerint „a jelenlegi körülmények között nem normális olimpiát tartani”, a japán orvos-szakszervezet vezetője pedig arról a félelméről beszélt, hogy a világ minden tájáról érkező sok ezer versenyző és hivatalos vendég jelenléte akár új vírustörzs megjelenéséhez is vezethet Japánban, a járvány újbóli felerősödését és továbbgyűrűzését kiváltva. Ami tény: június elejéig Japánban közel 720 ezer vírusos megbetegedést regisztráltak, s a Covid-19 több mint 12 ezer ember halálát okozta.

A helyzet meggyőző javulásában, ennél fogva a játékok megtarthatóságában töretlenül bízva nézzünk körül a dátuma szerint július 23. és augusztus 8. közötti olimpián szereplő honfitársaink háza táján! Ötven nappal a rajt előtt csaknem másfél száz magyar élversenyző mondhatta el magáról, hogy megvan a tokiói úti jegye, ám mivel a kvalifikációs időszak még több sportágban is tart, illetve a részvételt befolyásoló világranglisták nem zárultak le, további magyar kvótaszerzésekre lehet számítani.

Ami már eldőlt: a klasszikus csapatsportágak közül férfi és női vízilabdában, valamint női kézilabdában biztos a mieink részvétele. De nemcsak holmi „futottak még” kategóriás, szerény szereplés részeseiként kalkulálunk esetükben, mert nagyon is benne van, főképpen pólós alakulatainkban az éremszerzés is akár.

Tizennégy egyéni sportágban – asztaliteniszben, atlétikában, birkózásban, evezésben, kajak-kenuban, országúti kerékpárban, ökölvívásban, öttusában, sportlövészetben, tekvondóban, tornában, medencés és nyíltvízi úszásban, vitorlázásban, vívásban – már fix kvótái vannak Magyarországnak, további kettőben – cselgáncsban és triatlonban – pedig biztosan lesz indulónk a kvalifikációs időszak, vagy éppen a rajtjogot biztosító világranglisták zárultával.  

Annyi persze már most nyugodt szívvel rögzíthető: akadnak biztos esélyesnek minősülő kiválóságaink is, akiknek olimpiai részvételével kapcsolatban semmiféle kétely nem merülhet fel. Ott vannak mindjárt az úszóink, közülük is elsősorban a pillangózóként jeleskedő, 200 méteren világbajnok és világcsúcstartó Milák Kristóf, aki „tuti” aranyvárományosunk. Több mint meglepő lenne, ha a háromszoros olimpiai bajnok Hosszú Katinkát a két vegyes szám bármelyikében megtréfálná valamelyik külföldi vetélytársa, míg az olimpiai bronzérmes, világbajnok és hétszeres Európa-bajnok Kapás Boglárka a hosszabbik pillangótávon kapaszkodhat fel a dobogó akár legmagasabb fokára is. Vizeseink közül feltétlenül medálgyanús még a nyíltvízi úszásban vb- és Eb-érmes Rasovszky Kristóf, aki 10 kilométeren bővítheti trófeagyűjteményét Japánban.

Sikersportágaink művelői közül feltétlenül bizalmunkat élvezik a birkózók élükön a Lőrincz fivérekkel, Tamással és Viktorral, a kötöttfogás klasszisaival. Előbbi olimpiai ezüstérmesként, világbajnokként és négyszeres Európa-bajnokként kel útra a felkelő nap országába, míg utóbbi több vb-érem mellett Eb-aranyat is őriz eddigi összeszorgoskodott kollekciójában. Apró túlzással élve: kajak-kenusaink szinte mindegyike, de java részük feltétlenül jó lehet medálra, atlétáinknál pedig az olimpiai bronzérmes, világbajnoki ezüstérmes, fedett pályán világbajnok súlylökő Márton Anita és a hétpróba idei Európa-bajnoki bronzérmese, Krizsán Xénia tekintendő a legfőbb „húzónévnek”. És ahogyan az említettek, úgy sportlövőink és vívóink sem hagyhatják cserben az értük szorítókat, tőlük is remélhetünk első, második és harmadik helyezéseket.

 A Magyar Olimpiai Bizottság várakozása nem változott az olimpia halasztásával, 13 magyar érmet prognosztizált az idei évre átcsúszott nyári játékokra, s őszintén hisszük, hogy nem tévednek a „főállású jövendőmondók”. Legutóbb, 2016-ban Rio de Janeiróban 160 magyar versenyző állt rajthoz, és 15 éremmel – nyolc arannyal, három ezüsttel és négy bronzzal – tért haza a küldöttség a brazíliai ötkarikás játékokról. Ne legyünk telhetetlenek: most is beérnénk ennyivel. 

Az eddigi nyári olimpiák:

J.