Gera Marina Emmy díjas

Gera Marina rögtön az első filmfőszerepével történelmi győzelmet aratott, és sok egyéb díj mellett polcára tehette a Nemzetközi Emmy-díjat is az Örök tél című filmben nyújtott kiemelkedő alakításáért. Magyar színésznőt még sosem neveztek a díjra, ráadásul Marina nagy szavazattöbbséggel lett a négy jelöltből a legjobb – így az első Emmy-díjas színésznőnk.  A televíziós Oscarként is emlegetett díjat november végén vette át, és ezzel alaposan meg is változott az élete.

Feltételezem, hogy megbecsült helye van a szobornak, biztosan kiemelt helyet kapott a lakásban. Hol tartja az Emmy-t?

Egyelőre a dobozában tartózkodik a legtöbbet, hiszen éppen költözködés előtt állunk, így még nem lelt állandó otthonra. Remélem, hogy megbocsátja nekem, hogy mivel sokan akarják látni, sokat utaztatom – legtöbbször egy ikeás szatyorban. Megesett egyszer az is, hogy a taxiban felejtettem, de szerencsére gyorsan visszakerült hozzám. A díjátadó után nem nagyon volt még alkalmam megpihenni, folyamatosan érkeznek a felkérések, napi hetven-nyolcvan telefon:, interjúkra, és egyéb hivatalos programok. ra hívnak. Idáig nem is nagyon tudtam feldolgozni, ami velem történt. Nem jó döntést hoztam, : lehet, hogy azonnal el kellett volna mennem pihenni, kicsit ki kellett volna szállnom a mókuskerékből. Nem volt egyszerű a rengeteg igénynek megfelelni, de szerencsére pár napja már van sajtósom, és hamarosan egy menedzser is segíti a munkámat, de idáig egyedül próbáltam megküzdeni a rám zúduló feladatokkal.

A díjátadó előtti időszak sem lehetett feszültségektől mentes. Ráadásul egy ilyen elegáns eseményen nem lehet akárhogyan megjelenni. Kik segítették abban, hogy a legjobb formáját hozza?

Magyar tervezők ruháit vittem magammal a négynapos eseményre, ahol bizony naponta többször is át kellett öltözni. Horváth Ottó stylist volt a segítségemre, nagyon szeretem, ahogy öltöztet, tökéletesen megbízom az ízlésében, nemzetközi színvonalon dolgozik. Ráadásul nem áll messze egymástól az ízlésünk. A hétköznapokon szívesen járok nadrágkosztümben, nőiesnek tartom a nadrág-blézer összeállítást, és Ottó megerősített abban, hogy jól választottam, mert a vékony alkatommal a ruhákban és szoknyában én kislányosnak hatok. New Yorkban találtunk magyar fodrászt és sminkest, akik mindent elkövettek, hogy szép legyek, és velem izgultak. Nagy megtiszteltetésnek éreztem, hogy az esemény  rendezőik a New York-i magyar konzulátust választották a nyitóesemény helyszínéül, így egy kicsit otthon érezhettem magam. Ott léptem először a vörös szőnyegre, : megható és felemelő érzés volt, hogy milyen sokan voltak kíváncsiak rám, rengetegen szólítottak a nevemen. Érezhető volt a felém áradó szimpátia, és a fesztivál elnöke is a szárnyai alá vett. A jelölt társaim is nagyon kedvesek voltak, örültünk egymásnak, nem éreztem semmiféle rivalizálást.. A négy legjobb között lenni hatalmas megtiszteltetés volt mindannyiunk számára. A második nap már sejtetteméreztem, hogy az én nevem lesz a borítékban. Meglepő módon ez nem eufóriát okozott, hanem kissé  bizonytalanságotelbizonytalanított, hiszen ha ez így leszmegnyerem az Emmy-t, akkor megváltozik az életem, sok szempontból vízválasztó lesz ez a díj.

Nem csalta meg a megérzése, a borítékban valóban az ön neve volt. Jó volt látni az örömét…

Abban a percben megszűnt a feszültség, a megfelelési kényszer, a tépelődés, a bizonytalanság, nagyon boldog voltam. Teljesen átadtam magam a pillanatnak. Kívánom, hogy minél több magyar színésznő átélhesse át az élményt, hogy büszke lehet magára, és felhőtlenül tudjon ünnepelni. Ez a díj megnyitja az utat mások számra is: ha egyszer már sikerült, mért ne lehetne máskor is így.

Kit hívottott fel elsőként a díjátadó után, és ki gratulált önnek először?

A rendezőmet hívtam először. Nagy szívfájdalmam volt, hogy nem tudott jelen lenni az eseményen. Szász Attila nemcsak kiváló rendező, hanem nagyszerű ember is, az a minimum, hogy a jelöltségért kapott aranyérmet neki ajándékoztam. Az első gratulálóm pedig az angliai producerem volt, akivel rengeteg közös tervünk van. Ő keresett meg – miután megnézte a filmet – mert látott bennem fantáziát, és már jóval a díjátadó előtt gondolkodott bennem, de az Emmy segíthet abban, hogy mielőbb megvalósíthassuk a közös terveinket, amelyben nemcsak színészként szeretnék közreműködni, hiszen a munka során kiderült, hogy nemcsak „producer-szemem” van, hanem olyan történeteim is, amelyek filmre kívánkoznak. Ígéretesen alakulnak a dolgok.

A jövőből kicsit ugorjunk vissza a múltba. Hitte volna szegedi kislányként, hogy egyszer New Yorkban az Emmy-díjjal a kezében fog köszönetet mondani az apukájának – az igazinak, nem a biológiainak – akinek a támogatására mindig számíthatott?

Azt hiszem akkoriban ezen nem gondolkoztam.  Két éves korom óta színésznőnek készültem, az álmodozásaim tárgya pedig a film volt, mindig képekben, jelenetekben gondolkodtam. Korai szerelem gyümölcse vagyok, és a biológiai apám három éves koromban kilépett az életünkből, de szerencsére kaptam egy igazi apukát, aki mindig mellettem állt, és támogatott abban, hogy valóra válthassam a vágyaimat. Ő volt az első mesterem, és ő az, akiben mind a mai napig tökéletesen megbízom.  Apu operaénekesnek szánt, mert szép hangom van, és abszolút hallásom. Sokáig fuvoláztam is. De győzött a színészet. Otthonról hoztam, hogy tudatos vagyok, és harcos alkat. Nem adom fel, küzdök azért, hogy elérjem a céljaimat. Erős bennem a versenyszellem.  Apával kitaláltuk, hogy minden szavalóversenyt – iskolait, városit, megyeit, országost – meg kell nyernem. Sokat készültünk, rengeteget olvastam, és a lámpalázamat is sikerült kordában tartani.

A film iránti szeretetét azonban soha. Olyannyira elkötelezett a filmművészet iránt, hogy képes a kamera másik oldalára is állni, csakhogy tanulhasson. Jelenleg ön az egyetlen Emmy-díjas rendezőasszisztens hazánkban. Hogy is van ez?

Magyarország kis ország, kicsi a filmes piac, sok a tehetséges színész. Szerettem volna mindent tudni a filmezésről, ezért sokat jártam forgatásokra, hogy tanuljak, de nem lehetett csak úgy a kamera közelébe kerülni, ezért jelentkeztem asszisztensnek. Büszke vagyok arra, hogy az első asszisztensségig vittem, nem kényszerből csináltam – mint néhányan hitték – hanem azért, mert örömet okozott, és nagyon sokat tanultam. Az Örök tél stábtagjait is ismertem asszisztens koromból, furcsa is volt, hogy a korábbi „főnökömelettesem” hozta nekem a kávét a forgatáson.

Én büszke vagyok arra, hogy az első asszisztenségig vittem, nem kényszerből csináltam – mint néhányan hitték – hanem azért, mert szerettem ezt a munkát is.

A tavalyi év a díjon kívül is sok jót hozott. Új lakásba költözhetnek, és ismét eljutott a világ végére is, ahol hálát adhatott, hogy teljesültek a kívánságai. Mit szól a férje ahhoz, hogy „királylány a felesége”?

Levente – akivel 2018-ban Thaiföldön házasodtunk össze – mindenben támogat engem, a díjátadóra is elkísért. New Yorkban tudtuk meg, hogy rendeződtek a körülmények, és költözhetünk új otthonunkba. Úgyhogy most boldogan pakolunk, és tavasszal végre átköltözünk. 2009-ben megjártam az El Caminot. A zarándokút Finisterreben ér véget, a világ végének is nevezett helyen szokták elégetni a zarándokok a ruhájukat. Én ott akkor azt kívántam, hogy megérkezzen az életembe az a szerep, amely meghozza az elismerést,  és egy szerető társat is kívántam magamnak. Mindkettőt megkaptam. Aztán 2019-ben visszatérhettem, mert a rendezőm elküldött egy portugál filmfesztiválra, és onnan „csak egy ugrás” Finisterre. Akkor már konkrét vágyam volt: az Emmy-díj. Úgyhogy ideje ismét hálát adnom. Idén is meghívtak Portóba zsűritagnak egy filmfesztiválra. Lehet, hogy ismét át kellene mennem Finisterrebe?

Ha van még kívánsága, akkor mindenképpen. De mit hoz a közeli jövő? Mire készül mostanában? A díj nyiílván megnyitotta a nemzetközi filmvilág kapuit.

Valóban vannak lehetőségek, de a magyar akcentus miatt azért bizonyos mértékben behatároltak. Egy svájci filmben például német nőt játszom. Az igazi áttörést az jelentené számomra, ha bennem gondolkodnának, és rám írnának testhezálló szerepeket. De szokásomhoz híven nem várom, hogy a számba repüljön a sült galamb, vannak saját ötleteim. Meg is írtam az egyiket egyiket, és nagyon tetszett az angol produceremnek. A kétszeres Emmy-díjas Adam Kemp továbbra is szívesen dolgozik velem, akár executiv producerként is el tud képzelni. Engem inspirál a piac alapon működő környezet. De szívesen dolgoznék magyar rendezőkkel is, ha a teljes alkotó folyamatban részt vehetnék.

Mindent az Emmy-ről

Az Emmy-díj (vagy egyszerűen csak Emmy, angolul: Emmy Award) az amerikai televíziós produkciók számára kiosztott díjként kezdte pályafutását. Az első Emmy-díjat 1949. január 25-én adták át. A televíziós produkciók Oscar-díjának is szokták nevezni, rangját tekintve, a harmadik legfontosabb filmes kitüntetésnek számít.

A Nemzetközi Emmy majd harminc évet váratott magára, 1974-ben adták át először. Az Emmy International elismeréseket, a Nemzetközi Televíziós Művészetek és Tudományok Akadémiája ítéli oda a legjobb, az Egyesült Államok területén kívül vetített televíziós produkciónak.

A díjat reprezentáló szobor egy atomot a kezében tartó szárnyas nőalakot formáz. A kézben tartott atom a televíziós tudományt, a szárnyak a női alakon a múzsát szimbolizálják. A szobrot Louis McManus televíziós mérnök készítette, a női alakot saját feleségéről mintázva. Nem volt könnyű dolga, hiszen a döntőbizottság csak negyvenhét visszautasított terv után fogadta el a díj azóta is szinte változatlan megjelenését. Maga a szobor arannyal van bevonva és egy tömör, fekete kör alakú alapon áll.

„Köszönöm a rendezőmnek, Szász Attilának, hogy láthatóvá tett a világ számára!”

Puskás Kati