Tevékeny alkotás

Streit György, borász, vállalkozó

Városi és vidéki gyermekkor, paraszti és polgári értékek. Streit György már gyermekként megtapasztalta a különböző létformák megtartó erejét. A család, a tanulás, a szorgalom és a kitartó munka mindig fontos volt számára, ahogy a hagyomány és az újítás is. Huszonnégy éve egészségügyi vállalkozást, tíz éve, ma már sikeres borászatot alapított. A Streit – Zágonyi borászat tulajdonosa háromgyermekes apa, megbízható munkatárs, lojális főnök és olyan üzletember, aki a munkát alkotásként éli meg.

-Hogyan teltek a gyermekévei, milyen alapértékeket kapott a családodtól?

Nyíregyházán töltöttem a kisgyerekkoromat. Apám családja Nagyváradról települt oda.  Zágonyi Etelka nagyanyám sokat mesélt az ottani polgári létformáról: a fiákeres kocsiról, a szerenádokról, amelyet az ő apja adott, aki zöldségkereskedő volt. Anyám és szülei Nyíregyháza környékéről származtak: ott is sokat voltunk az Öcsémmel, a patakparton játszottunk, vagy az almaültetvényben rohangáltunk. Egyébként egy panelben nőttem fel. Apám autószerelő, anyám kórházi nővér volt, sokat és keményen dolgoztak, ezt láttuk már gyerekként is. Aztán 12 évesen jött egy nagy váltás: Apám munkája miatt az egész család a főváros mellé Pilisborosjenőre költözött. Zárt, sváb közösségbe kerültünk, ahova eleinte nehéz volt a beilleszkedés. Aztán befogadtak, mert a mi sváb gyökerű Streit családunk is így élte a mindennapjait. Az ötödik osztályt már Pilisborosjenőn kezdtem.

…és most ismét svábok között van, itt Villlányban.

Azt gondolom, hogy itt is dolgos emberek élnek, akik látják a teljesítményt és azt, hogy keményen dolgozom.

Hogyan vezetett az út a borkészítéshez?  

Már a Hunfalvy János szakközépiskolában nagyon jó emberi és szakmai alapokat kaptam, amire nagyon büszke vagyok, hogy óda járhattam. Majd a Külker főiskola után a Corvinus angol nyelvű MBA-ja következett. Az egyetem után tudtam, hogy az üzleti világban akarok érvényesülni. Egy kis állami cég borexport osztályán kezdtem, aztán egy amerikai vegyipari multi régióvezetőjéből országos irányító lettem. Majd Romániában és Csehországban, egy üzletág nemzetközi irányítása tartozott hozzám. 27 éves koromra ott mindent elértem, ezért azt gondoltam, hogy ideje saját vállalkozást indítani. Amerikában láttam az ötletet, hogyan lehet elsősegélynyújtást szervezni cégek részére.  2001-ben megalapítottam a Celerust, amely mára Magyarország elsőszámú elsősegély és munkahelyi egészségvédelmi vállalata lett. Itt kis csapattal, egymást segítve vállalunk fel nemes célt: tanítjuk és oktatjuk az elsősegélynyújtás módszertanát, elérhetővé tesszük a legjobb termékeket és rendszeresen felül is vizsgáljuk a rendszert.

Mégis, a „borászkodás” is az élete része lett!

Talán a polgári létforma hiányzott az életemből. Mert egy jó bor mellett beszélgetünk, elmélyülünk és értéket teremtünk. Amellett persze, hogy az üzleti része is izgat. Alkotásként élem meg az állandó kísérletezést. Pécs és környéke mindig is vonzott: ráadásul Horváth János borász és Nagy-Fáró Tibor borszakértő személyében igazi társakra leltem.  A borászkodás ugyanis nem one man show. Persze a legfontosabb a termék. Gyümölcsös, mégis karakteres közepes testű borokat készítünk, amelyeket mindenki jól ért. Már az első évjáratunk, 2015-ben sikert aratott. Nemzetközi versenyeken arany- és bronzérmeket nyert. A filozófiánk része a hagyomány tisztelete. Zágonyi Károly ősöm 1861-ben Észak-Amerikában, az ottani polgárháborúban felszabadította Springfieldet és Missourit, ezért ott hősként tisztelik, mi pedig a borainkkal emlékezünk rá. A hagyomány mellett pedig újítás a leendő borászatunk székhelye, amelynek már csak az agyát kell programozni. Ez egy megújuló energiákat használó aktív épület, a 21. század technológiája, melyben hamarosan 24 fő fogadására alkalmas boutique hotel nyílik, a tetején tetőterasszal és melegkonyhával.

Család, szabadidő?

A jelenemet és a jövőmet is a gyermekeim határozzák meg. Két nagyfiam és egy kilencéves kislányom van. Sokat sportolok, aktívan élek, a küzdősport, a vitorlázás és a motorozás az életem részei. Mindegyikben van küzdelem, ahogy az élet minden területén.

Somody Ildikó