Könyv jelenik meg Kolonics Györgyről

Idén június 4-én ünnepelte volna 50. születésnapját Kolonics György. A kétszeres olimpiai és tizenötszörös világbajnok kenus legenda 36 esztendősen, edzés után hunyt el, néhány héttel az ötkarikás játékok rajtja előtt. Peking lett volna az ötödik olimpiája. Azt követően pedig feleségül vette volna menyasszonyát, Andreát. A könyv a Kolonics György Alapítvány és a G-Adam Stúdió közös munkájaként jelenik meg, szerzője Tamás Rita, a Ne pánikolj, sportolj rovat szerkesztője.

Kolonics György azon sportolók egyike, akiket szinte mindenki szeretett. Kedvelték a sporttársai, a kajak-kenu szurkolók, a sportkedvelők, de még azok is, akik csak felületesen ismerték, hiszen minden megnyilvánulása emberi és természetes volt.

A Koló életét bemutató könyvből kiderül, hogy ennek a közvetlen viselkedésnek volt előzménye, szülei, György és Erzsébet mindig ügyeltek arra, hogy a gyerekeik – Gyuri és Erika – szerények, barátságosak és tisztelettudóak legyenek. Ez az attitűd volt jellemző Kolóra az iskolában és első klubjában, a Spartacusban is.

Tanárai a középiskolában, az első időkben nem támogatták sportolói karrierjét, mert nagyon jó volt matematikából, de később látták, hogy elkötelezettsége rendíthetetlen, ezt követően már mindenben segítették. Fiatalon, 19 évesen robbant be a felnőtt kenus mezőnybe, ebben az évben már ki is jutott a felnőtt világbajnokságra, de ekkor még nem nyert érmet. Ám már ekkor kitűnt, hogy elképesztően szorgalmas és fanatikus, csak a lámpaláz megakadályozta abban, hogy kiemelkedő eredményeket érjen el.

Első nagyobb sikerét 1993-ban aratta, ekkor nyerte első világbajnoki címét, immár a Csepel versenyzőjeként. A Horváth Csabával alkotott párosa, Ludasi Róbert edző irányításával, 1996-ban ért fel a csúcsra, amikor olimpiai bajnoki címet nyertek 500 méteren. A könyvből kiderül, hogy az 1000 méteren elért bronzérem akkora csalódást okozott a két versenyzőnek, a nézeteltérés annyira elmélyült közöttük, hogy az 500 méter előtt az olimpia helyszínén szét is költöztek.

Az aranyérem azonban minden elfeledtetett velük.

Kolonics György 2000-ben egyesben lett a világ legjobbja azzal, hogy a sydney-i olimpián 500 méteren, szeles, viharos időben, az egész mezőnyt maga mögé utasítva, fantasztikus versenyzéssel győzött. De Koló nem csak kenusként ért el kimagasló eredményeket. Először a Testnevelési Egyetemen, majd a Külkereskedelmi Főiskolán diplomázott, miközben angol nyelvvizsgát is szerzett. Sportolói karrierje mellett a civil életét is ügyesen irányította, előbb a Hármashatárhegyen, majd Csepelen épített házat, menyasszonyával a csepeli otthonban laktak és ott tervezték a jövőjüket.

Az egyes pályafutás után újra a páros felé fordult. Kozmann György oldalán ért el kiváló eredményeket. Először 2005-ben ájult el, de az orvosi kivizsgálás semmilyen gondot nem mutatott ki.

Kozmann Györggyel 2006-ban és 2007-ben is világbajnok lett, esélyesként készültek a 2008-as olimpiára. Július 15-én délelőtt, időre menést tartottak Csepelen. Előbb 1000 méteren érték el életük legjobb idejét, majd 500 méteren is közös karrierjük legjobb idejét evezték.

Az időmérés után még 50 métert siklott a hajójuk. Koló ekkor jelezte, hogy rosszul van, nagyon szédül. Az újraélesztést már Ludasi Róbert motorcsónakjában elkezdték.

De Kolót nem lehetett megmenteni. Életének, halálának körülményeit, illetve szellemi hagyatékát dolgozza fel a könyv, amelynek létrejöttéhez negyven interjút készített a szerző, többek között a családtagokkal, Koló menyasszonyával, barátokkal, ellenfelekkel és külföldi riválisokkal.

Megosztom