Nadalé a 21-es nyerőszám

Objektív válasz aligha születhet a kérdésre, hogy ki minden idők legjobb férfi teniszezője. A szubjektív értékítéletek alkotta világlajstromban azonban bizonyosan a legeslegszűkebb élcsoportban szerepel a Big Three-nek, vagyis a nagy hármasnak Roger Federer és Novak Djokovic melletti harmadik tagja: Rafael Nadal, a spanyolok 36. életévében járó, minden jel szerint elnyűhetetlen szupersztárja, aki jelentősen tovább javított megítélésén év eleji remeklésével. Konkrétan azzal, hogy az első helyen végzett egyéniben a négy legrangosabb tornát összefogó Grand Slam-sorozat 2022-es nyitóállomásán, a melbourne-i Ausztrál Openen.

Diadala egyszerre volt nagyszerű és sportág-históriai jelentőségű. Egyfelől – mivel hosszas lábsérülés után, a kihagyás miatt óhatatlanul gyengébb formában tért vissza a teniszpályára – eleve esélytelennek ítélték az egyesek viadalának megnyerésére, másfelől a döntőben az aktuális világranglistán második, nálánál tíz esztendővel fiatalabb Danyiil Medvegyev várta. Az orosz a GS-széria 2021-es záró tornájának, a US Opennek a győzteseként érkezett az ausztrál metropoliszba, ahol esélyeshez méltóan játszva masírozott be a fináléba. Itt aztán két szettet nyerve egészen közel került a végső diadalhoz, csakhogy Nadal azért a teniszsport igazi állócsillaga, hogy akkor ragyogjon teljes fényében, amikor nagyon muszáj. Fittyet hányva a jóslatokra, a fogadási oddsokra, a számítógépes algoritmus által neki tulajdonított alig 4 (!) százalékos győzelmi esélyre megfordította az állást, s végül heroikus, csaknem öt és fél órás küzdelemben 3:2-re nyerte az ötjátszmás döntőt a Melbourne Parkban. Ezzel pedig tenisztörténelmet írt: a 21. Grand Slam-torna-elsőséget gyűjtötte be, maga mögé utasítva az addig ugyanúgy 20 GS-címmel büszkélkedő, s vele holtversenyben az örökranglista élén álló Federert és Djokovicot egyaránt.

Dolgát kétségtelenül megkönnyítette, hogy a szupertrió másik két tagja nem volt ott Melbourne-ben. A svájciak nagyágyúja, Federer még idén januárban is csak lábadozott karrierje sokadik térdműtétjéből, és e sorok írásakor nem tudni, sikerül-e neki a visszatérés 40 évesen, példának okáért a Grand Slam-állomások megszokott sorrendjében második French Openen, a franciák május végi-június eleji nyílt nemzetközi versenyén a Roland Garroson. Ahol talán ott lesz ugyanakkor a szerbek világklasszisa, Djokovic esetében azonban nem sérülés támaszt kérdőjeleket az indulását illetően, hanem a világranglistát huzamos ideje vezető teniszező „különháborúja” a koronavírussal.

Djokovic úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy akkor sem oltatja be magát, ha emiatt nem nyer több Grand Slamet, és 20 serlegével a második helyen marad Nadal mögött. Az önérzetesen reagáló szerb közölte továbbá: kész lemondani arról is, hogy megvédje címét a Roland Garroson és az év harmadik GS-tornáján, a britek június végén-július elején esedékes viadalán Wimbledonban.

„Kész vagyok megfizetni ezt az árat” – jelentette ki a szerb klasszis. „Sosem voltam az oltások ellen, gyerekkoromban kaptam párat, de magam akarom szabadon megválasztani, hogy mit juttatok a szervezetembe.” Ugyanakkor hagyott egérutat magának és az érte rajongók hadának is, mert hozzáfűzte: „Azt azért el tudom képzelni, hogy egy napon talán mégis kérek vakcinát, mert közösen kell megtalálnunk a megoldást arra, hogy véget vessünk a járványnak.”

Nadal, túl a sérülés okozta hosszas kényszerszüneten, az Australian Open előtt Covid-fertőzésen is átesett, tehát súlyos tehertételeket leküzdve bizonyította sportolói nagyságát a 21. GS-titulus begyűjtésével. Ez a második AO-győzelme volt mindössze, az elsőt 13 éve, még 2009-ben aratta, a döntőben Federert legyűrve öt szettben. Ekkor már túl volt négy párizsi sikerén, a Roland Garroson először 2005-ben kerekedett felül mindenkin, és lett a legfiatalabb French Open-győztes az amerikai Michael Chang 1989-es diadala óta.  A 2005-ös GS-győzelem azért is válhatott emlékezetessé, mert 19. születésnapjához „időzítette” debütálását a franciák nyílt viadalán, amelyen a diadalmas szereplést mások mellett a már akkor is nagy sztárnak számító Federer elődöntős legyűrésével tette teljessé. A csaknem 17 évvel ezelőtti első GS-győzelmet továbbiak sora követte, az eddigi utolsó tornaelsősége, amelyet 2020-ban aratott, a 13. volt French Open-sikereinek listáján. A tavalyelőtti győzelem nem Nadalnak, hanem Djokovic számára válhatott baljós sorszámúvá, merthogy éppen a szerbet verte a fináléban három játszmában, 20. Grand Slam-címét kiérdemelve.

Első párizsi diadalával egy csapásra világszerte népszerűvé vált, és további híveket gyűjtött a melbourne-i dupla mellett négy US Open- és két wimbledoni elsőségével. Ráadásul – Roy Emerson, Rod Laver és Djokovic után – ő a negyedik ember a tenisz történetében, aki megcsinálta a dupla GS-t, vagyis két ízben is meg tudta nyerni a négy főversenyét az adott évnek. Az eddigi 63 Grand Slam-tornája közül 29-nek jutott a döntőjébe, ami 46 százalékos produktumot jelent. A 29-ből megnyert 21-gyel (72 százalék) a legjobban áll a nagy trióban, miközben Federer és Djokovic 20-11-es nagydöntős mérlege megegyezik (egyformán 65 százalék). A profi férfi teniszezőket tömörítő ATP nagy tornái közül Nadal összesen 90-et nyert meg, 62-t salakborításon, rászolgálva a salakkirály elnevezésre. 2008-tól többször volt világelső az ATP ranglistáján, ráadásul kétszeres olimpiai bajnok is, amivel svájci és szerb vetélytársát is megelőzi, mert nekik még nem jött össze szólóban az ötkarikás elsőség is. A spanyol a 2008-as pekingi olimpián szerzett aranyérmet férfi egyesben.

„Ő a legjobb salakon, karizmájával és míves játékával a sport világméretű ikonjává is vált – jegyezte meg róla az El País, az egyik legolvasottabb spanyol újság a 2005-ös döntő után. – Ha ellene teniszezel, soha nem gondolhatod, hogy győztes vagy, olyan lenyűgöző energiatartalékai vannak. Mindent belead, soha nem ad fel egyetlen pontot sem, és mindig kevésbé tűnik kimerültnek, mint ellenfele” – folytatta máig érvényes jellemzését a lap.

Nem fukarkodott az elismeréssel Federer sem, amikor ezt írta: „Micsoda meccs! Barátomnak és nagy riválisomnak, Rafael Nadalnak szívből gratulálok, hogy ő lett az első ember, aki 21 Grand Slam-bajnoki címet nyert egyesben. Elképesztő. Soha ne becsülj alá egy nagyszerű bajnokot. Hihetetlen munkabírása, elhivatottsága és küzdőszelleme inspirációt jelent számomra és még számtalan ember számára szerte a világon.”

A svájci kiemelte, hogy kölcsönösen inspirálják egymást a még jobb teljesítmény elérésében. Instagram-oldalán azt is rögzítette, büszke rá, hogy megoszthatja Nadallal ezt a korszakot, s hogy vetélytársa állandó fejlődésre késztette az elmúlt 18 évben. Biztos vagyok benne, hogy további eredmények várnak rád, de egyelőre élvezd ezt a mostani sikert!”

Djokovic hasonlóképpen úriemberként értékelt: „Gratulálok Rafael Nadal a 21. GS-ért. Csodálatos teljesítmény. Mindig lenyűgöz a küzdőszelleme, amely máskor is jellemezte őt.  Nadalnak esélye lesz rá, hogy az idei francia nyílt teniszbajnokságon a 22. Grand Slam-győzelmét is megszerezze.”

„Megtanították alázatosnak lenni, tiszteletet tanúsítani és keményen dolgozni” – szögezte le egyik életrajzírója, maga Nadal pedig azt mondta, hogy szívesen befejezné pályafutását több GS-címmel, mint legfőbb riválisai, Roger Federer és Novak Djokovic. A spanyol úgy gondolja, hogy ehhez 21-nél több bajnoki titulust kell gyűjtenie.

„Hármunk közül az akarok lenni, akinek a legtöbb GS-torna-győzelme van, ezt nagyon szeretném, de nem vagyok megszállott, egyáltalán nem. Bármi is jön ezután pluszban, szívesen veszem, mert őszintén szólva nem hiszem, hogy a 21 elég…”

A fennkölt szavak után jöjjön kissé profánabb folytatás, merthogy a dicsőség mellett azért vaskos pénzeket is összeteniszeztek a Big Three tagjai. Az élen, 2022 elején Djokovic állt, aki 154 millió dollárt keresett eleddig. Federer közel 131 milliónál tart, míg Nadal a melbourne-i keresményével együtt mostanáig 127 millió dollárt ütögetett össze.

J.

Megosztom