Katona Ildikó – MKB

Elegáns, dinamikus jelenség a hazai privát banki szféra egyetlen női vezetője, az MKB Private Banking üzletág megalapítója, Katona Ildikó. Eredetileg a színészi pálya iránt érzett vonzalmat, végül külkereskedelmi és közgazdász végzettséggel az elit magánbanki szektorban kamatoztatja képességeit. Két gyermek, a hétéves Sofia és a négyéves Bálint édesanyja.

Milyen előzmények után kapott megbízást 2003-ban az MKB-tól a privátbanki üzletág létrehozására?
Huszonegy évesen, 1996-ban kezdtem a pályámat az MKB-nál. Egy pályakezdő programra invitálták a szerintük legjobbakat az egyetemekről, főiskolákról. A vállalati területet választottam, hét éven keresztül vállalati finanszírozással foglalkoztam.

Hogyan kezdett a pénzügyek felé orientálódni?
Tőzsde–pénzintézet szakirányra jelentkeztem a Külkereskedelmi Főiskolán. Vidéki kislányként azt gondoltam, hogy ezzel lehet sok pénzt keresni és utazni. Közben a l’ Oréalhoz is mehettem volna marketing területre. Eredetileg a művészi pálya vonzott. Színésznő akartam lenni.

És mi térítette el a színészettől?
A szüleim egyértelműen kijelentették, hogy nem támogatják. Gondoltam, ha annyira elhivatott vagyok, majd csak sikerül valamit kezdeni magammal. A főiskola mellett találtam egy-két mellékállást, tolmácsoltam, rendezvényeken hostesskedtem. Végül elbátortalanított a művészvilág, mert csak nagyon keveseknek sikerül befutni.

Családilag is volt előzménye annak, hogy pénzügyi vonalra került?
A nagybátyám könyvvizsgáló volt, elég magas beosztásban dolgozott a Pénzügyminisztériumban. Amikor Szombathelyről Budapestre jöttem tanulni, ő meg a nagynéném átvették a szüleim szerepét. A nagybátyám mindig mondta, próbáljam meglátni a könyvvitel szépségeit, ami aztán sikerült is.

Az MKB köztudottan a klasszikus svájci banki modellt követi. Ön is Svájcban és Luxemburgban képezte magát tovább…

Amikor elkezdtem az üzletág kiépítését, idehaza még nemigen tudták, hogy mit is jelent a privátbank, illetve az ügyfelek nagyon magas színvonalú kiszolgálása. A Bajor tulajdonosunk, a BayernLB bankcsoportján belül volt két leánycég, a Landesbank Swiss Zürichben és a Landesbank Lux Luxembourgban. Tőlük kaptam a lehetőséget, hogy képezzem magam, ami remek iskola volt. A gondolkodásmódot, az ügyfélkiszolgálás fontosságát tanultam meg külföldön. Az ügyfeleink, akik minimum százmillió forinttal rendelkeznek, érthetően nagyon kényesek a szolgáltatás minőségére éppúgy, mint a titoktartásra.

Milyen különleges szolgáltatásokat nyújt számukra az MKB Private Banking?
A banküzemben elég drága egy jó pénzügyi szakember. A mi szolgáltatásunkkal az ügyfelek saját privátbankárt kapnak, aki nem a banki termékeket adja el, hanem az ügyfél szemszögéből nézi meg az illető pénzügyeit, segíti a lehető legjobb struktúra kialakításában. A banki alkalmazottnak tudnia kell az ügyfél érdekében gondolkodni, javaslatokat tenni. Ez nálunk alapszolgáltatás, sok bankban viszont nem érhető el, jó esetben luxusnak számít.

A személyre szabott foglalkozás különbözteti meg az MKB-t a hazai bankpiac összes többi szereplőjétől?
Valóban, ez a legerősebb értékajánlatunk, hiszen minden bank ugyanazokat az értékpapírokat tudja adni. Nálunk a gondolkodásmód más, speciális kérdésekkel is lehet hozzánk fordulni. A családokat is kiszolgáljuk, a feleséget, az anyóst, a gyerekeket. Sokan úgy járnak el, hogy van egy cégük, amelyik a többit tulajdonolja, és ebbe folyik be mondjuk az osztalék. Az ügyfél nem veszi ki az összeget, hanem hosszú távú egzisztenciát biztosít vele a családjának. Ezt a nagyobb vagyontömeget is ugyanúgy kezelni kell, mintha magánszámlán lenne. Mi ezeket a cégeket is befogadjuk, de fontos kitétel, hogy a tulajdonos az ügyfelünk legyen.

Annak idején milyen szempontok alapján válogatta ki a csapatát?
A szakmai felkészültség mellett kiemelten számít az empátia, a pszichológusi véna. Szeretni kell az embereket, ez alapvető feladat. Mindig hallgatok a hatodik érzékemre, ami eddig még nem hagyott cserben. Ha nincs személyes kötődés, mivel tudom megkülönböztetni magam, ha máshonnan is megkeresik az ügyfeleimet?

Ön az egyetlen női vezető idehaza hasonlóan magas banki pozícióban. Mi a csúcs ebben a szakmában?
A mi szakmánkban itthon, igazgatói szinten nincs ennél feljebb, de Svájcban egy privát bank vezetése más lenne…

Nemzetközi viszonylatban számít-e újabb kihívásokra?
Sosem lehet tudni. Mindig akkor jöttek a kihívások, amikor babát vártam. A második gyerekemmel voltam éppen várandós, amikor egy fantasztikus svájci ajánlatot kaptam. Amúgy a nemzetközi pénzvilág nagyon kemény. Magyarországon van mód önmegvalósításra, mert sok tekintetben még úttörő feladatokat látunk el. Nyugat-Európában viszont adott a feladat, amit végre kell hajtani. Ott nincs igazán lehetőség a kreativitásra, a saját ötletek kipróbálására.

A kemény üzletasszony hogyan képes megőrizni a női finomságát? 
Büszke vagyok, hogy sikerült megtartanom a nőiességemet, nem férfiasodtam el, miközben ebben a világban a nők hajlamosak az utóbbira. A férjem, aki hasonló pozícióban van, kezdettől mindenben maximálisan támogat. Tizenhét évvel ezelőtt mindketten pályakezdők voltunk. Akkor még nem arról szólt az élet, hogy melyikünkből mi lesz. Az ilyen típusú vezetői szerepek csak úgy összeegyeztethetők a családdal, ha az ember otthon normális családanya marad. Sok vezető beosztású nőnek nincs családja, vagy pedig előbb-utóbb elválik.

A banki szférában a férfi kollégák hogyan tekintenek a magasabb beosztású nőkre?
Nem érzem gondnak a felállást. Ami inkább érdekes, hogy míg világviszonylatban egyre inkább kapnak felső vezetői beosztásokat a nők, addig nálunk ez nem divat sem a közéletben, sem a politikában, sem a banki szférában. Középkategóriáig még eljutnak, de sok esetben a lehetőséget sem kapják meg, hogy kipróbálhassák magukat.

Olvastam az életrajzában, hogy hobbiszinten kedveli a felfedező utazásokat.
Nagyon szeretek túrázni, hegyet mászni, de két kisgyerek mellett ez nem megy. Világot látni, utazni a legklasszabb dolgok közé tartozik a világon. Hiszen az ember az élményein kívül mit visz magával a sírba?

Mit tesz annak érdekében, hogy megőrizze az alakját, a fiatalságát? 
Néha eljárok futni, vagy otthon gyakorolok a gépeken. Úgy képzelem, ha majd egyszer nem dolgozom, napi két órát is eltöltök fitnesz-, wellness-termekben. Egyelőre ez hiú ábránd. Egy nőnek sokkal nehezebb dolga van. Mindenki elvárja, hogy csinos legyen és fitt, de időt senki nem ad hozzá.

Szentgyörgyi Rita
Fotók: Szaka József